Magyarokért volt a vasárnapi mise
2004. szeptember 30. – október 3.
A Zobor Hangja vegyeskar 2004. szeptember 30. – október 3.-a között Lyonban vendégszerepelt.
Sainte-Foy-les-Lyon, a 22 ezres városrész partnerének fogadta községünket, e kapcsolatnak köszönhető, hogy a folklórosaink után az énekkarunk is meghívást kapott Franciaországba. A színes magazinjukban egy fénykép kíséretében volt bemutatva a koloni vegyeskar, és ismertetve a három fellépés helye és időpontja.
Nehezen döntöttem az utazásról, és ha Balkó Adrianna szervező-vezető tudomásomra hozza, hogy nem magyar családnál leszek elszállásolva, akkor valószínűleg idehaza maradok, de szerencsémre erről a kicsiségről megfeledkezett, ennek köszönhetem, hogy néhány felejthetetlen napot töltöttem az énekkarral. A nyelvismeret hiánya miatt néha kényelmetlenül éreztem magam, de ezt a francia családok kedvessége, vendégszeretete teljes mértékben kárpótolta.
"Az ének egymáshoz közel hozza a nemzeteket, a nyelv nem lehet akadály", mondta Gérard Charrié, aki a városrész kultúráját és a külföldi kapcsolatokat szervezi Sainte Foyban, a mi látogatásunkat kitűnően előkészítette.
Szerdán éjfélkor a szlovák-osztrák határon útlevél és poggyászellenőrzés nélkül jutottunk át, ami még szokatlan számunkra. Az éjszakai út során próbáltunk szundítani, hajnalban egy teljesen más világ fogadott, gondozott környezet, termőföldek, zöld legelők, melyeken néhány tehén legelészett, elvétve birkákat és lovakat láttunk. Azt el nem hittem volna, hogy ennél még szebb környezetet találunk útban Lyon felé. Időben hosszú volt az út az Alpokon keresztül, de ezt nem érzékeltük, mivel lenyűgözött a látvány. Az apró falvak-városkák szűk utcáin, a 2300 m magasra vezető kacskaringós úton a buszvezetőnek minden ügyességére szüksége volt, hogy karcolás nélkül megússzuk. Csodálatos tájat láthattunk, a hegyóriások, az apró vízesések, a völgyben a kékes-zöld folyó, a sötétzöld legelők, a meredek hegyoldalakon szétszórva a kisebb-nagyobb házak, és minden ház ablakában a sokféle színű muskátli. Mint egy festmény! Már ezért megérte vállalni a 22 órás utazás fáradalmait, az autópálya helyett az izgalmasabb hegyi utakat az Alpokon keresztül. Innsbruck, St. Moritz a két síparadicsom hó nélkül is csodás, a kb. 30 km hosszú Zürichi tó mellett vezetett utunk, végig a túlsó tópartot övező hegyoldalon sorakoztak a szállodák, panziók, kikötők, Bern, Lausanne, Zseneva, a svájci-francia határon már meg sem kellett állnunk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Csütörtök este nyolcra érkeztünk Lyonba-St. Foyba, a kultúrházban vártak a szervezők és a szállásadó családok, ezek biztosították többnyire az étkeztetésünket is. Másnap városnézés volt. Gérard Charrié és a koloni születésű, több évtizede Franciaországban élő Sándor József bácsi mutatták be Lyon nevezetességeit. Gérard Budapesthez hasonlította Lyont, több párhuzamot felsorolt a két város között.
A négytornyú Fourviére-i Notre-Dam Bazilikával kezdtük, mely jelentős ájtatossági kegyhely, ahol a Szent Szüzet, a város pártfogóját tisztelik a XII. század óta. Az 1872-1884-ben épült bazilikában az énekkar főpróbát tartott az esti koncert előtt, a turisták ámulatára magyarul énekelték a "Minden földek Istent dicsérik" című kórusművet. A bazilika a város legmagasabb pontján van, gyönyörű kilátással, tiszta idő esetén ellátni az Alpokig – mi nem láthattuk a sűrű levegő miatt, amiből arra következtetnek a hazaiak, hogy jó idő lesz, eső nélkül, így is volt.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ezt követte a római birodalom legnagyobb szabadtéri színháza, a római amfiteátrum megtekintése. Többek kérésére, Brath Gabriella karnagy kipróbálta ennek az antik létesítménynek az akusztikáját, majd az énekkar is felsorakozott a színtérre, és elhangzott a "Mediavel Glória".
