Az emlékezést a Konstantín Filozófus Egyetem Magyar Kórusa és a Tanárok és Alkalmazottak Kórusa közösen nyitották. Vörösmarty Mihály: Szózat c. költeménye ezúttal nem a közismert Egressy Béni-féle zenével csendült fel, hanem Erkel Ferenc komponálta harmóniák zengették meg a veretes sorokat Józsa Mónika vezényletével.
A nyitány után N.Tóth Anikó műsorvezető, a műsor összeállítója köszöntötte az ünnepi megemlékezés résztvevőit:
Hölgyeim és uraim, kedves ifjúság!
Petőfi Sándor írja Márciusi ifjak című költeményében:
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem „lelkesűlés”,
A szó „szabadság” vala.
Bennünket is a márciusi lelkesűlés gyűjt össze és gyújt ünnepre az idén ugyan kicsit megkésve, de nem kevesebb lendülettel a szent szabadság képzelt lobogója alatt, hogy felidézzük történelmünk egyik legjelesebb eseménysorát. Az ünnepek a folytonos változásban egyfajta állandóságot jelentenek, még akkor is, ha maguk is folyvást módosulnak: feltöltődnek, kiüresednek, fel- és kihasználódnak. Viszonyulunk hozzájuk, értelmezzük őket, ki-ki a maga módján, lelki-értelmi kondíciója, pártállása, társadalmi pozíciója, vélt kötelességei és szabad vállalásai alapján.
Tisztelettel üdvözlöm jeles vendégeinket:
Kiss Balázs urat, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének 2. osztályú titkárát,
Barát László urat, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektorhelyettesét,
Bárczi Zsófiát, a Közép-európai Tanulmányok Karának dékánját,
Boros László urat, egyetemünk igazgatótanácsának tagját,
valamint karunk intézeteinek és tanszékeinek vezetőit, a kedves kollégákat, a nyugalmazott oktatókat, az egyetemi ifjúságot, valamennyi érdeklődőt, vagyis a lélekben márciusi örökifjakat!
Az egyesült kórusok Gárdonyi Zoltán: Tartsd meg hazánkat Isten c. kánonjával folytatták az ünnepi műsort, majd egy vers következett, Fodor Péter másodéves hallgató Ady: A márciusi Naphoz c. költeményét adta elő.
Kiss Balázs, MO nagykövetségének munkatársa felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét!
A Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet végzős hallgatója, Saróka Liliána saját zenés szerzeményét adta elő gitár kísérettel, címe: Márciusi felhők.
Következett Bús Anikó, a Pedagógusképző Intézet másodéves hallgatój, Ottlik Géza: Iskola a határon c. regényéből olvasott fel részleteket.
A márciusi események sokféleképpen szólították, szólítják meg az utókort. A Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet elsőéves mesterszakos hallgatóinak értelmezése következett, melyet évfolyamfeladat keretében dolgoztak ki. Címe: Kokárdát a ridikülbe!
A „fakanalas forradalmárnők”: Csölle Stefánia, Gergely Viktória, Balla Henriett, Szuri Dóra, Szabó Tímea, Pazár Andrea, Csaplár Szilvia Edina és egy férfiú: Száraz István.
N. Tóth Anikó: A reformkori ifjak vágyták a szabadságot, szerették a hazájukat és becsülték egymást. Azt gondolom, a mai fiatalságban is megvannak ezek a rendkívüli érzelmek, kötődések. Meg is győződhetünk erről annak a negyvennyolcas népdalcsokornak jóvoltából, amelyet karunk diákkórusa énekel a következő percekben.
A kivetítőn a szöveg segítette a közönség bekapcsolódását a Kossuth nótákba, de Józsa Mónika karnagy unszolására sem jött meg a kedvünk. 🙂
Ismét az egyesített magyar kórus következett:
Berkesi Sándor: Tégy Uram engem áldássá,
Tillai Aurél: Dicsőült helyeken,
orgonán közreműködött Varga Imre, fuvolán kísért Varga Hajnalka, vezényelt: Józsa Mónik.
N. Tóth Anikó zárszavai:
Kedves közönség! Emlékműsorunk hamarosan véget ér. Mielőtt szétszélednénk, köszönetemet fejezem ki Emlékműsorunk szereplőinek, mindazoknak, akik vállalták a felkészülés és szervezés többletmunkáját. A fellépők és a szervezők nevében pedig köszönöm az egybegyűlteknek, hogy a mi ünneplő közösségünket tisztelték meg. Vigyék szívükben valamennyien a szent szabadság lobogóját!
Végezetül elénekeltük Nemzeti Himnuszunkat.
Balkó Gábor
