A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület rendezvényei a JURTAban

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület rendezvényei a JURTAban

Hosszú hétvége a Jurtában

A múlt hét végén a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kétnapos rendezvénysorozattal várta a történelem iránt érdeklődőket a nyitracsehi Jurta Látványtárban.
Szombaton délután a legkisebbek a mesén keresztül tekinthettek be nemzetünk viharos történelmébe. Bevezetőben a gyerekekből hárman – Presinszky Edina, Vajda Marián és Csámpai Richárd egy-egy verssel köszöntötték a szervezőket és összegyűlt gyermekhadat. Mert valóban volt belőlük annyi, hogy a jurta térfogata kicsinynek bizonyult számukra. Ezek után Farkas L. Rozália és László Péter mesemondók – a ZMTE „Tündér Ilona Meseíró Közösség” tagjai – több, Rákóczi fejedelemről és szabadságharcáról írt mesét adtak elő az egybegyűlt gyerekeknek. A hallgatóság főleg csehi és nagycétényi gyerekekből és a koloni gyerekotthon magyarul beszélő növendékeiből tevődött össze.
Az esti órákban Dr. J. Újváry Zsuzsanna, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense tartott előadást a felnőtteknek II. Rákóczi Ferencről és az általa vezetett szabadságharcról. Az ezt követő vita során kiderült, hogy a tömérdek irodalom ellenére, még mindig vannak feltáratlan területek történelmünk egyes fejezeteiben.
Másnap, vasárnap délután a ZMTE két tisztviselője, Dr.Csihák György elnök és Dr.Darai Lajos a Tudományos Tanács titkára ismertették a hallgatósággal az egyesület eddig elért kutatási eredményeit. Többek között kiemelték, hogy az elmúlt 26 év alatt az egyesületnek 64 kiadványa jelent meg, Kárpát-medence különböző településein akkreditált továbbképzést folytat a történelemtanárok részére és az egyesület tulajdonosa lett a Kanadában készült magyar nemzeti lexikonnak, az Encyclopaedia Hungarica-nak. Kuriózumnak tekintendő Csihák elnök megjegyzése, hogy az egyesületet háromszor jelölték az Európai Únió „René Descartes” tudományos díjára, de egyszer sem ítélték oda, mivel Brüsszelben nem szeretik a svájciakat. Mi ehhez hozzátehetjük, hogy most már a magyarokat sem.
A ZMTE kétnapos rendezvénye a nyitracsehi Jurtában ezzel bár szerényen, de hozzájárult Zoboralja lakosainak tárgyilagos történelemszemléletéhez.     
Cs. M. 

MEGHÍVÓ – A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület rendezvényei a JURTAban

Az egyik JURTA látogató élménybeszámolója

Kedves Ottó!

