Kiút a megmaradásba – szakmai fórum Nagykéren

Kiút a megmaradásba – szakmai fórum Nagykéren

Kiút a megmaradásba
szakmai nap Nagykéren

November 7-én zajlott Nagykéren a kis kultúrházban a „Kiút a megmaradásba” című szakmai nap, amelyet a Szövetség a Közös Célokért Érsekújvári Információs Irodája és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Nagykéri Alapszervezete kezdeményezett, hogy közösen a meghívottakkal együtt, megtalálják és elindítsák a kifelé vezető utat az asszimilációs folyamatból.
A szakmai napon jelen voltak a környező falvak és községek jelentős személyiségei, Juhász György, parlamenti képviselő, Tardoskedd polgármestere, a Tardoskeddi és Udvardi magyar tannyelvű alapiskolák igazgatói és pedagógusai, a Nagycétényi és a Nagykéri magyar és szlovák tannyelvű alapiskolák igazgatói és pedagógusai, Nagykér polgármestere Kottlik László, valamint Zsille Béla, a Pázmány Péter Alapítvány munkatársa. A rendezvény vendége Pukkai László, pedagógus, történész volt, aki szerint a probléma abban rejlik, hogy ki minek vallja magát. Ha megtörik a falu meg- és összetartó ereje, rohamosan beindul az asszimiláció. Ha nem teszünk semmit, egyetlen horogütéssel leterít az idő. Majd hozzáfűzte, hogy a mondandó nem valaki ellen, hanem valakiért irányul. Elemezte az anyanyelvi oktatás kidomborodását, amelyről bővebben a „Kiút a megmaradásba” című kötetében olvashatunk. Juhász György hangsúlyt fektetve Nagykér község specifikus helyzetére, kiemelte az együttműködés fontosságát. A pedagógusok beszámoltak sikereikről, példamutató eredményeikről, a pozitív propagáció, a médiaadta lehetőségek kihasználásáról, a pályázatok fontosságáról, valamint hangsúlyozták az adott községekben lévő szervezetekkel való együttműködést. Nem utolsó sorban megjegyezték, hogy az összevont osztályok, amely Nagykér esetében az alsó tagozatot érinti, mekkora erőfeszítést, hatalmas munkát és odafigyelést igényel pedagógustól, gyermektől és szülőtől egyaránt. Nem engedhetjük, hogy az ár elsodorjon bennünket, hanem igyekezzünk ellene tenni – hangsúlyozta a Tardoskeddi magyar tannyelvű alapiskola igazgatónője, Tóth Szilvia. Az Udvardi magyar tannyelvű alapiskolában több mint tíz éve dolgoznak a beíratkozási programmal. Családok a családokat szólítják meg, valamint két éve működik a Babaklub, amely egy olyan szerveződés, amely által már a két éves gyermek bekerül az iskolába – tette hozzá Glucharo Rozália, az iskola igazgatónője. Közös megegyezéssel zárult a szakmai nap, mely szerint e sikeres kezdeményezést folytatni kell és meg kell találni a kiutat az asszimilációs folyamatból, kiutat a megmaradásért. A magyar iskolák csak akkor maradhatnak meg, ha versenyképesek lesznek a szlovákkal.
felvidek.ma / baráth andrea
http://www.felvidek.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=14281


Borúlátók a nagykériek, de keresik a kiutat a kilátástalannak tűnő helyzetből – szeretnék megszólítani a szlovák óvodába járó gyerekek szüleit is
Mindössze 13 magyar óvodás és 5 elsős van Nagykéren

