Fotógaléria – Szent László Emlékmise 2012 – mise
Videók és fotók
A nagykériek videói a facebookon ITT
A nagykériek fotói a facebookon ITT
MAGYAR KIRÁLYI SZENT LÁSZLÓ LOVAGREND HIVATALOS RENDI KÖZLEMÉNYE
SZENT LÁSZLÓ LOVAGREND
HIVATALOS RENDI KÖZLEMÉNYE
a nyitrai vár Szent Emmerám katedrálisában 2012.július 27-én az egri érsek által bemutatott ünnepi Szent László Emlékmiséről.
2012. július 27-én pénteken a nándorfehérvári győzelmünket hirdető déli harangszó idején – a nyitrai magyar Szent László Emlékmisék történetében először – Excellenciás és Főtisztelendő Viliam Judák nyitrai megyéspüspök úr ünnepi ebéden látta vendégül Eminenciás és Főtisztelendő Dr.Ternyák Csaba atyát, az Egri Főegyházmegye érsekét, a hagyományos nyitrai magyar anyanyelvű Szent László Emlékmise főcelebránsát és kíséretét.
Délután 14 óra körül futottak be a nyitrai vár magyar történelmi emlékeket őrző Szent Emmerám püspöki székesegyházának parkolójába a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Tisztikarának és a visegrádi Szent György Lovagrend budai kerületének Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent György Lovag csontereklyéit szállító gépkocsi konvojai is.
Az ünnepi szentmise előtt egy órával a pappá szentelésének a 60. évfordulóját ünneplő Jáki Sándor Teodóz győri bencés rendi szerzetes atya vezényletével a katedrálist színültig megtöltő hívő sereg a magyarság ősi énekeit énekelte szívet-lelket melengető átéléssel és azonosulással.
Néhány perccel 15 óra után aztán felzúgott a katedrális orgonáján Studenbek László vendég orgonista kántor közreműködésével az „Isten hazánkért térdelünk elődbe“ kezdetű ősi magyar ének. A szentélybe vonuló ünnepi menetet a Magyar Királyi Szent László Lovagrend tisztikarának küldöttsége vezette be a szentélybe, hogy ott díszsorfalat alkotva lovagi tiszteletadással és zászlódöntéssel köszöntse az Egri Főegyházmegye nagy népszerűségnek örvendő érsekét és kíséretét.
A bevonulás után Excellenciás és Főtisztelendő Gyurcsó Zoltán a nyitrai püspökség magyar anyanyelvű püspöki helynöke kedves szavakkal köszöntötte Viliám Judák püspök úr és a felvidéki magyarság nevében Dr.Ternyák Csaba egri érsek atyát a Szent László Lovagkirály nyitrai halálának a 917.évfodulójára emlékező szentmise meghívott főcelebránsát.
Dr. Ternyák Csaba érsek úr hálás szavakkal köszönte meg a meghívást és a szívélyes fogadtatást. Érseki szentbeszéde előtt népviseletbe öltözött felvidéki magyar fiúk és leányok – őseik nemes szokását követve – virágcsokorral, kenyérrel, a Zobor-vidék kitűnő boraival stb. kedveskedtek az érsek atyának. Dr. Ternyák Csaba érsek úr ünnepi szentbeszédében hosszasan méltatta Szent István és Szent László lovagkirályunk csodálatos örökségét, népeink és nemzeteink napjainkra nyilvánvalóvá vált egymásrautaltságát és a két nép egyházi és világi kapcsolatai elmélyítésének a szükségességét. Örömmel töltötték el szívét a népviseletbe öltözött idős magyarok és az őket követő fiatalok látványa, valamint az a szellemiség, amely ezt a történelmi megemlékezést átitatja.
A szentmise végén Dr. Nagy László a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Rendi kormányzója lépett a mikrofonhoz. Kormányzói záróbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
„Eminenciás és Főtisztelendő Érsek Úr! Excellenciás és Főtisztelendő Vikárius Úr! Kedves Plébános, Szerzetes és Lelki Atyák!
Köszönjük azt a szolgálatot, amit ma itt – a Szent Emmerám katedrálisban – a felvidéki magyar lelkekért végeztek! A Szent László Emlékbizottság záróünnepségét ezennel megnyitom.
Kedves Felvidéki Keresztény Magyar Testvéreink!
