A Fecske – Nagycsaládok Egyesületének jóvoltából többgyermekes családok búcsúztak a szünidőtől, két élménydús napot töltve együtt a zoboraljai Kolon községben. A tavalyi helyi próbálkozás sikerén felbuzdulva az idén bővítették a meghívottak körét, a Pozsonytól Zoboraljáig terjedő régió több helységéből és Mosonmagyaróvárról is érkeztek családok az augusztus 29-30-án, pénteken és szombaton tartott találkozóra. A szervezőknek szándékukban áll rendszeressé tenni a többgyermekes családok “nagy családjának” augusztus végi nyárbúcsúztatóját.
Szívet melengető volt a mintegy 20-25 többgyermekes család, zsibongó gyerekek, a középkorosztályhoz tartozó szülők és nagyszülők alkotta, hangulatában is igazi “nagy család” látványa a művelődési házban. Mielőtt azonban a felnőttek programja elkezdődött, a kicsik elvonultak, és külön foglalkozás keretében formáztak, festettek, hajtogattak.
Tóth Attila, a Fecske – Nagycsaládok Egyesületének elnöke nem titkolt büszkeséggel beszélt a Zoboralja gazdag néphagyományáról, népi kultúrájának még élő, közismert képviselőiről. Szóba került a népességcsökkenés, a hovatovább egyre inkább fenyegető nemzethalál kérdése. Rámutatott, hogy a Vajdaságban a délszláv háborút követően nőtt a születések száma. “Hát háború nélkül nem megy?” – tette föl a szónoki kérdést. Andrásfalvy András a nemzedékek együttélésében rejlő értékeket hozta felszínre, élő példákon érzékeltetve, milyen nagy ajándék lehet a nagyszülő, ha helyesen fogja fel szerepét a családban. Sárközy Klára parlamenti képviselő a családok szociális jellegű kilátásairól tájékoztatott, és ahogy a kezdetektől tette, továbbra is támogatásáról biztosította a nagycsaládok egyesületét. Sallay Teréz áttekintést nyújtott az egyesület eddigi munkájáról. Tóth Attilával együtt beszéltek alapítás körüli nehézségekről, amikor a NOE (Nagycsaládok Országos Egyesülete – Magyarország) “bárkájában” szárnyat bontott a Fecske. A péntek délelőtti programot Sándor Anna nyelvész előadása zárta. A nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszékének vezetője a kommunikációs készség családban történő fejlesztéséről, annak fontosságáról beszélt, és egyik kutatási területe, a kétnyelvűség kérdéskörében szerzett tapasztalatait ismertette.
Ízletes ebéd után jó hangulatú kirándulás következett a szomszédos Lédecre. A falu tájházában Jókai Mária Életfa-díjas néprajzos ismertette a helyi szokásokat, bemutatta a kiállított régi munkaeszközöket, amelyek az itt élő nép találékonyságáról, rátermettségéről tanúskodnak. Rendkívüli élményt jelentett a mesés természeti környezetben lévő gímeskosztolányi Árpád-kori műemlék kápolna megtekintése, ahol az egyik orgonavirtuóz apuka jóvoltából egy csodás Ave Maria emelte fohászukat az ég felé. Ezt követően kellemes természeti sétát tettek a gímesi várromhoz.
Isten szép ajándéka volt a péntek este a gyermekszerető családoknak. A helyi általános iskolából egy mesemondó kisfiú és a kislányok bájos népi tánca volt a ráhangolás Andrásfalvy Bertalan szívbemarkoló előadására. A neves néprajzkutatónak a népi kultúra szeretetétől áthatott beszéde nyomán bizony könny csillant hallgatóinak szemében, szinte a fülünkben csengett, az altatódalt éneklő dajka lírai szépségű éneke, a “magyar szimfónia”. Költők és írók, művészek évszázadokon át merítenek gazdag érzelemvilágot tükröző népköltészetünk kincstárából. A népmesék, balladák tanúsítják, népünk milyen egészséges erkölcsi érzékkel tudott határt vonni jó és rossz között. Rámutatott, milyen csodálatos a népi bölcsesség. A nép nem tanulta, melyik étel milyen vitamint, nyomelemet tartalmaz, mégis tudta, mit kell fogyasztania, hogyan kell táplálkoznia, hogy egészségét megőrizze. A családokban minden tudás, mesterség, erkölcs természetszerűen átöröklődött a következő nemzedékre.
Indulhatott volna-e szebben a szombati nap, mint a Kondé Pál helybeli esperes-plébános által bemutatott szentmisével. Az együttmiséző Jáki Teodóz bencés atya szentbeszéde és az általa vezetett beéneklés valóban széppé és élményszerűvé tette a közös áldozatot. A mise után Süttő Anna népművészt hallhatták a résztvevők, azt követően Vemmes László a svédországi magyarok életéről rajzolt plasztikus képet, és vázolta a svéd családpolitikát. Ez alatt a gyerekek a sportpályán játszottak, vetélkedőkben mérték össze ügyességüket, és persze rajzverseny is volt. Délután a Házas Hétvége mozgalomból a Szerda házaspár mesélte el a család történetét, nagyon élethűen és őszintén. Példájukat követve a többiek is megnyíltak, sorra mutatkoztak be, mesélték el sorsukat a jelen lévő családok. Kiderült, az édesapák, édesanyák közül többen rangról, karrierről, jómódról mondtak le, vállalva a több gyermek nevelésével járó áldozatot, a napi küzdelmet. Ők Szent István király hagyatékának igazi örökösei, akiknek életében talán kevesebb a pompa, a fényes ünnep, de akik ünneppé tudják varázsolni a dolgos hétköznapokat…
Ezt követően mókás családi vetélkedő oldotta a hangulatot.
Ha az embert hivatása, életkörülményei távol sodorják is a szülőföldtől, emlékeivel, érzéseivel örökké kötődik a hazai tájhoz. Lehet, időnként fájdalommal tekint a zoboraljai magyar “napfogyatkozásra”, de ilyen esemény nyomán, mint a koloni nagycsaládos hétvége volt, az ember lelkében – de talán egyszer még a Zobor alatt is – kisüt a nap…
Gyepes Aranka
Remény-2003/37
Száz Ildikó felvételei
Szülők és csemetéik együtt hajtogattak, festettek a foglalkozásokon
Kultúrműsor
Andrásfalvy fivérek
Jáki Teodóz bencés atya
A hallgatóság
Jókai Mária Életfa-díjas néprajzos bemutatója a lédeci tájházban
A gímeskosztolányi műemlék templomban
