Fehér Sándor 1967-ben született Alsóbodokon. 1991-ben agrármérnöki oklevelet szerzett. 1999-ben befejezte ökológiai tanulmányait, 2001-ben tájgazdálkodásból doktorált. Jelenleg a Nyitrai Agrártudományi Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, szakterülete a környezetvédelem és a civilizáció fenntarthatóságának kutatása. Több tudományos munka szerzője.
Versei 1987 óta megszakításokkal az Irodalmi Szemlében, Kalligramban, Mozgó Világban és más folyóiratokban jelentek meg. 1993-ban bemutatkozott a Nyugtalan indák c. antológiában is. Tagja volt a posztíródiás FÍK-nek, majd később a Vertigo csoportosulásnak.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

Budapest, 2003. június 12. – 16.

 Sokaknak ismerősen cseng e megnevezés, vannak, akik rendszeresen figyelemmel kísérik az itt felbukkanó új könyveket, paradox módon azonban az ember mégis átsiklik (képes átsiklani) a régiójában élő illetve alkotó szerzők művei felett.

Budapesten, a 74. ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN, Zoboralja is képviseltette magát Dr. Fehér Sándor személyében, kinek Cápafogak között című verseskötetét mutatták be. A szerző korábbi versei főleg a hazai irodalmi lapokban (Irodalmi Szemle, Kalligram), Magyarországon (Mozgó Világ, Magyar Hírek) és Erdélyben (Jelenlét) jelentek meg, ill. szerepelt a Nyugtalan indák című antológiában.

Költészetéről a kritikusok a következőt írták: Fehér Sándor személyében szűkszavú költővel állunk szemben. Míg társai egy jó szavukat szóorgiával fogják körül, addig Fehér szabadon, felesleges dolgoktól mentesen rögziti gondolatait. Azóta stílusa tovább forrott, a könyvhét katalógusa szerint a szerző alanyi költeszete érett férfilíra, amelyben a létre kérdez, és élőbeszédszerűen vizsgálja az immanencia és transzcendencia viszonyát.

Fehér Sándor könyve a Plectrum könyvkiadó gondozásában, Ardamica Zorán szerkesztésében látott napvilágot. A kötet egyedi hangulatát harmonikusan kiegészítik Dr. Cselényi Árpád illusztrációi, aki egyebek mellett eddig Prágában, Budapesten és Kassán állított ki. Az ünnepi bemutatóra Budapesten  a Vörösmarty téren került sor közvetlenül a könyvhét megnyitása után, ahol a szerző könyvét dedikálta a költészet szerelmeseinek, majd társaival részt vett a Károly Palotában rendezett ünnepi fogadáson. A verseskötet elnyerte a budapesti olvasók tetszését, első felvidéki bemutatására Dunaszerdahelyen kerult sor. Vajon Zoboralja is fogékony az írott, művészetbe ágyazott szó iránt?

A kötet jutányos áron a kiadónál rendelhető meg:

Plectrum, M. R. Štefánika 19, 984 01  Lucenec – plectrum@stonline.sk – ill. megvásárolható a nagyobb könyvterjesztőknél.

Jó olvasást!

Presinszky Mária

A következő bemutató Dunaszerdahelyen volt 2003. október 16.-án a Vámbéry Irodalmi Kávéházban

 

A harmadik bemutatóra Kolonban került sor 2003. dec. 3.-án.

 

Zoboralján utoljára az 1930-as évek derekán volt kiadva verseskötet Sárbilincsben címmel. A szerző Hevessy Sári, gímesi születésű pedagógus, Nyitrán van eltemetve. Berencsen, Pogrányban tanítóskodott és a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanított.

BG

Cápafogak között…

 

     A minap azon tűnődtem, milyen furcsák vagyunk mi, emberek. Azt hisszük, jól ismerjük a körülöttünk élő társainkat, barátainkat, mígnem egy szép napon rádöbbenünk, alig tudunk róluk valamit. Együtt dolgozunk, utazunk, összefutunk a délutáni bevásárláskor, esetleg egy-egy baráti összejövetelen, de úgy érzem, kapcsolataink sokszor felületesek.