Nyolc éve annak, hogy a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Tisztikara először zárándokolt Nyitrára a Piaristák Szent László Templomába, hogy a mi győzedelmes Lovagkirályunk nemzetépítő kultuszának az újraélesztését és legyökereztetését minden lehetséges eszközzel elősegítse. Komoly és megerőltető szellemi munkát kellett elvégeznünk ahhoz, hogy a Szent László Emlékmisék inspirálói legyenek a felvidéki magyarság megújhodásának. Soraitokban látom azokat a fénylő szemeket, melyek e küzdelmes 8 esztendő alatt tanúi és részesei voltak a mi közös erőfeszítéseinknek.
A nyitrai vár Szent Emmerám székesegyházának magyar múltat idéző falai között kormányzói záróbeszédem elmondására készülök abban a hitben, hogy akikért e zarándok évek alatt személyes tetteinkkel és biztató szavainkkal szót emeltünk, megőrzik majd emlékezetükben a ma itt elhangzó intelmeinket is.
Drága Keresztény Testvéreink!
A híres magyar jogtudós Werbőczy István szerint az Igazságnak és a Törvénynek természetes része az indulat is. Nekünk – Szent László lovagkirály örökségét ápoló, tisztelő és követő Lovagoknak a felvidéki folyamatokat látva és tapasztalva indulattal kellene most szólalnunk azokról az egyre jobban terjedő önfeladó és önpusztító emberei magatartásokról, amelyek az elmúlt években a Zobor-vidék magyar közösségeiben és magyar családjaiban is felütötték a fejüket.
Szomorúan látjuk, amint magyar keresztény családok édesanyái és édesapái lelkiismeret furdalás nélkül fosztják meg gyermekeiket a magyar anyanyelv elsajátításának és birtoklásának az áldásaitól és teszik örökre gyökértelenné, sehová sem tartozó, ide-oda sodródó felnőttekké a saját véreiket. A tudomány jól ismeri a felnőtt korban gyökereiket szenvedélyesen kereső sérült emberek vívódásait és atyáiknak utólag tett súlyos szemrehányásait. A nagy műveltségű és előrelátó magyar költő Reményik Sándor így figyelmeztette az elszakított nemzetrészek magyarjait az egyik híressé vált versében:
„Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát”!
Tapasztalatainkból tudjuk, hogy a gyökértelen ember általában előbb-utóbb megtagadja a keresztségben kapott hitét is, és könnyű játékszere lesz az egyre jobban terjedő, üzleti alapokon működő szektáknak. Ezt az önpusztító és ártó szülői magatartást a valós vagy képzelt egzisztenciális okokra hivatkozva sem lehet elfogadni. A nyitrai Szent László Emlékmisékkel közkincsé tett Szent László-i szellemiségnek ezzel ellentétben éppen az volt a valóságos üzenete, hogy mi keresztény magyarok egyenként és közösségekbe tömörülve is elutasítunk minden kicsinyes érveken és érdekeken nyugvó – bénaságra késztető – kétségbeesést, önfeladást, és azok helyére az atyáinktól örökölt „nyers tettek bölcsességet állítjuk”. Ez az emberként és magyarként való megmaradásunknak semmivel sem pótolható előfeltétele, amelyet eleink imaszerű hitvallása így fejez ki: „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán”.
Ha már az ellenszélben is fennmaradt Szent László Emlékmisék magyar identitásunk megőrzésére vonatkozó figyelmeztetései is eredménytelennek bizonyulnak, akkor le kell vonnunk ennek a következményeit is. A közelmúltban adták hírül a rádióállomások, hogy a nagyhírű brünni egyetem professzorai arra kérték a magyar nemzetiségű hallgatóikat, hogy anyanyelvi szinten sajátítsák el a magyar anyanyelvüket, mert az egyre bővülő közép-európai gazdasági együttműködés számára kulcsfontosságú a magyarul tökéletesen beszélő szakemberek képzése is. Hozzátették, tele van az egyetemük angolul, németül is kiválóan beszélő magyar diákokkal, de ez egyáltalán nem pótolja a magyar anyanyelvű szakemberek hiányát a gazdasági kapcsolatokban. Ennek ismeretében tegyük fel bátran a kérdést, azoknak, akik talán nem is tudják, hogy mit cselekszenek:
Magyar Édesanyák és Édesapák!
