MAGYAR KIRÁLYI
SZENT LÁSZLÓ LOVAGREND
H-1029 Budapest ,Feketerigó utca 52.
E-mail:dr.nagy@t-online.hu
Hivatalos közlemény
a 2009.május 12-i felsőahai
Tábori Püspöki Szentmiséről
Nagy ünnepségre készült 2009.május 12-én a Nyitra menti Felsőaha -mai nevén Vráble – hagyománytisztelő magyar népe. Itt ünneplte a 80. születésnapját – az övéi között – Jáki S. Teodóz győri bencés szerzetes atya, aki fáradhatatlan szorgalommal e tájat járva gyűjtötte és kutatta a Magyar Királyság északi határait egykor hűségesen őrző és védelmező,mindmáig helytálló zoboralji fekete magyarok (székelyek) régi szokásait, hagyományait és dalait.
Az elszakított magyar nemzetrészek lelki apostolának Teodóz atyának a „ Fehér Páternak „ a neve immár történelmi és néprajzi fogalommá vált az egész Kárpát-medencében , a Zobor-vidéktől a Délvidékig , a Dunántúltól Erdélyig és innen a messzi – a Keleti -Kárpátokon kívül eső – csángó-magyar ősvilágig .
E nagy eseményre a községbe érkezett Őexcellenciája Bíró László – Teodóz atya egykori tanítványa –a Magyar Honvédség római katolikus Tábori Püspöke is, hogy elsőként köszönthesse a születésnapos ünnepeltet. A magas rangú egyházi személyiséget Károly atya helyi, Licskó Bálint pogrányi és Józsa Attila bősi plébános atyák, valamint Jókai Mária a szervezőbizottság vezetője testvéri szeretettel köszöntötték és fogadták.
Virágerdőben pompázott Felsőaha Szent Imre hercegről elnevezett temploma, amikor sorra érkeztek a településre a Zobor-vidék küldöttségei, sokan közülük gyönyörű népviseletben. Jöttek a hagyományaikat hűségesen megtartó ghymesiek, élükön Púchovszky László polgármesterrel, a koloniak dr. Tóth Attilával és családjával, a zséreiek Maga Ferenccel , Örzse nénivel és Örzse néni gyönyörű piros-fehér-zöld népviseletben pompázó unokáival. Jöttek töretlen hűséggel a pogrányiak, a nyitrageszteiek polgármester asszonyukkal és Brath Margit népdalénekes hagyományőrző kincseivel. És eljöttek a szívet lelket simogató színpompás ruháikat magukra öltő, optimizmusukban és hangjukban felülmúlhatatlan, mindig vidám asszonyságok, „ az alsóbodoki menyecskék „ is.
Szinte velük együtt futottak be a Magyar Királyi Szent László Lovagrend küldöttségének a személygépkocsijai is az esemény színhelyéül szolgáló helyi templomhoz. A Lovagrend delegációjával együtt érkezett az eseményre a Magyar Tudományos Akadémia néprajzszakos – nagy szakmai tekintélynek örvendő doktora – Kriza Ildikó is, aki fiatal kutatóként egykor éppen e településen végzett egy ugyancsak fiatal helyi tanítónő támogatásával értékes kutató munkát. Ez a fiatal tanítónő,mint a találkozásukkor kiderült Jókai Máriával, a neves zoboraljai néprajzkutatóval, az ünnepi esemény főszervezőjével volt azonos.
Amikor megszólaltak a harangok és felzúgott a kórusból az ének, közte a „ Szent Imre herceg Magyarország éke….” már tömöttek voltak a padsorok a Zobor-vidék e gyönyörű kis rom.kat. templomában.
Elsőként Károly atya a helyi plébános köszöntötte Őexvellenciája Bíró László Tábori Püspök atyát és Teodóz atyát, az ünnepeltet, valamint a Magyar Királyi Szent László Lovagrend tagjait, dr.Nagy László ügyvédet, Rendi kormányzót, Pécsi L. Dániel villamosmérnök és jelképtervező művészt, Ceremóniamestert, Dr.Gehér József nemzetközi jogászt, Belső-és titkos tanácsost, Dr.Horváth István kutató orvos-biológust, Zászlótisztet, Csaba László közgazdászt, Szállásmestert, valamint kecskeméti Nagy László gépészmérnököt, a Lovagi Becsületbíróság tagját.