     Előre elnézést kérek, amiért személyes leszek, de szeretném megosztani önökkel egy kellemes élményemet. Fehér Sándor barátomat (talán nevezhetem már annak) kb. két éve „ismerem”. (Neve önöknek is ismerős lehet, hiszen megjelent már néhány cikke lapunk hasábjain.) Egy rövid ideig munkakapcsolat volt a miénk, ami később barátsággá formálódott. Viszonylag gyakran találkoztunk, s ilyenkor a legkülönbözőbb témákról beszélgettünk: munkáról, tanításról, történelemről, az utazásairól, nagy sorskérdéseket is boncolgattunk, eszmét cseréltünk az emegrációról, klasszikus és kortárs irodalomról és sokminden másról…  Lovagias úriemberhez illően, minden találkozásunk alkalkalmával meglepte a társaság hölgytagjait valamivel. Londonból egy kis taxit, Svédországból vikinget, a Szaharából képeslapot kaptunk, máskor pedig egy tábla csokit kaptunk. Az a bizonyos kávézás is szokványosan indult. Sándor újra meglepett minket: viszont táskájából ez alkalommal csoki helyett egy verseskötetet húzott elő. A SAJÁT kötetét!!! Megdöbbentem, hiszen „mindent” tudni véltem róla, csak azt nem, hogy egy költővel van dolgom. És ez nem túlzás. Mint már említettem, számtalanszor beszélgettünk az irodalomról, de sosem dicsekedett el vele, hogy ő is ír. Sosem lobogtatta előttünk verseit, csak szerényen megajándékozott a frissen nyomtatott kötetével. Azért is meglepő volt ez számomra, mert ő szakmáját tekintve „földhözragadt” – a természettudományokkal foglalkozik. Jelenleg a Nyitrai Agrártudományi Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, szakterülete a környezetvédelem és a civilizáció fenntarthatóságának kutatása.

     A kötet után pedig hamarosan érkezett a meghívó a szóban forgó, Cápafogak között c. kötet bemutatójára, mely okt. 16-án volt a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Örömmel mentünk. A szerzőt (Fehér Sándort) és az illusztrátort (Cselényi Árpádot) a Plectrum Kiadó vezetője, Ardamica Zorán mutatta be. Ezt követően Szászi Zoltán költő méltatta a kötetet, majd maga Fehér Sándor olvasott fel néhány verset a nagyérdeműnek. A kávéház jócskán megtelt, sokan voltak kíváncsiak a művészre. A szlovákiai magyar irodalmi élet néhány jeles képviselője is megjelent, a fent említetteken kívül ott volt Győry Attila író, Balázs F. Attila költő és könyvkiadó és Bettes István lírikus is.

      S hogy milyen a Fehér Sándor-i költészet? A versek alaphangulata a kiábrándultság, a rezignáció. Egyfajta melankóliát érzek és beletörődést a megváltoztathatatlannak vélt világba. A világba, „melyben minden mindegy”, „s csak tévedésből szorongatjuk egymás kezét”, melyben már a „költészet is csak konyhanyelven szól”. Abba a világba, mely cápafogak közé szorult. E cápafogak pedig mindannyiunkat megsebeznek…

     Nagy élmény volt számomra korunk „Pilvax-kávéházában” ülni, és újra büszkének lenni valakire. Valakire, aki új színben tűnt fel előttem, aki olyat tud, ami csak keveseknek adatik meg, valakire, aki mégiscsak közülünk való, hisz zoboralji… Őszintén remélem, hogy a „dunaszerdahelyiek” után hamarosan itthon is egyre többen megismerik és velünk együtt büszkék lesznek rá. Lehetőségeihez mérten szerkesztőségünk (Koloni Visszhang) is szeretne ehhez hozzájárulni. Az elkövetkező néhány hónap rejtvényeinek helyes megfejtői közt ugyanis Fehér Sándor: Cápafogak között c. kötetét sorsoljuk ki. A kötet értékét a szerző és az illusztrátor saját kezű ajánlása is növeli.

