Új Szó – Száz Ildikó: Nagykéri vigasságok édes és sós kalácsokkal
Ismét egy sikeres nagykéri közösségi rendezvény, csak gratulálni lehet a szervezőknek és mindenkinek, aki hozzátett az Újévi Vigasságok sikeres megvalósításához…..
majd később folytatom, a fotógalériákat szeretném elkészíteni, de előtte elmagyarázok egy s mást…
Egy dolgot azért muszáj elárulonom, hogy 2 napja azt írtam egy ismerősömnek, hogy feladom a küzdelmet a magyarság és iskoláink megmentéséért:
Be kell látnom, Zoboraljának annyi, mindenki
beletörtődött, feladta, a hamisságoknak, hazugságoknak sikerült tévútra
terelni Zoboralját.
Be kell látnom, elvesztettem a csatát Zoboralja magyar iskoláiért és
magyarságáért.
Ez már a 3. feladás, az előzőekben mindig történt valami, ami ismét erőt
adott, hogy ne adjam fel, de most csodának kell történni, hogy ezt az
"előzetes elhatározásomat" visszavonjam. Bár még nem írtam, hogy
döntésem, reménykedek a csodában.
Tegnap este ez meg sem fordult a fejemben, és úgy hozta a sors, hogy Te vagy az első, akinek leírtam.
A válasz akkor jött, mikor már Nagykéren nagyban vigadoztunk, csak most néztem meg az üzeneteket, mikor kerestem a "lemondásom" szövegét, ami ahhoz kellett, hogy megértsék, a 3.feladásom átértékelését és ideiglenes visszavonását, ami a nagykéri vigasságokon látottak és megéltek érdeme!!!
Molnár Katalin: Azt mondom, sose adjuk fel, soha!!! Nem tudom mi
segítene, hogy megtörténjen a csoda…az embereket kellene
megváltoztatni, a magyar öntudatot…politika mentesen!!
Naponta imáimba foglalom, kérem a Teremtőt, Jézus Krisztust és a Szűzanyát, ébresszék öntudatra Zoboralja magyarságát, hogy közös zoboralji erővel, az Ő segítségükkel megmenthessük a magyar iskoláinkat és magyarságot. Egyelőre az eredmény nem látszódik, de nem elég csak kérni, hanem tenni is kell érte, de egyedül nem megy….
Ma válaszoltam:
Nos, tegnap voltam Nagykéren, és az ott látott
csecsemők, kicsi és nagyobb gyereksereg ismét feltöltött reménnyel, de
azért tenni kell, hogy a magyar iskolába kerüljenek, nem ölbetett kézzel
várni, hogy majd berepül a sültgalamb!
– ezt nem a nagykéri szervezőkre értettem…
Úgy 10 éve vagy még előbb járási csemadok akció lehetett a Bórosban, ott
voltak a berencsi Pimpimpápa, 2 csoport, kicsi és nagy alapiskolások,
akkor mondtam, ha Berencsen, ahol a 1970-es évek közepétől nincs
magyar iskola és ennyi gyerkőc ad magyar műsorokat, akkor semmi nincs
veszve, csak tenni kell azért, hogy megnyerjük őket a magyarságnak és
szülőként a magyar iskolát válasszák. Tettünk ezért valamit is? Dehogy
tettünk…
Tehát a 3. feladásomat, lemondásomat ismét átértékeltem, a kéri
beszélgetések is a magyarság megmentéséről szóltak, újra megpróbálom
Zoboralja felébresztését, de először a falvakban, vagy minirégióban
próbálom meggyőzni a magyar érdeklődőket és érdekelteket, mit kellene
tenni a túlélésünkhöz.
Az utolsó szó helyesen "túlélésünkért", a Pimpimpápát említve pedig nem a "mindenes" vezetőjüket, Duricky Olgát hibáztatom, bárcsak lett volna mellette 2-3 hasonló segítője, akkor lehetséges visszairányt vett volna 10-15 évvel ezelőtt Berencsen a magyar nyelv kihalása. Bár semmi nincs veszve, ezt Kémenes Lóránt dél-erdélyi szórványvidéken szolgáló római katolikus pap bizonyítja olyan falvakban, ahol már az öregek sem tudnak magyarul, ott próbálkozik a visszamagyarítással – bővebben ITT..
Molnár Katalin:
Eléggé lehangoló ha magyar gyerekek magyar szüleit
meg kell győzni, hogy magyar iskolába járassák…ami természetesnek
kellene, hogy legyen. Ez agybaj, komolyan…ami annyira elterjedt, hogy
hihetetlen…amikor az emberek gerinctelenné és gyökértenné
válnak…aztán jön egy kis szellő és egykettőre irányt váltanak!
