A hagyományos 1848-49-es megemlékezés még sem volt hagyományos, csak a Zobor Hangja Vegyeskar maradt a hagyományos előadók közül és a törzs emlékező közönség, a diákok és az Irodalmi színpad műsorát Vadkerti Imre helyettesítette csapatával, de kellett már ez a változás.
A Zobor Hangja hozta a formáját, nincs hibájuk, mivel készülnek a Galántai Kodály napokra, a nagynevű városi kórusok mellett ott vannak a 25 között, új kórusművek premierjével kedveskedtek a törzsközönségüknek, cserébe nagy tapsot kaptak.
Vadkerti Imre csapata pedig vándorkiállítással egybekötött 56-os emlékműsort adott elő. Jónás Csaba szavalatai és Vadkerti Imre, Zsapka Attila és Madarász András zeneszámai váltották egymást. Néhány műsorszám, Márai: Mennyből az angyal, Kormorán: Miatyánk, Wass Albert: Üzenet haza, de március 15-re is emlékeztek és emlékeztettek a Nemzeti dallal.
A közönség nem csak törzsközönség volt, itt voltak Vadkerti Imre barátai és voltak néhányan a szomszéd falvakból is, így a közönség sem volt hagyományos, az emlékműsoron pedig első ízben hallottam füttyögést, ami nem kifütyülés volt, hanem néhányan a tetszésüket így nyomatékosították a Wass Albert vers és a zenész előadók Nemzeti dala után.
És a frissítő és eltért a hagyománytól, a klasszikus batyubálos ill. svédasztalos menü mellett fantasztikus kétféle rétes is a kínálat között volt.
Tegnap jó volt magyarnak lenni a koloni kultúrházban, de nem csak a rétesért! 🙂
Balkó Gábor
Kolon, 2017. márc. 12.
Ui.
A kultúrház felé közeledve Vadkerti Imre jött lefelé a lépcsőkön, valamit az autójában hagyott, üdvözöltük egymást, megkérdezte, hogy vagyok, mire én, gyötör az asszimilációnk.
Milyen a nemzetiségi arány? – kérdezte.
Sajnos 50% alá estünk, de még többen vagyunk, 90-en nem vallották meg nemzetiségüket, ezek vegyes házasságokból lehetnek, de 4 év múlva valószínű már kisebbség leszünk Kolonban is, és nem a szlovákok miatt, sajnos ezért 95%-ban mi magyarok vagyunk bűnösök.
A magyarság megosztottságát említette okként.
Én pedig Zoboralja Himnuszát említettem, 9 éve hozta ajándékba a Kormorán identitás erősítés céljából, a Makovecz amfiteátrumban volt a premierje, azóta sem volt énekelve, rácsodálkozott.
És említettem a tavaly bezárt zsérei magyar kisiskolát, hogy 2000-ben az MKP helyi elnökénél akadt el a magyar óvodai foglalkozások hivatalosítása, aminek 16 év után ez lett a következménye.
A teremben beszélgetésbe elegyedtem néhány kórustag ismerőssel, az általános témákról áteveztem a megmaradásunkra, az Élő Zoboralja Esterházy konferenciáját említettem, mely egyáltalán nem segíti az iskoláink megmaradását, lúdtalpat gyógyít, mikor életmentő beavatkozásra van szükség. Polyák Imre barátom védelmébe vette a konferenciát, mennyi munkát fektetettek bele, főleg Zilizi Zoli.
Elismerem Zolit, csak a véleményem, hogy nem a prioritásokba fektetjük az időt, energiát, pénzt, mint ahogy nem a Selye Egyetem és az Alsóbodoki Magán Szakközépiskola alapítása volt a legégetőbb közoktatási problémánk, melyek sürgősen megoldásra szorultak, hanem a magyar óvodák hiányát kellett volna megoldani, és az alapiskolákat megerősíteni, hasonló a helyzet az Esterházy konferenciával.
De én csak támadom őket, bár csak mindenki annyit tenne a magyarságért, mint Zoli, és ők mindenben segítettek.
Senkit sem támadok, és nem segítettetek mindenben, egyszer sem énekeltétek Zoboralja Himnuszát, a válasza, hogy betanulják.
Kezdődött a műsor, ők kezdtek, én pedig fotózni mentem, így már nem válaszolhattam, hogy ne én értem tanulják be a himnuszunkat, hanem az unokáikért, akkor az én unokáimnak is élhető magyar jövőjük lehet, nem pedig magyar siralomházat hagyunk nekik örökségül!
Fotózgattam, de néha-néha makacskodott a gépem, a végén teljesen megmakacsolta magát, a Nemzeti Himnusz éneklése alatt egyetlen képet nem engedett csinálni, a színpadról is szándékoztam készíteni néhány felvételt az állva éneklő emlékező közönségről, de nem engedte még Vadkertiéket sem lefotózni, de később meggondolta magát, a frissítőnél már engedékeny volt.
S mint már néhányszor írtam, egy idő óta jobban odafigyelek a miértekre, a Jó Isten miért így irányítja a dolgok menetét, mint ebben az esetben is, hogy épp a Himnusz éneklése alatt a fényképezőgépem nem engedelmeskedett, miért nem előtte vagy utána, de épp a Himnusz alatt? És valószínűleg rájöttem a miértre, vagyis a Teremtő megsúgta.
Vadkerti Imre a Kormorán tagja, akik 2008-ban ajándékba hozták Zoboralja Himnuszát, Zoboralja pedig elutasította az identitás erősítés céljából kapott ajándékot, ha ismét a vidékünkön fog szerepelni, ne feledkezzen meg Zoboralja Himnuszának elénekléséről.
Ha már Zoboralja vezetői sikeresen kisiklatták az identitáserősítő projektet, legalább valami eljusson Zoboralja magyarságához Vadkerti Imre tolmácsolásában, ne vesszen teljesen kárba Koltay Gergely és a Kormorán együttes sok-sok órás munkája a gyönyörű ajándékuk megalkotásával!!!