Tényleg ártani akartok a saját gyermekeitek jövőjének, amikor gyermekeitek töredékét külditek csak magyar anyanyelvű Alapiskolákba?
És Ti, a külvilág rövidlátó urai a templomajtón kívül, vajon tisztában vagytok az országotok és népeitek valós és távlati érdekeivel?
E térségben zajló káros folyamatok következményei láttán ezért igen nagy a felelőssége a Zobor-vidék értelmiségének, sőt az egész Felvidék egyházi és a világi intelligenciájának is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1991-ben 15.500, 2001-ben 10.956, 2011- ben pedig már csak 9076 volt a magyarok lélekszáma a Zobor-vidéki településeken, akkor még hasznosabbnak tűnik a magyar gyermekek magas szintű anyanyelvi oktatásának ügye pusztán egzisztenciális meggondolásból is. Ha arra gondolok, hogy a távoli Argentínában az argentin gyermekek Szent László Apostoli Lovagkirályunkról elnevezett iskolába járnak, dicsőségként élik meg, ha született argentinként oda bejutottak, magyarul éneklik a mi Himnuszunkat, magyar népdalokat adnak elő teljes lelki azonosulással, és kitörő lelkesedéssel ünneplik Március 15-ét, Október 23-át, akkor magunkba kellene most roskadnunk a felvidéki magyar szülők árulása láttán. De mi Szent László katonájaként ezt – veletek egyetemben – soha meg nem tesszük. Mint mondottam volt, a kétségbeesés idegen volt és idegen is marad a mi Szent László-i szellemiségünktől.
Örökkön örökké hirdetjük és valljuk, hogy az igaz szívű magyaroknak a Szent Korona és Mária Országa népéhez tartozni, megtépetten, rongyos ruhában járva is dicsőség!
Nyolc esztendő tapasztalatai és folyamatai láttán e fájó igazságok kimondását többé nem hallogathattuk el. Figyelmeztető szavaimmal az érző és gondolkodó felvidéki és Zobor-vidéki magyarok lelkiismeretéhez kívántam szólni, apellálni, az ünneprontás szándéka nélkül. Mert van ünnepelni valónk is.
Ünnepeljük és kitüntetéseinkkel megtiszteljük azokat a közösségeket és személyiségeket, akik ebben az önmagából is kifordult világban, ahol már a természet is fenyegetően kezet emelt az emberiségre, méltóvá váltak Szent László Apostoli Lovagkirályunk elismerésére és az itt évről évre megjelenő hitvalló közösségeink megbecsülésére is.
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend Rendi kormányzójából és a Visegrádi Szent György Lovagrend budavári elöljárójából, valamint a Zoboralji Hagyományőrzők Egyesülete Elnökéből álló Szent László Emlékbizottság a 2012. esztendőben
Jókai Mária UNESCO és Életfa Díjas, Rendünk Lovagi Vaskeresztjét is birtokló felsőahai nyugállományú tanítónőnek „Hamvazószerdától Szent Ivánig, Szent Ivántól Kisasszonyig, Mária–naptól Márton napig és az András naptól farsangig" című , a Nyitra menti magyar közösségek életéről és kultúrájáról írt néprajzi vonatkozású könyvek és egyéb tanulmányok szerzőjének, a zoboralji magyar gyökerek elkötelezett apostolának, a Zobor-vidék kiváló szervezőjének, a 75. születésnapja alkalmából, eddigi életműve előtt fejet hajtva „Szent László Érdemkereszt” kitüntetést adományoz. A kitüntetést Maga Ferenc Elnök Úr, a Szent László Emlékbizottság Elnöke adja át.
A Szent László Emlékbizottság a 2012. május 25-én elhunyt Sándor Jánosnak, Kolon község szülöttének és néprajzgyűjtő mindenesének, a tágabb értelembe vett Zobor-vidék fáradhatatlan szervezőjének, Pátria Díjas helytörténésznek, Egy falu Zoboralján, Falusi huncutságok Zoboraljáról, valamint Zoboralja dióhéjban, Templomok, Emlékek, Emlékezések című könyvek szerzőjének, számos kulturális szervezet alapítójának, életműve és emléke előtt fejet hajtva, posztumusz „Szent László Érdemkereszt” kitüntetést adományoz. A kitüntetést Dr. Tóthpál Tamás, a Szent László Emlékbizottság alelnöke adja át. A kitüntetést átveszi leánya Balkó Edit.
