Szerkesztés alatt
László Béla tanár úr 75. születésnapjára
Tisztelt László Béla tanár úr, úgy a kollégáid méltatásában, mint Tőled, sokat megtudtunk a pedagógusi pályafutásodról a kezdetektől máig, mennyiben segítetted a szlovákiai magyar tanítóképzést és a KeTK megalakulását, mindezért nagyon nagy köszönetet és elismerést érdemelsz, élj még sokáig jó erőben, egészségben, hogy továbbra is segíthesd a magyar pedagógusképzést, a magyar iskolák és magyarság megmaradását!
Egy nevet említettél, a nyitragerencséri Tábyt, akit az 1980-as évek közepén a Szlovákiai Kommunista Párt központjában kellett meglátogatnotok, hogy segítsen a nyitrai magyar tanítóképzéssel kapcsolatos problémák elhárításában, mire hazaértetek Pozsonyból, a problémák megszűntek.
De egy dologról nem esett szó, hogy ugyanazon időben, 1985-ben a koloni magyar óvoda megmentését is segítetted, mikor az állam be akarta darálni, alternatív szlovák-magyar óvádáva minősíteni. Tőled kapták a koloni szülők a neveket, kihez forduljanak a Csemadokon, minisztériumokban és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságában. Az óvodamentő szülők említették a nyitragerencséri Tábyt, és Kolonban is megoldódott a több hónapos harc a járással a magyar óvodáért, győztek a magyar szülők, ami a Te érdemed is, és természetesen az akkori koloni óvodás szülők karakán kiállásának az érdeme, ezért vannak még magyar iskolák Gímesen, Kolonban és Zsérén, sajnos Lédecen már megszűnt!!!
Köszönet László Béla tanár úr, Nélküled és az akkori koloni szülők nélkül már rég nem lennének magyar iskolák az említett falvakban, de ez a hiány nem csak Gímest, Kolont és Zsérét érintette volna, hanem áttételesen befolyásolta volna Zobor-vidék magyarságának a megmaradását!!!
Azóta eltelt 30 év, közben 25 éve megélhettük a rendszerváltást, megnyíltak a határok, szabadabbak lettünk, és a mi kisebbségi iskoláink megmaradásában is változás történt. Azt hittük, hogy a rendszerváltással a problémáink is könnyebben megoldódnak, de tévedtünk, Pozsonyban már nem segítették a szülők megmaradási kezdeményezését, a Gímesi AI magyar részlegének önállósulását, hanem épp fordítva, aljas módon beléjük rúgtak, és jó nagyot, így a Te részvételed a koloni óvodamentésben felértékelődik!!!
Az MKP létrejötte után, 1998-tól a zobor-vidéki magyar óvodai foglalkozások hivatalosításánál is ott voltál, együtt voltunk Pogrányban és Csehin megbeszélni az óvodás szülőkkel mit lehet, és mit kell tenni. Sajnos nem lehetett megvalósítani elképzelésünket, hogy minden magyarlakta településen hivatalosan legyen magyar óvodai foglalkozás, mert Pozsonyban és a „járáson” már nem volt „Táby”, hanem még Slotától is rosszabbak voltak és vannak, pedig állítólag magyarok, de Slota a regimentjével nem lett volna képes olyan pusztításra, mint a sajátjaink 15-20 év alatt elvégeztek Zoboralján. Ennek az eredménye, hogy a magyar iskolahálózatunk az összeomlás határán van, kivégezték Zoboralját!!!
Tisztelt László Béla Tanár úr, elnézésed kérem, hogy a felemelő 75-öst ezekkel a hangulatromboló sorokkal zárom, de sajnos a siralmas helyzetünk kényszerít erre. Ha azt akarom, hogy az unokám magyar iskolába járhasson, akkor a problémáinkról legalább beszélni kell, és én minden alkalmat megragadok a „beszélgetésre”, ami hiszem, elősegíti Zoboralja magyarságának felébredését, hogy saját kézbe vegyük sorsunk irányítását, nem szabad tovább sodródunk és morzsolódunk!!!
Siralmas helyzetben vagyunk, de a szakadékból ki lehet mászni, az itt élő magyarság közös összefogásával és akaratával sikerülhet. CSAKIS az itt élő magyarság, a Zoboralji Magyarok Autonóm Közössége önerőből képes az asszimiláció megfékezésére, sőt megfordítására, mert ha a Szlovákiában élő ruszinok sikeresek a beolvadásuk elleni küzdelmükben, 20 év alatt megduplázódott számuk, miközben nincs se Anyaországuk, se parlamenti képviseltük, akkor nekünk is sikerülni fog, csak akarni kell, bízni és hinni!