És az én válaszom:
Kösz a gyors választ,
igazad van, de ez mind valaminek a következménye, annak, hogy
évtizedeken keresztül nem találtunk ki semmit ellene és semmit sem
tettünk azért, hogy ne így legyen, vagy amit tettünk-tettek, az nem volt
hatásos, de továbbra is maradt ugyanaz a stratégia és mi csak sodródunk
és morzsolódunk, pedig tavaly februárban a koloni kerekasztalon
említettem Bíró László püspök úr nálunk elhangzott szavait: NE CSAK
SODRÓDJUNK, HANEM VEGYÜK SAJÁT KEZÜNKBE SORSUNKAT, talán nem mondtam elég
hangosan, mert úgy tűnik senki sem hallotta!!!
Habár nem kapcsolódik szorosan a Vigasságokhoz, de gondolom elolvasása senkinek nem volt kárára, remélem hasznára igen, a mi hasznunkra legyen!
Molnár Katalin: Azt mondom, sose adjuk fel, soha!!! Nem tudom mi
segítene, hogy megtörténjen a csoda…az embereket kellene
megváltoztatni, a magyar öntudatot…politika mentesen!!
Naponta imáimba foglalom, kérem a Teremtőt, Jézus Krisztust és a Szűzanyát, ébresszék öntudatra Zoboralja magyarságát, hogy közös zoboralji erővel, az Ő segítségükkel megmenthessük a magyar iskoláinkat és magyarságot. Egyelőre az eredmény nem látszódik, de nem elég csak kérni, hanem tenni is kell érte, de egyedül nem megy….
Ma válaszoltam:
Nos, tegnap voltam Nagykéren, és az ott látott
csecsemők, kicsi és nagyobb gyereksereg ismét feltöltött reménnyel, de
azért tenni kell, hogy a magyar iskolába kerüljenek, nem ölbetett kézzel
várni, hogy majd berepül a sültgalamb!
– ezt nem a nagykéri szervezőkre értettem…
Úgy 10 éve vagy még előbb járási csemadok akció lehetett a Bórosban, ott
voltak a berencsi Pimpimpápa, 2 csoport, kicsi és nagy alapiskolások,
akkor mondtam, ha Berencsen, ahol a 1970-es évek közepétől nincs
magyar iskola és ennyi gyerkőc ad magyar műsorokat, akkor semmi nincs
veszve, csak tenni kell azért, hogy megnyerjük őket a magyarságnak és
szülőként a magyar iskolát válasszák. Tettünk ezért valamit is? Dehogy
tettünk…
Tehát a 3. feladásomat, lemondásomat ismét átértékeltem, a kéri
beszélgetések is a magyarság megmentéséről szóltak, újra megpróbálom
Zoboralja felébresztését, de először a falvakban, vagy minirégióban
próbálom meggyőzni a magyar érdeklődőket és érdekelteket, mit kellene
tenni a túlélésünkhöz.
Az utolsó szó helyesen "túlélésünkért", a Pimpimpápát említve pedig nem a "mindenes" vezetőjüket, Duricky Olgát hibáztatom, bárcsak lett volna mellette 2-3 hasonló segítője, akkor lehetséges visszairányt vett volna 10-15 évvel ezelőtt Berencsen a magyar nyelv kihalása. Bár semmi nincs veszve, ezt Kémenes Lóránt dél-erdélyi szórványvidéken szolgáló római katolikus pap bizonyítja olyan falvakban, ahol már az öregek sem tudnak magyarul, ott próbálkozik a visszamagyarítással – bővebben ITT..
Molnár Katalin:
Eléggé lehangoló ha magyar gyerekek magyar szüleit
meg kell győzni, hogy magyar iskolába járassák…ami természetesnek
kellene, hogy legyen. Ez agybaj, komolyan…ami annyira elterjedt, hogy
hihetetlen…amikor az emberek gerinctelenné és gyökértenné
válnak…aztán jön egy kis szellő és egykettőre irányt váltanak!
És az én válaszom:
Kösz a gyors választ,
igazad van, de ez mind valaminek a következménye, annak, hogy
évtizedeken keresztül nem találtunk ki semmit ellene és semmit sem
tettünk azért, hogy ne így legyen, vagy amit tettünk-tettek, az nem volt
hatásos, de továbbra is maradt ugyanaz a stratégia és mi csak sodródunk
és morzsolódunk, pedig tavaly februárban a koloni kerekasztalon
említettem Bíró László püspök úr nálunk elhangzott szavait: NE CSAK
SODRÓDJUNK, HANEM VEGYÜK SAJÁT KEZÜNKBE SORSUNKAT, talán nem mondtam elég
hangosan, mert úgy tűnik senki sem hallotta!!!