 |
 |
 |
 |
A Fourviére-i régi városrész következett, a Szent János katedrális és tér, majd a régi olasz házak, olyasfajta menekülő házak, melyekben a keresett vagy körözött személyek rejtőzködtek és biztos egérutat nyertek.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Fogaskerekűhöz hasonló felvonóval, a Funiculairevel-Madzaggal jutottunk vissza a Bazilikához. Délután a Francia-Magyar házban piknikeztünk, a magyar népdalok, énekek könnyeket csaltak a szemekbe. A Lyoni Magyar Házban Kolon címere emlékezteti a francia magyarokat látogatásunkra.
 |
 |
Egy röpke városnézés után autóbusszal végigmentünk a hidakkal bővelkedő La Saóne folyó mentén, aztán pedig a két évezredes római-kori 85 km hosszú vízvezeték-rendszer fennmaradó részét tekintettük meg.
 |
 |
 |
 |
Este 9 órakor kezdődött St. Foy városrész kultúrházában az énekkar koncertje. A modern terem megtelt hallgatósággal, akik hozzáértőként jutalmazták az előadott műveket. Az énekkar Kodály, Bárdos és Halmos mellett olasz, latin és francia műveket adott elő. Volt taps és vastaps, melyet a kórus ráadással köszönt meg a hálás közönségnek.
 |
A szombat délelőtt szabad volt, városnézéssel és vásárlással telt, majd délben közösen a francia családokkal fogadáson vettünk részt a St. Foy-i városháza tanácstermében. A bemutatások, köszönő beszédek, ajándékok átadása után frissítővel kedveskedtek a városrész házigazdái, majd az énekkar a Gall kakas tiszteletére elénekelte a "Tyúk"-ot, mely nagy tetszést aratott a hazaiak között.
 |
 |
Délután megnéztük a Lacroix-Laval kastélyban a baba-múzeumot, majd sétáltunk a 115 hektáros parkban. Este hétkor három hatalmas pizzával és frissítővel fogadtak Lyon egy másik körzetében, Marcy-ľ Etoile városrész kultúrközpontjában, itt sem maradhatott el a programon kívüli éneklés.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Háromnegyed kilenckor kezdődött a koncert a templomban, melyen ismét nagy sikert aratott az énekkar. Egyes zeneműveknél a közönség nem találta a "női szólistát", ezért a koncertszervezők külön felkérték Brath Gabriellát szólóéneklésre, mert a titokzatos hang a fiatal karnagyé volt. Sikert siker követett, vastaps a templomban. Az énekkari tagok és a karnagy az ilyen fogadtatást követően majd kicsattantak az örömtől. A kórustagoknak megjött az önbizalmuk, ami a sikeres fellépéseknek mondható, és talán a karnagy érdeme is, kinek nyugodtsága kihat az énekkarra, a mosolyával pedig a közönséget is megnyeri. Az énekkar bemutatásakor Gérard Trianont említette, aminek következményeként Magyarország határain kívülre kerültünk, egy másik állam polgárai lettünk, kisebbségi sorsra jutottunk! Meglepett ezt hallani egy franciától.
 |
Vasárnap a Sainte Foy-i St. Luc templomban 10.30-kor kezdődött a szentmise. A mise kezdetén a Zobor Hangja a "Minden földek Istent dicsérik", majd a mise keretében a hazai énekkarral közösen a "Ave vera virginitas – Sancta Maria – Jesu, Rex admirabilis" kórusműveket énekelték. A miséző pap és Henri Brenders karnagy bemutatta a szlovákiai magyar kisebbséget képviselő koloni vegyeskart, a hívek tapssal köszöntötték énekkarunkat. A mise a magyarokért volt, a zoboralji és minden magyarért. Belány Szilvia magyarul, Evelyn nővér és Sándor Zsuzsanna pedig franciául olvasták a liturgikus szövegeket. Az e napon boldoggá avatott IV. Károly utolsó magyar királyunkért volt a könyörögés a szertartáson. Az áldozati ajándékokat három-három koloni és hazai fiatal vitte az oltárhoz. A két énekkar további egyházi kórusműveket énekelt közösen és külön, a hazaiak szerbül is, mivel Kraljevo várossal is baráti kapcsolatuk van. Tehát a francia mellett magyar, latin, és szerb nyelv volt hallható a templomban. Az énekkarunk Bárdos Lajostól, az "Istené az áldás" kórusművel búcsúzott, melyet vastapssal köszöntek meg a hívek.