Belány Szilvia

Oltárkép
Andreának Érosz áldozatot mutat be mulat a lángba mártott lélek az álmos szemek öble hálát hirdet bársonyba öltözött bűnök égetik a keblet lüktető nyomokat hagynak az érintések a magasztos ékszerek idegen bűbájt keresnek ámítások szélesítik a világ térfeszét	két szembeállított merénylet végigmatat a megvetett testeken és hitet halmoz az ünnepi szertartás minden mozzanata kétoldalt adoráló angyalkák odafent az égi magasság s alant a földi mélység legmélye ahol szolgálatot teljesít a szükség túlontúl önmagán
Az ember tragédiája
Vaderna József emlékére magzatvízbe ölt hamuba eskü hull és jelet hagy ágyba fordul Európa és megtelnek a tűzlépcsők forradalommal a gyülekezetek pert cserélnek az eget selyemhernyók rágják kerekre az egyensúly börtönéből másnapos dal lengeti a zászlót terjedelmes nyilatkozatokat körmöl a történelem kifordított emberek száradnak a napon remegve bátortanak éljenzésre	kitaposott bensők feketéje a túlvilág rettegésévé fajul a tudás új fogalmat nyer csodát mesélni már késő kocsonyává dermed az engesztelhetetlen becs lucifer lelkesen tesz-vesz és gúnyos vértanúk hajolnak a káprázat arcába míg lepecsételt márványtonnák alatt nyugosznak a hősök szépen egymás mellett mint a füstölt heringek
Mozdulatlanul
a kifeszített vászon előtt egy festő áll napok óta mozdulatlanul átlőtt nyakú gólyákra gondol a másnapok hidegségére képzeletben színt kever kéket még kékebb kéket tintahalváladék-kéket ígéretkéket a dac kék szemeit fájdalmas az ecset megérintése megfontolt gonoszság a művészet bárgyú szolgák kortyolják a színek ízét s jelszó mögé hátrál a szándék ki öltözteti fel a meztelen képet?	újra kívánkozik az asztali áldás látványa a bizonytalan pusmogás tapintatlanul bosszant a szertartásmester pólyába csavarja a világot és hazudik a karmazsin- veres jólelkűség látomások sorakoznak fel a kép világra vajúdásához balhiedelmek öntik fel a megtorpant tájat visszariad a kíváncsiság és zokog a teremtés a kifeszített vászon előtt egy festő áll napok óta mozdulatlanul
Beleveszünk a szabadságba
Tammy Victoria Lunak és Erdélyi Péternek doltmenné magasodik az utolsó perc és benne a lélek minden rezdülése mocskos kezek szétfesztik vastag kérgünk szoros tépőzárait és beleveszünk a szabadságba trófeákat gyűjt a történelem a sámánok más világokat szólítanak ufók látogatnak meg naponta a leáldozó költők fohászokban keresik önmagukat és hangosan énekelnek minden lélekkoccintás után a bölcsek is belépőt kaptak a világba de csak kilépőnek használják	a derék emberek mulatságosan verekednek ekőkelő, kesztyűs kezük belemarkol a mély sóhajtásokba röptiben lőtt ötletek intenek távozásra vagy maradásra estélyi ruhás dámáknak álcázott himnuszok titokzatos szobák elé csábítanak puha kereveteken unott robbanások árnyalakok titkos életet élnek minden hívő nagy zsákmánynak számít ideát és odaát egyaránt valakik új babonákat mormolnak de a királyok is csak dacos foglyok akik üres szobákban ülnek és szabadságukat méregetik és számolják már mindenkit bosszantanak a csodák