Károly atya szeretetteljes üdvözlő beszédére Bíró László Tábori Püspök atya válaszolt, aki ünnepi szentbeszédében hosszasan méltatta Teodóz atya csodálatra méltó szorgalmát és sok-sok fáradsággal járó munkásságát, amelyet az ő hűséges magyar, székely és csángó-magyar népért végzett rendíthetetlen elszántsággal és türelemmel évtizedeken át. Nagy ajándék a Jóistentől – mondta a Püspök atya- hogy ma itt köszönthetjük ,ebben a szeretetteljes környezetben Károly atya jóvoltából és Jókai Marika csodálatos szervezésében Teodóz atyát a „ naposnapján ” .Teodóz atya olyan időben kezdte el a szerzetesi életét, amikor mások ezt veszélyes hivatásnak tartották és jövedelmező hivatás után néztek. De ő ezzel nem törődött. Tudta, hogy kitől jön és hová tartozik. Krisztus békéjét cipelte a vállain. Hirdette az evangélium igazságait és ezzel erőt adott a kettős alávetettségben élőknek a túléléshez. Hatalmas emberi és szerzetesi erőfeszítések állnak e sokévtizedes küldetés teljesítése mögött. Sikerek és megaláztatások azonban őt sem kerülték el. Nem volt könnyű az ő élete sem. Mégis általa lettek sokan azok, akik vagyunk, nyelvünket, kultúránkat, hitünket és hagyományainkat őrző és megtartó magyarok. Csodálatos dolog látni az ő hófehér haját, amint cikázik Zoboralja és a Csángőföld között.Csodálni a korát meghazudtoló dinamizmusát Látni, hogy mi mindent tett az Isten általa. Jó érzés látni, hogy már vannak, akik tovább viszik az ő munkásságát. Jó látni a gyermekek nyakában levő rózsafüzéreket,amelyek az ő kezéből valók. Hatalmas törzse ő a magyarságnak, aki ma is fáradhatatlanul szállítja az éltető nedvet és az önmegtartás erejét a szétszórtságba kergetett magyarságnak. Tanuljunk tőle! Ne engedjük el a gyökereinket, maradjunk azok, akik vagyunk!- fejezte be szentbeszédét a Püspök atya.
Mélyen szántó, tartalmas és őszinte szavak hangzottak el ezen a délutánon Őexcellenciája Bíró László Tábori Püspök úr ajkáról Felsőahán.
Könnybe lábadtak a szemek, amikor a Csonka-Magyarországban már régen elfelejtett népi szokásainknak , a megbecsülésnek és szeretetnek a mindent felülmúló jeleként népviseletbe öltözött fiatalok kenyeret , bort és szőlőt vittek az oltárhoz és gondos kezek által készített virágcsokrokkal köszöntötték az ünnepeltet és a Tábori Püspök atyát. Jutott a virágokból Károly atyának , Licskó Bálint és Józsa Attila plébános atyáknak is.
A szentmise végén az ifjúság és a hívek nevében népviseletbe öltözött kisleányok, míg a Zobor-vidéki hívek nevében Púchovszky László gimesi polgármester úr köszöntötte az ünnepeltet.
Ezután az oltár jobbján díszsorfalat álló a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Tisztikara nevében Dr. Nagy László Rendi kormányzó mondott egy rövid köszöntő beszédet, melynek során az alábbi szavakkal méltatta a Lovagrend legmagasabb kitüntetését ( Lovagi Vaskeresztjét ) a szíve felett viselő ünnepeltet:
Kedves Teodóz Atya! Nemzetes Urunk!
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend Tisztikara nevében őszinte szívvel és szeretettel köszöntünk e kis ajándékkal a 80. születésnapodon. A Magyarok Istenének az áldását kérjük a további életedre.Ez a méretes magyar pezsgő szimbolizálja talán a legjobban azt a szorgos és pezsgő apostoli utat, amelyet Istenünkért a nemzetünkért és a magyar kultúráért, hosszú életed során eddig megtettél. Szerető karjaival ölel ezután is magához az ősi Kárpátok kitartó magyar népe, akiknek hitet és erőt adtál a küzdelmeikhez. Ám óva intünk attól, hogy a drága magyar földnek e csillogó és bearanyozott termését egy hörpintéssel magadba öntsd ! Kérjük a mindenható Istent, hogy éltessen és szeressen még nagyon, de nagyon sokáig.
Nagy derültség fogadta ezt a kedves Rendi figyelmeztetést a hívek és az egyházi személyiségek részéről, amikor Pécsi L. Dániel az ünnepelthez „ cipelte „ nagy erőfeszítéssel a Rend születésnapi pezsgős ajándékát.
Következett a Püspöki Áldás, majd felhangzott a Pápai és a Magyar Himnusz és végül a kettős alávetetségben élő magyar néptörzs – szentmisét záró – ősi imája, a Máriához szóló szívbemarkoló könyörgése:
„ Ne felejts el Jóanyám…” !
A szentmise végeztével vidám együttléttel és éneklésekkel tarkított kultúrházi fogadással fejeződött be ez a nagyszerű felvidéki esemény egy kedves kis faluban, a zoboralji Felsőahán.
Köszönet mindezért a vendéglátó Károly atyának, az eseményt jelenlétével megtisztelő Tábori Püspök atyának és zoboralja mindenesének, Felsőaha örökifjú tanítónőjének, az ünnepi esemény főszervezőjének Jókai Máriának.
Kelt Budapesten 2009. május 13-án.
A kiadmány hiteléül:
Dr. Nagy László
Rendi kormányzó
