Megemlékezés gróf Esterházy Jánosra a morvaországi Mirovban – 2013. máj. 25.

Megemlékezés gróf Esterházy Jánosra a morvaországi Mirovban – 2013. máj. 25.

Rákóczi Anna, a CSMMSZ ostravai szervezete elnökasszonya meghívásának örömmel tettünk eleget, így részesei voltunk egy magasztos rendezvénynek, szülőföldünk szülőttjének, a mártír gróf Esterházy János halálának tiszteletére szervezett megemlékezésnek…

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége – ASZ Ostrava emlékeztetője ITT

Kokes János, az MTI prágai tudósítójának beszámolója ITT

A Coexistentia PM Esterházy János Emlékbizottsága elnökének, Dr. Kocsis László Attilának beszéde
A Coexistentia Politikai Mozgalom Esterházy János Emlékbizottsága elnökének, Dr. Kocsis László Attilának ünnepi köszöntője az Esterházy-megemlékezési ünnepségen
Mírovban 2013. május 25-én

    Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A csehországi Coexistentia – Soužití – Együttélés –Wspólnota – Spivžittja Politikai Mozgalom tagsága, vezetősége, Magyar, Lengyel és Ukrán-Rutén  Nemzeti Tagozata, valamint az újonnan megalakult országos szervezete – az Esterházy János Emlékbizottság nevében szeretettel köszöntöm Önöket, e megemlékezési ünnepség minden tisztelt résztvevőjét. Egyben tolmácsolom Mozgalmunk országos elnökének, Pálffy Sándor docens úrnak személyes üdvözletét, aki külföldi szolgálati útja miatt nem vehet részt  a rendezvényen.

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy épp itt, a csehszlovákiai magyarság kimagasló személyisége, gróf Esterházy János mártírhalálának helyén, ennél a jelképes sírjánál jelenthetjük be hivatalosan először a nyilvánosságnak az Esterházy János Emlékbizottság létrejöttét, melyre egy hónappal ezelőtt, április 27-én került sor a Coexistentia Politikai Mozgalom XIII. kongresszusán.

Mint ismeretes, Mozgalmunk megalakulásától kezdve hangsúlyozottan nagy jelentőséget tulajdonít az apai ágról magyar, anyai ágról lengyel származású Esterházy János emléke ápolásának és személye erkölcsi megtisztításának. Ennek érdekében pontosan húsz évvel ezelőtt, 1993-ban létrehoztunk a Mozgalom Magyar Nemzeti Tagozata keretében egy munkacsoportot azzal a fő feladattal, hogy dokumentumokat gyűjtsön, melyek hozzásegíthetnének vértanúnk emberi nagyságának, életeket mentő tevékenységének dokumentálásához, személyének objektív, pozitív értékeléséhez.  Ezen a téren sikerült szép eredményeket elérni. A munkacsoport egy másik igen fontos tevékenysége arra irányult, hogy felkutassa Esterházy János hamvainak eltitkolt elhelyezési helyét.  Ezt ugyan nem sikerült elérnie, mert nem volt meg az illetékes cseh szervek jóindulatú hozzáállása, de jelezte a cseh hivatalos körök és a nyilvánosság felé, hogy ez a rendszerváltást követő demokratizálási folyamat keretében jogos elvárásunk, melyet rendezni kell. Csak akkor derült fény arra, hogy az urna Prágában, a Motoli temetőben van elhelyezve a kommunizmus áldozatainak közös sírjában, amikor mártírunk leánya, Esterházy – Malfatti Alice kérésére Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter közbenjárt az ügyben.

E munkacsoport eredményes tevékenységének szervezettebb formában történő folytatása érdekében hoztuk létre az említett kongresszuson a Mozgalmon kívül állók, annak követői, szimpatizánsai bevonásával az „Esterházy János Emlékbizottságot”.