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend Pográny község nemes szándékú alkotó közönségének, a Ghymesi Alapiskola Magyar Tagozatos diákjainak és tanárainak, a koloni Gyönygykoszorú folklórcsoportnak,valamint a nagykéri Mórinca táncegyüttes vezetőinek és tagjainak, – idézem az okleveleik közös szövegét:
„az északi gyepük őrzésében egykor kitűnt székely-magyar nemzetség hű utódainak, a magyar nyelv és kultúra, a hagyomány és a modernség együttes kezelésében, ápolásában, fejlesztésében, valamint a követő nemzedékeknek magyar önazonosságra , megtartó erőre, európai méltóságra és a hagyományos keresztény családi értékrendre , valamint a más nemzetek iránti tiszteletre való nevelésében elért kimagasló érdemeik elismeréséül” – emlékezve a Szent Lászlót tisztelő, mártír életű és hősi lelkületű Mindszenty József a mi örökös magyar hercegprímásunk és zászlósurunk születésének a 120.évfordulájára is – „Dicsérő Oklevelet” adományoz.
Pográny község kitüntetését Pécsi L.. Dániel Ceremóniamester adja át. Átveszi: Pindes László úr.
A kitüntetés adományozásával kapcsolatos laudáció röviden az alábbiakat tartalmazza: Pogrányban működik a zoboralji magyarság egyetlen, kizárólag magyar nyelven oktató Alapiskolája. Híressé vált folklórcsoportja pedig ezzel párhuzamosan életben tartja a helyi kultúrát is. Hitélete is példaértékű. Licskó Bálint plébános atya vezetésével minden évben „Jézus szíve” ünnepséget tartanak a községben, amely a környék magyarságának immár a központi hit-és nemzetegyesítő eseményévé vált. Kitartóan őrzik sajátos népviseletüket és a környék nyelvi sajátosságaitól eltérő ősi magyar nyelvezetüket.
A Ghymesi Alapiskola Magyar Tagozatos diákjainak és tanárainak a kitüntetését Pécsi L. Dániel Ceremóniamester adja át. Átveszi: Maga Judit igazgatóhelyettes.
A kitüntetés adományozásával kapcsolatos laudáció az alábbiakat tartalmazza: A Magyar Tagozat diákjai csupán az 1/10-ed részét képezik az Alapiskola teljes létszámának, ám e kisebbség, hűségesen és töretlenül kitart– másokkal ellentétben- atyáik öröksége, a magyar anyanyelv birtoklása mellett. E közben kiváló eredményeket érnek el a tanulmányi, vers- és prózamondó versenyeken. Szabadidejükben karénekre járnak, citeráznak, sportolnak és elsajátítják a táncainkat is. Egykor volt folklórcsoportjukat, amelyet még Jókai Mária alapított, újra kívánják indítani. Ők adják a minden évben Március 15-i ünnepségek rátermett szereplőit a község és a környék számára egyaránt. Rendünk elismerését és dicséretet tanáraikkal együtt ezért kiérdemelték.
A koloni Gyöngykoszorú folklórcsoport kitüntetését Pécsi L. Dániel Ceremóniamester adja át. Átveszi: Süttő Knézl Mónika úrhölgy.
A Gyögykoszorú folklórcsoport kitüntetésével kapcsolatos laudáció kiemeli, hogy a folklórcsoport tagjai Süttő Knézl Mónika Kiváló Művész vezetésével számtalan elismerést szereztek a községnek és önmaguknak is. Elsőként vitték színpadra 1958-ban a híressé vált Koloni lakodalmast. A folklórcsoport bejutott a Vass Lajos Kárpát-medencei Népdalverseny döntőjébe, ami hatalmas elismerése egy amatőr társulatnak. A folklórcsoport tagjai és vezetői megkapták az egykori Csemadok Kiváló Népművésze elnevezésű plakettet is. A folklórcsoport ma 13 taggal működik.
A nagykéri Mórinca Táncscsoport kitüntetését átadja Pécsi L. Dániel Ceremóniamester. Átveszi Birkus Attila és Kovácsik Katalin.