Nagykér. Fórumot rendezett a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének nagykéri alapszervezete és a Szövetség a Közös Célokért érsekújvári információs irodája. A találkozó vendége Pukkai László mátyusföldi pedagógus és történész volt, aki Zsille Bélával, a Csemadok Galántai Területi Választmányának elnökével, a Pázmány Péter Alapítvány ügyvezetőjével érkezett. A találkozón részt vettek Nagykér, Nagycétény, Tardoskedd és Udvard iskolavezetői, pedagógusai, továbbá Vas Károly, az Udvardi Székhelyű Társult Községek Tanügyi Hivatalának vezetője. Elfogadta a szervezők meghívását Kottlík László nagykéri polgármester és Juhász György MKP-s parlamenti képviselő, Tardoskedd polgármestere. A fórum célja a kiútkeresés volt a szlovákiai magyar intézményeket fenyegető asszimilációs folyamatból. Pukkai László a Kiút a megmaradásba című könyvének forrásanyagából nyújtott izgalmas válogatást, amelyben a mátyusföldi nemzetiségi oktatásügy jelenével és jövőjével foglalkozik. Tóth Szilvia, a tardoskeddi Szemerényi Károly Alapiskola igazgatója elmondta, négy éve rendeznek az iskolájukban kéthetente készség- és kreativitásfejlesztő foglalkozásokat a magyar és szlovák óvodákat látogató gyerekeknek. „Jelenleg 28 óvodás vesz részt a foglalkozásokon, öt gyerek szlovák nevelési nyelvű óvodából. Most mutatkoznak meg sokéves erőfeszítéseink első jelentős eredményei. Jövő szeptemberben 28–30 elsősünk lesz, holott az elmúlt években csupán 17–14–20 gyereket írattak magyar alapiskolába” – tette hozzá Tóth Szilvia. Glucharov Rozália, az udvardi Majthényi Adolf Alapiskola igazgatónője elárulta, egy évtizede részt vesznek a Rákóczi Szövetség, a Szövetség a Közös Célokért beiratkozási programjában, nagy segítségükre van az iskola szülői közössége, Udvardon a toborzást már a gyerek két-hároméves korában megkezdik, a szülőknek lehetőségük van a találkozókon beszélni a pedagógusokkal és pszichológusokkal. Nagycétényben az alapiskola kilencéves magyar tagozatán jelenleg 95 gyerek tanul, 10–12-es létszámú osztályokban. Jaruska László szerint azonban a szlovák, 1–4 tagozatos tanintézménybe járó 15 gyereknek legalább a fele magyar iskolába kellene hogy járjon. Jelenleg öt magyar és hat szlovák elsős van a faluban. Nagycétényben elsősorban a vegyes házasságból születő gyerekek kerülnek szlovák iskolába. Ahol az egyik szülő szlovák alapiskolába járt, ott rendszerint az utódok sem kerülnek már magyar tanintézménybe. Nagykéren közös igazgatás alatt működik az alapiskola magyar és szlovák tagozata, és az óvoda is. Az óvoda magyar csoportját 13 gyerek látogatja (a két szlovák csoportba ötven gyerek jár). Annak ellenére, hogy Nagykér lakosságának több mint 64 százaléka vallja magát magyarnak, a 252 alapiskolásból 185 szlovák nyelven tanul. „A magyar tanulók 1–3., 2–4., 5–6. összevont osztályokban és önálló 7., 8., 9. osztályban tanulnak. Évente két diák megy el a felső tagozatból az érsekújvári nyolcéves Pázmány Péter Gimnáziumba. Sajnálom, hogy ez a szakmai nap nem az iskolánkban valósult meg. Jobb együttműködésre lenne szükség az iskola vezetése és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége között” – hangsúlyozta Helena Dojčánová. „Ne mondjunk le senkiről. Meg kell szólítani azokat a szülőket is, akik szlovák óvodába íratták a gyerekeiket” – jegyezte meg Pukkai László. Glucharov Rozália nem titkolta, a Pázmány Péter Alapítványtól kapott támogatás nagyot lendített a beiratkozási programon, és növelte annak a sikerességét. Zsille Béla elmondta, a jövő évi támogatásról, annak feltételeiről januárig táján döntenek. (száz)