A hasonló küldetésű, illetve hasonló feladatokat végző szervezetekkel való kapcsolat felvételén kívül Emlékbizottságunk egyik legközelebbi feladata megszervezni még az idén egy nemzetközi konferenciát „Visszaadni Esterházy Jánosnak a becsületét” elnevezéssel, melyen tudományos értekezésekkel fellépnének a Visegrádi csoport – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia történészei. Védnökségére szeretnénk felkérni Magyarország prágai nagykövetét, mivel a rendezvény abban az időben lesz megtartva, amikor Magyarország látja el a Visegrádi csoport elnökségét. Számítunk azzal, hogy a konferencián aktívan részt vesznek a Csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának, valamint a Totális Rezsimeket Tanulmányozó Intézet, és természetesen a partnerszervezeteink, elsősorban a mai ünnepség rendezőjének, nevezetesen a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének képviselői, épp úgy mindazon hazai és külföldi szervezetek, polgári társulások képviselői, melyek küldöttei most is itt vannak körünkben.
 
Végezetül szeretném kifejezni meggyőződésünket, hogy minden évben legalább ilyen szép számban, vagy még többen eljövünk ide Mírovba, erre a kegyelethelyre és ehhez a már hagyománnyá vált ünnepi megemlékezéshez hasonlóan virágcsokrok, koszorúk elhelyezésével lerójuk kegyeletünket a magyar és a lengyel nemzet kiváló egyéniségének, gróf Esterházy Jánosnak a prágai Motoli temetőben felállított emléktáblájánál is, ahol hősünk hamvai vannak elhelyezve.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
 

Fotógaléria – Megemlékezés Esterházy János grófra – Szabó Szerén, a CSMMSZ ostravai ASZ számvivőjének fotói

A galériában 20-as csomagokban 69 fotó, a képre kattintva megnyílik a galéria, a "nagy méretre" csak a kép.


Buczkó István, a prágai Magyarország Nagykövetsége I. beosztott tanácsosának beszéde
Tisztelt Emlékező Gyülekezet!
Hölgyeim és Uraim!

Egy tragikus sorsú, általunk mártírként tisztelt politikus emléke előtt jöttünk tisztelegni ide erre a helyre, fejet hajtani előtte, ott, azon a helyen, ahol földi életpályája lezárult. Olyan ember volt ő, aki élete utolsó percéig hű maradt önmagához. Hű maradt a magyarsághoz, hű maradt szülőföldjéhez, és hű maradt az emberi méltóság tiszteletéhez. Egy ízig-vérig magyar politikus volt, akit a keresztényi hitvallás és a polgári értékrend tisztelete vezérelt. Magyar volt, de félig lengyel is, aki Szlovákiában élte az életét, a szlovák parlamentnek volt a tagja, és végül egy cseh börtönben halt meg és cseh földben nyugszik.

Gróf Esterházy János nemcsak a szlovákiai magyarság hőse és mártírja, de legnagyobb nemzeti példaképeink között van a helye. Örömteli dolog, hogy egyre több emlékhelyen tiszteleghetünk életműve előtt. 1992-ben a pesti Szép utcában kapott emléktáblát, 2011-ben Kassán kapott szobrot, idén március óta a Parlamentben a Nemzeti Összetartozás Bizottságának terme vette fel a felvidéki magyar politikus nevét, és ez alkalomból leleplezték ottani emléktábláját. Alig két hete pedig Budán, a Gesztenyéskertben kapott szobrot. 1991 óta tehát számos helyen megemlékezhetünk e nagy egyéniségről: kezdve nyitraújlaki szülőfalujától, üdvös politikai működése elsődleges helyszínén, Pozsonyban, első szobránál, Búcson, végső nyughelyén, a motoli temetőben, és persze itt, halála színhelyén, a mirovi börtön temetőjében is.

A számos ünnepség során már minden lényegest sokszor elmondtak/elmondtunk róla, de néhány alapvető tényt, üzenetet újra és újra fel kell idéznünk: azért, hogy Esterházy nevét ne lehessen elfeledni, vagy kitörölni a történelemből. A teljesség igénye nélkül teszem ezt itt és most jómagam is.