A kitüntetés laudációja rámutat arra, hogy a kitüntetett tánccsoport a nagykéri Alapiskola magyar tagozatos gyermekeiből 1996-ban alakult. Nevét arról a füves rétről kapta, ahol egykor a nagyszüleik a helyi tánccsoport tagjaiként évtizedekkel azelőtt a rét nyújtotta szabadsággal élve ropták az ősi magyar táncaikat. Tették ezt olyan magyar nyelvi szigeten, amelyet más nemzetiségű falvak vesznek körül szinte minden irányból. Már a névválasztásuk is gyönyörű tisztelgés volt az ősök emléke előtt. Tavaly ünnepelték a fennállásuk 15. évfordulóját. A tánccsoport tudását olyan magas szintre emelte az idők során a csoport két vezető néptáncosa Ölveczky Árpád és felesége Kalmár Mónika, hogy játszi könnyedséggel adják ma már elő nemcsak a helyi, hanem a somogyi, rábaközi, dunántúli, gömöri, zoboralji, lőrincrévi, mezőségi és a moldvai tájegységek magyar táncait is. Számos esetben léptek fel nagy sikerrel külföldön is. De hatalmas munkát végzett a csoport körül Száraz Elek tanító úr és szorgalmas utódja Krizsán Attila vezető szervező is. Ha valakik, akkor e tánccsoport tagjai, vezetői és a mögöttük álló vállalkozók a Polgármesteri Hivatallal együtt valóban megértették egy világhírű zsidó származású hegedűművésznek Yehudi Menuhinnak azt a mondását, hogy: „Ahhoz, hogy az ember visszakapja igazi értékét, meg kell őt tanítani táncolni és énekelni, amilyen korán csak lehet”. Íme így váltak az értékteremtő ősök unokái értékmentő és értékmegtartó felnőtteivé a nagykéri és a felvidéki magyarságnak. Maga e történet egymagában is gyönyörű.
Végezetül, kormányzói záróbeszédem legfontosabb üzeneteként, amolyan Magyar Testamentumként, búcsúzóul itt hagyom az erdélyi székely-magyar irodalomíró – és költő fejedelmének gróf czegei Vass Albertnek a halála után is tovább élő, örök érvényű, figyelmeztető szavait:
„Ne tagadd meg a fajt, melyből születtél, a lángoló vért melyből eredtél, a föld mely éltet s eltakar, ha magyarnak születtél, hát maradj Magyar”!
Isten óvja és tartsa meg hitükben és magyarságukban a Felvidék jó szándékú és igaz szívű magyarjait. Hálásan köszönjük az elmúlt 8 év alatt reánk pazarolt kitüntető szeretetüket. Rendi jelmondatunkkal így köszönünk el:
”Kereszt a hűségünk – Kard a becsületünk” – Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus. – fejezte be ünnepi záróbeszédét a Rendi kormányzó. A kitüntetetteknek kijáró tapsok után az érsek atya és kísérete a Lovagok díszsorfala előtt haladva zúgó orgonaszó mellett búcsúzott el a felvidéki magyar hívek hálás tömegeitől".
Az Emlékmise után Balkó Róbert koloni polgármester fogadást adott a magas rangú egyházi méltóság, Dr. Ternyák Csaba egri érsek atya és a magyarországi Lovagrendek küldöttségeinek, valamint a kitüntetetteknek a tiszteletére a Polgármesteri Hivatal dísztermében.
A fogadáson a Magyar Királyi Szent László Lovagrend állandó kísérőinek, prof. Dr. Zobory és Dr. Csiba docens és Szőts tanár uraknak a jóvoltából Rendünk kormányzója Vass Lászlónak „Maradj a néppel” című, válogatott írásait tartalmazó egy-egy könyvét ajándékozta Dr. Ternyák Csaba egri érseknek és Gyurcsó Zoltán nyitrai vikárius atyának, Balkó Róbertnek Kolon község polgármesterének, Jókai Mária kitüntetettnek, Maga Ferenc, Dr. Tóthpál Tamás és Pécsi L. Dániel uraknak az emlékmise szervezése terén végzett eredményes munkájuk elismeréséül.
Záradék:
Kiadmányozta a fentiek hiteléül 2012. július 31-én
Dr.Nagy László sk.