Úgy legyen!!!
Balkó de Gábor
Kolon, 2015. júl. 16.
Egy nevet említettél, a nyitragerencséri Tábyt, akit az 1980-as évek közepén a Szlovákiai Kommunista Párt központjában kellett meglátogatnotok, hogy segítsen a nyitrai magyar tanítóképzéssel kapcsolatos problémák elhárításában, mire hazaértetek Pozsonyból, a problémák megszűntek.
De egy dologról nem esett szó, hogy ugyanazon időben, 1985-ben a koloni magyar óvoda megmentését is segítetted, mikor az állam be akarta darálni, alternatív szlovák-magyar óvádáva minősíteni. Tőled kapták a koloni szülők a neveket, kihez forduljanak a Csemadokon, minisztériumokban és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságában. Az óvodamentő szülők említették a nyitragerencséri Tábyt, és Kolonban is megoldódott a több hónapos harc a járással a magyar óvodáért, győztek a magyar szülők, ami a Te érdemed is, és természetesen az akkori koloni óvodás szülők karakán kiállásának az érdeme, ezért vannak még magyar iskolák Gímesen, Kolonban és Zsérén, sajnos Lédecen már megszűnt!!!
Köszönet László Béla tanár úr, Nélküled és az akkori koloni szülők nélkül már rég nem lennének magyar iskolák az említett falvakban, de ez a hiány nem csak Gímest, Kolont és Zsérét érintette volna, hanem áttételesen befolyásolta volna Zobor-vidék magyarságának a megmaradását!!!
Azóta eltelt 30 év, közben 25 éve megélhettük a rendszerváltást, megnyíltak a határok, szabadabbak lettünk, és a mi kisebbségi iskoláink megmaradásában is változás történt. Azt hittük, hogy a rendszerváltással a problémáink is könnyebben megoldódnak, de tévedtünk, Pozsonyban már nem segítették a szülők megmaradási kezdeményezését, a Gímesi AI magyar részlegének önállósulását, hanem épp fordítva, aljas módon beléjük rúgtak, és jó nagyot, így a Te részvételed a koloni óvodamentésben felértékelődik!!!
Az MKP létrejötte után, 1998-tól a zobor-vidéki magyar óvodai foglalkozások hivatalosításánál is ott voltál, együtt voltunk Pogrányban és Csehin megbeszélni az óvodás szülőkkel mit lehet, és mit kell tenni. Sajnos nem lehetett megvalósítani elképzelésünket, hogy minden magyarlakta településen hivatalosan legyen magyar óvodai foglalkozás, mert Pozsonyban és a „járáson” már nem volt „Táby”, hanem még Slotától is rosszabbak voltak és vannak, pedig állítólag magyarok, de Slota a regimentjével nem lett volna képes olyan pusztításra, mint a sajátjaink 15-20 év alatt elvégeztek Zoboralján. Ennek az eredménye, hogy a magyar iskolahálózatunk az összeomlás határán van, kivégezték Zoboralját!!!
Tisztelt László Béla Tanár úr, elnézésed kérem, hogy a felemelő 75-öst ezekkel a hangulatromboló sorokkal zárom, de sajnos a siralmas helyzetünk kényszerít erre. Ha azt akarom, hogy az unokám magyar iskolába járhasson, akkor a problémáinkról legalább beszélni kell, és én minden alkalmat megragadok a „beszélgetésre”, ami hiszem, elősegíti Zoboralja magyarságának felébredését, hogy saját kézbe vegyük sorsunk irányítását, nem szabad tovább sodródunk és morzsolódunk!!!
Siralmas helyzetben vagyunk, de a szakadékból ki lehet mászni, az itt élő magyarság közös összefogásával és akaratával sikerülhet. CSAKIS az itt élő magyarság, a Zoboralji Magyarok Autonóm Közössége önerőből képes az asszimiláció megfékezésére, sőt megfordítására, mert ha a Szlovákiában élő ruszinok sikeresek a beolvadásuk elleni küzdelmükben, 20 év alatt megduplázódott számuk, miközben nincs se Anyaországuk, se parlamenti képviseltük, akkor nekünk is sikerülni fog, csak akarni kell, bízni és hinni!
Úgy legyen!!!
Balkó de Gábor
Kolon, 2015. júl. 16.