Tízzel kevesebben az iskolapadban

A 2004-es év sikertörténetnek számít a nagykéri alapiskola magyar tagozatának történetében, az elmúlt évekhez képest ugyanis akkor háromszor több, összesen 15 gyerek ült be az első osztály padjaiba. Jelenleg csak 5 elsősük van, jövőre várhatóan még kevesebb, 4 lesz. Kottlík László már akkor felhívta a figyelmet néhány különös mutatóra. Az intézmény akkori 296 tanulója közül csak 84 tanult magyarul (ma már csak 67), tehát az anyanyelvén, magyarul már akkor is csak a gyerekek 28,4 százaléka végezte az iskolát. (száz)
SZÁZ ILDIKÓ
[2007. 11. 21.]
http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20071121&cl=202905


Megjegyzés:

Régóta próbáltam felhívni a figyelmet a végveszélyre, sajnos a média nem adott teret. Ajánlom elolvasni a 2005. jan. 28-án a Felvidék Fórumra feltett cikket, mellyel a "Zoboralja iskolái" témát nyitottam, néhány mondatot most kiemeltem, – s a honlapon is van néhány levél, melyek Zoboralja kilátástalan helyzetéről szólnak:

Zoboralja iskolái

Az előző években beíratási sikerektől volt hangos a média, de milyen sikerek lehettek, ha a szlovákiai magyar alapiskolák kb. ötöde olyan helyzetben van, mint Zoboralján, további ötöde pedig közel a szakadékhoz. Szerintem a "beíratási program" Zoboralján megbukott, a beíratások ezt mutatják. Jó elképzelés volt, sajnos a siker elmaradt, vajon miért?!
2001-ben a SzMSzSz Országos Elnökségén javasoltam egy országos programot a magyar névhasználatra –

http://www.zoboralja.sk/index.php?t=&p=&xp=&MId=&Lev=&Ind=174&MId=&P=index,hu,&Ind=179 –

elvetették, szerintem ennek a megvalósítása jobb eredményt hozott volna, mint a beíratási program. Ezzel nincs szándékomban teljesen elvetni a beíratási programot, csak a beíratási eredmények tükrében mondok véleményt, s merem állítani, hogy "magyar névvel" több szülő adná gyerekét magyar iskolába, mint jelenleg! S abban is biztos vagyok, hogy ezt a programot mielőbb el kell indítani, ez erősítené az identitást, s így megfékezhetnénk a rohamos asszimilációt.
Sajnos már Nagycétényben is megváltozott a beíratásoknál a szlovák-magyar arány, a legutóbbi népszámláláskor 1374-en vallották magukat magyarnak, 341 volt a szlovák, de ez az arány nem tükröződik a beíratásoknál, jelenleg 5 magyar és 6 szlovák elsős van!
Mind rosszabb helyzetben vannak a magyar iskoláink, ennek ellenére Ladányi Lajos tavasszal az Esterházy-díj átvételekor olyan kijelentést tett, hogy "jó és helyes úton haladunk"! Miért is kapta ezt a díjat, egyáltalán érdemes ilyen díjra?! Még meddig lehet hazudozni, amíg minden magyar iskolát bezárnak Zoboralján? De akkor minek alapítottak középiskolát Alsóbodokon, ha a rohamos beolvadásunk szerinte "jó és helyes"?!
Nem középiskolára volt szüksége Zoboraljának, hanem magyar óvodásokra, alapiskolásokra és hogy minden alapiskolás magyar középsikolába járjon! A zoboralji magyarok megmentésére hivatkozva könnyen jönnek a milliók az építkezésekre, de ezek az épületek ezidáig nem segítettek, nem növelték a beíratottak számát, sőt inkább ellenérzéseket szültek a magyaroknál, mivel lett egy kis kiváltságos csoport, és van a mellőzött többség!
A Monitor-9 diáklétszámaiból és a beíratottak számából arra következtetek, hogy a 2021-es népszámláláskor valószínű hogy 300 ezer alatt lesz, akik Szlovákiában magyarnak vallják magukat, s hogy Zoboralján mennyien leszünk, az csakis tőlünk függ, elsősorban a fiataljaniktól, a fiatal szülőktől! Mindenképp egy másik utat kell választani, ezért ideje lenne felébredni úgy a zoboralji, mint a szlovákiai magyaroknak!

Balkó Gábor
Kolon, 2007. 11. 30.

Az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál, és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.
Esterházy János