Rendi kormányzó
Email: dr.nagy@t-online.hu
Fotógaléria – Szent László Emlékmise 2012 – magyar szentek ereklyéi
Az Árpád-házi magyar szentek csontereklyéi megérintésével erőt meríthettünk hitünk és magyarságunk megvallásához.
Őexcellenciája Dr. Ternyák Csaba érsek szentbeszéde
Őexcellenciája Dr. Ternyák Csaba érsek szentbeszéde
Főtisztelendő Paptestvérek! Krisztus Szeretett Testvéreim!
Van néhány város, amely különös módon kötődik Szent László királyhoz. Zágráb, amelynek püspökségét ő alapította, Nagyvárad, ahol a székesegyház építése kötődik a nevéhez, Győr ahol a Szent László hermát őrzik és természetesen Nyitra, ahol 1095-ben, 49 évesen meghalt. Azért is külön öröm számomra ez a mai nyitrai ünnep, mert abból a Győri Egyházmegyéből származom, ahol a szent király tisztelete szintén elevenen él a Székesegyházban és az egyházmegye számos egyházközségében. Hálával gondolok vissza arra, hogy fiatal papként milyen sokszor misézhettem és imádkozhattam híres hermája előtt a győri Székesegyházban. Az ő tisztelete és szeretete ma különleges módon összekapcsol bennünket magyarországi, nagyváradi, zágrábi és zoborvidéki magyarokat, szlovákokat, románokat és horvátokat. A szent zsolozsmája reggeli dicséretének szavaival öröm és ujjongás tölti be a lelkünket, amikor Szent László dicséretét zengjük ebben a csodálatos városban, amely történelmének lapjaira végérvényesen beírta nevét.
"Új dicséret hangja zengjen
a királynak, énekeljen
ujjongásunk dallama.
Mint a lépesméz, az ének
olyan édes, a dicséret
László király zengje ma."
Amikor Szent Lászlóra emlékezünk, hasznosnak tartom röviden felidézni életének legfőbb állomásait. Alig néhány évvel Szent István király halála után, 1045 táján született Lengyelországban I. Béla magyar király és Rikeza lengyel hercegnő fiaként, amikor apja, még mint herceg, lengyelországi száműzetésben élt. 1050 körül költözött vissza a család Magyarországra. Már fiatalon különböző győztes csatákban vett részt a kun és besenyő betörések idején, míg végül 1077-ben került trónra, nem annyira az öröklés jogán, mint népszerűsége és alkalmassága miatt. A lovagi eszményt testesítette meg, karddal védte az országot a betolakodók elől. Népszerűségét katonai erényein kívül kétségtelenül emelte jó megjelenése, és magas, izmos termete, fejjel kimagasló volta. Ezért is nevezik a magyar legendában elegentissimus rex-nek, a legelegánsabb királynak. Uralkodása legfőbb célkitűzésének Szent István államának megszilárdítását tartotta. Ennek érdekében törvényeket alkotott és kialakította a vármegye-rendszert. 1095-ben Nyitrán halt meg. Nem egészen egy századdal később, 1192-ben avatták szentté.
Nyitra szülötte, a boldog emlékű Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e szavakkal jellemezte őt:
„A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység: benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit..
A kereszténység még nem volt magyar… A magyar életet, a magyar eszményt kellett tehát kereszténnyé tenni, hogy ez a kereszténnyé lett nemzeti eszmény nyissa meg a nép szívét a hitnek. Ez a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.“
Eddig Prohászka püspök szavai, amelyeket a papi zsolozsmában Szent László napján imádkozunk. E szavak ma is elemi erővel hatnak, és gondolatait nagyon igaznak érezzük. Szent István művét valóban Szent László szilárdította meg, tette közkinccsé és tudatosította népünkben. Ő volt az, aki Istvánt szentté avattatta és tiszteletét elterjesztette az egész országban. Ezzel jelentősen hozzájárult az országban a kereszténység megszilárdításához és elmélyítéséhez. Ma úgy fogalmaznánk: megvalósította az igazi inkultúrációt: vagyis a magyar kultúrába végérvényesen beépítette a keresztény kultúrát, amelyre viszont a magyar hagyományok voltak nagy hatással. Egészen a mai időkig, bár halványuló mértékben, magyarnak lenni egyet jelent a kereszténységgel.