Az egyik legpatinásabb főnemesi családból származott, aki számára a történelmi név valóban a noblesse oblige, vagyis a szolgálat kötelezettségét jelentette. Politikai pályájának első sikere volt, amikor 1932-ben megválasztották az Országos Keresztény Szocialista Párt elnökévé, attól kezdve a magyarság jogaiért folytatott szüntelenül küzdelmet. Természetesen ő is örömmel fogadta az első bécsi döntés eredményét, de helytelenítette, hogy az azt megelőző komáromi tárgyalásokon – Imrédy miniszterelnök utasítására – a magyar küldöttség nem mutatott kellő türelmet és tapintatot, amivel külső közbelépés nélkül is kedvező, de a szlovákok által is elfogadott eredményt lehetett volna elérni. Néhány Magyarországnak ítélt, de szlovák többségű településről történő önkéntes lemondást is javasolt – hiába. A legnagyobb feltűnést kiváltó cselekedete azonban az a döntése volt, hogy a magyar Országgyűlésbe történő bevonulás helyett a Szlovákiában maradt magyarok sorsában osztozva folytatta jog- és érdekvédő harcát.

Őrá nem lehet bal- vagy jobboldali címkéket ragasztani, ő humanista, keresztény és igazi magyar volt. Erkölcsileg és politikailag egyaránt példamutató politikus, aki soha nem egyéni boldogulását, biztonságát kereste, aki a nehezebb feladatot választotta, mindig a nehezebb utat járta. Kereszténysége a szeretetet, a szociális felelősséget, a gyöngék és üldözöttek védelmét jelentette. Ezen az alapon volt a nácizmus ellenfele, az üldözött zsidók védelmezője – mindenekelőtt nevezetes 1942-es, a szlovákiai zsidók deportálását a parlamentben egyedül elutasító szavazatával. Ahogyan 1938-ban az áttelepülés, 1945-ben pedig a külföldre menekülés helyett újra csak otthon maradt, népe sorsában osztozott. Amikor pedig az újra berendezkedő csehszlovák hatóságok a magyar lakosságot kollektíven bűnösnek nyilvánították, és programba vették kitelepítését, Esterházy felkereste Gustáv Husák belügyi megbízottat, hogy érvekkel szálljon szembe a kollektív vádakkal. Ekkor letartóztatták, majd átadták a szovjet katonai hatóságoknak, akik képtelen vádak alapján tízévi munkatáborra ítélték. Kálváriája – a Gulagon szerzett tuberkulózis, a Csehszlovákiának történő kiadatása, életfogytiglani börtönre változtatott halálos ítélete – egyaránt a kort és annak felelős vezetőit minősítik.

A szenvedések vállalásához Esterházynak Krisztus-hite adott erőt. Rabtársai tanúsítják, hogy a megpróbáltatások során, a Gulagon és a csehszlovák börtönökben szentekhez méltóan viselkedett, ő vigasztalta, erősítette a többieket.

Ő állandó hirdetője volt a magyar és a szlovák nemzet sorsközösségének, e két nép barátságáért küzdött egész életében. Erről tanúskodik 1938-ban, az első bécsi döntést követően elhangzott karácsonyi szózata is: „Mi a szlovák népet… mindenkor testvérünknek tekintettük, és fogjuk tekinteni a jövőben is… Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”

Esterházy legnagyobb történelmi személyiségeink közé tartozik, akinek rehabilitációja még nem valósult meg, és mi nem nyugodhatunk mindaddig, amíg ez meg nem történik. Az ő életműve példaértékű, jelkép számunkra. Tökéletes, de – még – nem teljes, mert nem is lehet az, amíg nem rehabilitálják. Életpályája arra kötelezi az utókort, így bennünket is, akik most itt összegyűlve fejet hajtunk emléke előtt, hogy megvédjük Esterházy János emlékét és szellemiségét, küzdjünk azért, hogy méltó helyére kerüljön. És ne csak ott fenn, ahová közülünk 56 évvel ezelőtt távozott, hanem idelenn is: „amint a mennyben, úgy a földön is”!

Hajtsunk most fejet előtte! Emléke legyen áldott!

Mírov, 2013. május 25.

Related Photo Galleries