Habár nem kapcsolódik szorosan a Vigasságokhoz, de gondolom elolvasása senkinek nem volt kárára, remélem hasznára igen, a mi hasznunkra legyen!
az oldal szerkesztés alatt
Fotógaléria: Újévi Vigasságok – Kalácssütő verseny
A zsürinek idén is felelősségteljes feladata volt, 40 színekben, ízekben gazdag mesterművet kellett elbírálni, melyek szemek-szájat elbűvölték, olyannyira, hogy a 3 tagú zsürinek /Száz Ildikó, Ölvecky Árpád és Szabó Sándor/ minden kulináris tudásukat be kellett vetni, hogy objektív döntést hozzanak. Mivel senki nem tett panaszt a háziasszonyok közül, annyit jelent, hogy kiválóan ellátták feladatukat….
később folytatás …
később folytatás …
A fotógalériában 48 kép 20-as csomagban, a képre kattintva megnyílik a galéria, a "nagy méretre", csak a kép
Fotógaléria: Újévi Vigasságok – közönség
Megtelt a kultúrház szórakozni és kikapcsolódni vágyó közönséggel, csecsemőtől dédszülőkig.
A fotógalériában 29 kép 20-as csomagban, a fotóra kattintva megnyílik a galéria, a nagy méretre a fotó.
Fotógaléria: Újévi Vigasságok – ostoros játék
A kalácssütő verseny résztvevői mellett létszámban ez a vetélkedő volt a második legnépesebb. Száraz Réka körbe-körbe járatta az ostort, s akinél elakadt, vagyis időben nem ugrotta fel, az kiesett. Előbb a kisebbek mehettek a szaloncukorért, mely minden kiesőnek járt, a nagyok között kemény csata folyt a bennmaradásért. Mint a képek tanúsítják, a fiúk a helyből magasugrás bajnokai lehetnek, így az elődöntőbe csak egy kislány került 3 fiúval szemben.
Vajon mire gondolhatott Veres Szófia, látva az elszántan győzniakaró fiúkat, Banyár Dávidot és Kornélt, és Kanyicska Jancsit?!
Réka elindította az ostort, nem számoltam hány kört tett meg, és az első kieső az egyik Banyár fiú lett.
Újra indul az ostor körve-körbe karikára és ismét fiúnál akad el, ezúttal Jancsinál.
Következik az utolsó menet, sikerül Szófiának a harmadik fiút is legyőzni, vagy mégis a fizikailag rátermettebb fiú jobban bírja szusszal és ő nyer? De nem, a Banyár fiúnál akad el az ostor, győzött Szofi, hatalmas öröm a lánycsapatnál, ezt senki nem várta, gondolom Ő sem, hogy 3 fiú ellen győzhet.
Szép piros hátizsákot kapott a győztes, a dobogósoknak is jutott nyeremény.
A fiúkon nem láttam szomorúságot, nem viselte meg őket a vereség, sőt igazi úriemberként viselkedtek, győzni hagyták a szebbik nem képviselőjét, ez a gesztus mindenképp értékelendő, „Éva“ leszármazottai erről ne feledkezzetek meg! 🙂
Vajon mire gondolhatott Veres Szófia, látva az elszántan győzniakaró fiúkat, Banyár Dávidot és Kornélt, és Kanyicska Jancsit?!
Réka elindította az ostort, nem számoltam hány kört tett meg, és az első kieső az egyik Banyár fiú lett.
Újra indul az ostor körve-körbe karikára és ismét fiúnál akad el, ezúttal Jancsinál.
Következik az utolsó menet, sikerül Szófiának a harmadik fiút is legyőzni, vagy mégis a fizikailag rátermettebb fiú jobban bírja szusszal és ő nyer? De nem, a Banyár fiúnál akad el az ostor, győzött Szofi, hatalmas öröm a lánycsapatnál, ezt senki nem várta, gondolom Ő sem, hogy 3 fiú ellen győzhet.
Szép piros hátizsákot kapott a győztes, a dobogósoknak is jutott nyeremény.
A fiúkon nem láttam szomorúságot, nem viselte meg őket a vereség, sőt igazi úriemberként viselkedtek, győzni hagyták a szebbik nem képviselőjét, ez a gesztus mindenképp értékelendő, „Éva“ leszármazottai erről ne feledkezzetek meg! 🙂
BG