A történelem azonban, benne népünk történelme is, arra tanít minket, hogy az ősök érdemeiből nem sokáig lehet megélni. Az öröklött javakat meg kell becsülni, értékelni és gazdagítani kell. Minden generációnak hozzá kell járulnia az elődök munkájához és meg kell hoznia saját döntéseit. Igaz ugyan, hogy Szent István és Szent László király műve mindmáig jelenvaló és áthatja a magyarság életét, de ez csak azért van így, mert az előttünk járó generációk sora mind tudatosította, elfogadta, és magáévá tette ugyanazt a tanítást, ugyanazokat az ideálokat, amelyek nagy elődeink életét áthatották. Nekünk is hűségesen, okosan és bátran, ezekből ahagyományokból kell táplálkoznunk, hogy megőrizzük identitásunkat, nyelvünket és őseink hagyományait. Nagyon nagy érték az, hogy számunkra az évszázadokkal ezelőtti események nem csupán csak a múlt tényei, hanem olyan jelentést hordoznak, amely hatással van életünkre, döntéseinkre, értékrendünkre.
Nem elégedhetünk meg azonban azzal, hogy csak a múltba tekintünk. Fontos, hogy a jelen feladatait is az ő példája és tanítása fényében szemléljük és a következő generációknak átadjuk azt a meggyőződést, amelyet mi is elődeinktől kaptunk. Népünk a századok során mindig eleven kapcsolatot ápolt a körülöttünk élő népekkel. Ezt tanúsítják Szent István és László, valamint a többi királyok házasságai is, amelyek révén tartós szövetségeket kötöttek. Erre tanít Szent István is, fiához, Szent Imréhez intézett Intelmeiben „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak" (Intelmek, VI.). Csodálatra méltóan előrelátó ez az intelem. Egy modern állam eszméjét vázolja fel, amely nyitott mindenkinek a szükségleteire, Krisztus Evangéliumának a fényében. Ezt az eszmét maga Szent István kezdte megvalósítani, Szent László pedig tovább folytatta művét. A két nagy király kései örököseinek ma is szemük előtt kell tartani ezeket az intelmeket szerte Európában. Csak akkor lesz ugyanis béke és fejlődés ha a népek egyre jobban megtanulják egymást megbecsülni, egymás értékeit tisztelni, értékelni és beolvasztani saját kultúrájukba.
Történelmünket végigkíséri a pusztulás-megmaradás kérdése. Ma, szinte jobban, mint bármikor korábban, csak akkor beszélhetünk a magyarság megmaradásáról, ha azt az európai népek nagy családjában közösen akarjuk és tudjuk megvalósítani. Nem maradhatunk meg ugyanis mások ellenében, csak másokkal összefogva, együttműködve. Ez érvényes a többi népek, a nagyobb és kisebb közösségek életére egyaránt. Ma, az európai népek nagy családjában sajátos hivatásunk van. Ősiségünk és történelmi tudatunk révén hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a többi népek is egyre inkább felismerjék és ápolják keresztény gyökereiket, hogy erre építhessük közös jövőnket. A XXI. század emberének tudatosítania kell, hogy honnan jött és hová tartozik. Meggyőződésem, hogy az új évezred Európájának csak akkor van szabad jövője, ha megbecsüli keresztény gyökereit, egyébként egyrészről a túlhajtott liberalizmus, másrészről az iszlám fundamentalizmus célpontjává és prédájává válhat. Ahhoz azonban, hogy keresztény jövőnk legyen, nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak névleges keresztények legyünk. Keresztségünk révén ugyan már mindannyian kereszténnyé lettünk, amíg azonban nem következett el életünkben az igazi személyes döntés Jézus Krisztus, és az ő Egyháza mellett, addig csak névleg voltunk keresztények, de valójában nem sok közünk volt hozzá. Szent László volt az, aki népünk szívét megnyerte a kereszténységnek. Ha ma hozzá fordulunk, hozzá imádkozunk, ő a mai nemzedék szívét is képes újra Istenhez téríteni. Ennek az útját pedig a mai evangélium mutatja meg nekünk, amikor arra tanít, hogy életünkben a legfontosabb dolog Isten és az ember szeretete. Jézus szavai szerint e két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.
Végezetül emlékezzünk arra, hogy a mindig győzelmes ,,Bátor László" a történelem során a katonák védőszentje lett, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: ,,Szent László, segíts!” A török elleni fölszabadító háborúk idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél ,,fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt”.