 |
 |
Ezután következett a vasárnapi ebéd a francia családoknál. Én és a francia szállásadóm egy lengyel családtól kaptunk meghívást ebédre, akik már 23 éve élnek Franciaországban. Még két francia szállásadó család és mi öten koloniak ültük körül az asztalokat, külön a fiatalok és idősebbek. A többfogásos ebédet nyers zöldséggel kezdtük (a sárgarépát, karfiolt különleges szószba mártva ettük), a hús és krumpli mellé nem hiányzott az olajos-fűszerezett zöldsaláta, volt pizza, tortasütemény, sajt és gyümölcs. A több mint kétórás búcsúebédről nehezen lehetett elszakadnunk, de menni kellett, a programot nem lehetett felborítanunk, várt a híres "Beaojolais (Bozsolé)" borvidék.
Az ebédre és vacsorára több időt szánnak a franciák, mintha üzleti tárgyalás lenne, beszélgetés közben mellékesen eszegetnek. Az étrendjükben sok a zöldség és gyümölcs. Az iskolákban 12 – 13.30 között ebédszünet van.
Lyontól úgy 30-50 km-re húzódik a Beaojolais borvidék, mi Jairnouxban voltunk pincelátogatáson. A szőlősgazda és neje avatott be a szőlőtermesztés és borkészítés rejtelmeibe. A házaspár 90 ezer tőkét művel, gépekkel, csak a szüretre van 20 brigádmunkásuk. A szőlőmetszést a gazda egyedül végzi hidraulikus ollóval decembertől márciusig, ami számomra nehezen hihető. Szigorú szabályokhoz van kötve a szőlő művelése (metszés, szálak, szemek, a tőke magassága) és a bor készítése. Csak egészséges fürtök kerülhetnek a kádba, sok fürt a tőkék alatt végzi, a szőlőt nem őrlik se nem préslik. Egy hektárról 580 hektó bort termelhetnek. A gazdálkodás mellett virágzik a "borturizmus", a termelési ismertető után volt a borkóstoló, harapnivalónak sajt, kolbász és szalonna volt tálcákon felszeletelve, útravalónak pedig megvásárolható a palackozott bozsolé.
 |
 |
 |
 |
Este 7-re visszatértünk a St.Foy-i kultúrházba, ahol a szervezőkkel, hazai énekkarral és a szállásadó családokkal volt a búcsúvacsora, ének, tánc. Tíz után elérkezett a búcsú pillanata, többen a fiatalok közül könnyes szemmel búcsúztak, nehezen szakadtak el szállásadóiktól, de be kellett ülni a buszba és irány Kolon.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Hálás köszönet mindenkinek, aki segítette a lyoni utunkat: Michel Chapas polgármester, Gérard Charrié, Henri Brenders karnagy, Sándor József bácsi, Fülöp atya, Bencsík József a Magyar Ház vezetője, Prohászka János, a Lyonban és környékén élő magyarok, a francia családok, Nyitra megye és Kolon önkormányzata.
Az Alpok csodaszép látvány, Lyon gyönyörű város, sok zölddel, virággal, a forgalomlassító és körforgalmi szigetek valóságos virágkompozíciók, de legalább ilyen élmény volt számomra látni és élvezni az énekkarunk sikerét, mikor a hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta műsorukat.
Hogy sikert aratott a Zobor Hangja Vegyeskar Lyonban vitathatatlan, mivel meghívást kapott a jövő évi Beaojolais borfesztiválra.
Balkó Gábor
Képek: Polyák Imre