Gyors ember vagy, az szent igaz! Kérésedre 1 kis úti tapasztalat.
Édesapám és családunk szülőföldjén (Tardoskedd, Kiskér, Fülek) járva valahogy hazatér az ember, még akkor is, ha 40 éve nem volt ott. A táj sztyeppei laposából induló erdővonulás a Zobor-hegyig a végtelen zöld nyugalmát árasztja.
Baráti fogadtatás a tájtól idegen jurta előtt, persze a házigazda feszültsége érzékelhető. Ebéd, jó sűrű lencselevessel, sajtos-sós négyzettésztával, fenséges volt. Persze Rozália megjegyezte, még életében nem evett lencsét… Sebaj! Ez az ebéd!
Gyülekezés a mesékre. Mesék előtti „meglepetés mesék” a gyermekektől.
Rozália remekül tud előadni, kommunikálni, simogató a beszéde. Oda is figyelnek rá, de csak egy ideig. Számukra túl terjedelmes és hosszú idejű 3 mese egyfolytában. A gyerekek fickándozni kezdenek, a szülők figyelmét is elterelve. Rozália nagyszerű ötlete a mesék tartalmának visszakérdezése és jutalmazása.
Kis szünet után László Péter, aki Rozália szemüvegét felvéve alig tudja elmondani saját meséjét. Nem látja, mit olvas, de nagyszerűen improvizál frissen vágott botjával.
Ennyi mese sok ezeknek a gyerekeknek, elfáradtak. Azt sem tudják, miről szól a mesemondó. Thököly vagy Rákóczi, az tök mindegy nekik.
Ezek a történelmi mesék nem ide születtek, de megkockáztatom, van-e értelme újabbakat létrehozni, ha kiderül az első népi próbán, semmiféle átütő erejük sincs. A gyerekeket nem igazán érdekelte, nincs fogódzkodó gerinc, talán a szülők valamit megértettek.
A mesék után nagyszerű ötlet és felüdülés a rackázás és a kisló meghódítása.
A szünet után Újváry Zsuzsanna II. Rákóczi Ferencről tartott előadása igényesen magas színvonalú és új információktól hemzsegő. A létszám szánalmas, de a résztvevők érdeklődése, aktivitása fénypont volt az egész estén és így nagyon kitolta a lefekvés időpontját.
A gulyásleves kiváló kaja, csak nem ilyenkor. Az út a szállóig kicsit hosszadalmas, betoppansz egy rideg szobába, amilyen azután az u.n.  reggeli is volt. Nem kapcsolódott a meghittséghez.
Reggel Péter, öt óra tájban – álmomban – „Barna megszólalt a kakas, menjünk ki rajzolni!” Süvítő hideg hajnali szélben séta föl a templomig, a temetőben furcsa kőkeresztek nyűgöztek le. Ő meg lerajzolt egy parasztházat. Aztán visszatérve látszott a lovas épületkomplexum és az ízlésficam. Gyönyörű tájban a nem odavaló. Jó volt eljönni és belépni a templomi misére, mely nem volt egyszerű, hiszen akkora volt a tömeg. A padsoronkénti áldozás hosszú, de meghitt. Ezután találkozás és kézfogás a plébános úrral.
Három szürke autó, három országból Nyitra felé. Séta Veled Nyitra belvárosában és idegenvezetés – „Gyertek ide!”. Egyéb magyar beszéd csak a cigány kéregetés.
Riasztó a Főtér, kultúra és történelemi városhagyomány nélküli kivagyiság. Ebéd, Rozália knédlit is most evett először.
Délután bemutatkozik a ZMTE. Darai késik, de Csihák egyedül is képes a kezdettel megbirkózni. Bemutatkozás a meglepően népes közönségnek – anyáknapja, – könyvismertetés. Darai megérkezik, beindul a gépezet. Hun és magyar. Kőkemény kérdések és meghökkentő kőkemény válaszok. Kettejük Zsuzsannával és Veled kiegészülve, a közönséget bevonva, magasszintű eszmecsere. Sűrű. Ez volt a két nap csúcspontja számomra, de úgy gondolom másoknak is.
Aranyos volt a szőke „Tündér Ilona”, varró- és költőnő térdeplős pálinkás jelenete; „Hát én most magyar vagyok vagy hun vagyok?” László Péter a lepkéivel és a szalamandráival – azok is átjöttek a szoroson; „Na, most ők minek vallják magukat?”

Négy nap választott el attól, hogy eljöttem ide Nyitracsehibe Hargitából, Szentegyházáról. A nagy különbséget ott látom a két elszakított országrész között, hogy Erdélyben gyökérből magyar közösségként élnek, mosolyogva vidámak és erősebb magyarok, mint a csonka hazában, ellentétben a Felfölddel, ahol a magyarságot felülről próbáljuk csupán becsöppenteni. Hosszú idő óta felemelően nehéz dolgot próbálsz megvalósítani, tisztelet érte.

Budapest, 2012. május 17.

Bogyó Barna