Zengjük mi is dicséretét egy régi himnusz szavaival:
"Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze."
A résztvevők köszöntése
Nyitra – Szent Emmerám székesegyház – 2012. júl. 27.
Köszöntők: Gál Erzsébet
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Szent László tisztelők, engedjék meg, hogy köszöntsek mindenkit, aki idejét Szent László tiszteletére áldozza, mindenkit aki ma eljött.
Mindenek előtt szeretném köszönteni a Lovagrendek tagjait :
• Dr.Nagy Lászó urat a Magyar Királyi Szent László Lovagrend kormányzóját valamint a lovagrend tisztikarát
• Dr.Tóthpál Tamást a Szent.György Lovagrend priorját és rendi tagjait.
• Teodóz Atyát, aki az idén gyémántmisés
• Józsa Mónika karnagyot, a Konstantin Egyetem tanárát
• az orgonánál Stubendek Lászlót, a Komáromi Szent András templom kántorát
• A Koloniakat Balkó Róbert polgármesterrel az élen és a Gyöngykoszoró néptánc csopoport tagjait
• A Pogrányiakat Pindes László képviselővel az élen
• Köszöntjük a Nagykérieket és a Mórinca Tánccsoportot
• Köszöntjük a GIMESIEKET és az alapiskola igazgatóhelyettesét Maga Juditot
• A Zoboralji községek polgármestereit és a szervezetek képviselőit
• KÖSZÖNTJÜK a legészakibb szórványban élő magyarokat a Bédieket, Menyheieket, Vicsápapátiakat és Egerszegieket
• Köszöntjük Pusztai Csabát, aki BÉCSI és ZÁGRÁBI vendégeket hozott Nyitrára
• Köszöntjük a RIMÓCIAKAT és VARSÁNYIAKAT, aki idezarándokoltak, hogy ma velünk lehessenek
• Köszöntünk Mindenkit, aki hosszú utat tett meg azért, hogy velünk Szent László Királyunkra emlékezzen, Mindenkit aki ősi kultúránkat Szent Lászlónak tisztelegve népviseltben öltözve képviseli
• Mindenki köszöntünk, akit Szent.László üzenete megérintett!
XVI.Benedek Pápa Apostoli Áldása
Fotógaléria – Szent László Emlékmise 2012 – emlékkereszt és oklevél
A Szent László Emlékbizottság 2012-ben a következő személyeket és közösségeket díjazta:
Szent László Érdemkereszt:
Jókai Mária
Sándor János posztumusz
Dicsérő Oklevél:
Pográny község
Gímesi Alapiskola magyar részlege
Kolonyi Gyöngykoszoró Folklórcsoport
Nagykéri Mórinca Néptánccsoport
Fotógaléria – Szent László Emlékmise 2012 – Mórinca Néptáncegyüttes
Kitartást a próbákhoz és további sikereket úgy a szerepléshez, mint az utánpótláshoz!
Fotógaléria – Szent László Emlékmise 2012 – Kolon-fogadás
"Az Emlékmise után Balkó Róbert koloni polgármester fogadást adott a magas rangú egyházi méltóság, Dr. Ternyák Csaba egri érsek atya és a magyarországi Lovagrendek küldöttségeinek, valamint a kitüntetetteknek a tiszteletére a Polgármesteri Hivatal dísztermében.
A fogadáson a Magyar Királyi Szent László Lovagrend állandó kísérőinek, prof. Dr. Zobory és Dr. Csiba docens és Szőts tanár uraknak a jóvoltából Rendünk kormányzója Vass Lászlónak „Maradj a néppel” című, válogatott írásait tartalmazó egy-egy könyvét ajándékozta Dr. Ternyák Csaba egri érseknek és Gyurcsó Zoltán nyitrai vikárius atyának, Balkó Róbertnek Kolon község polgármesterének, Jókai Mária kitüntetettnek, Maga Ferenc, Dr. Tóthpál Tamás és Pécsi L. Dániel uraknak az emlékmise szervezése terén végzett eredményes munkájuk elismeréséül."
Dr. Práznovszky Miklós beszámolója, fotói és hangfelvétele
Dr. Práznovszky Miklós beszámolója, fotói és hangfelvétele
