Zoboralji Magyar Bál – 2010 / 2000

Zoboralji Magyar Bál – 2010 / 2000

Zoboralji Magyar Bál – 2010 / 2000

Vége a báli szezonnak, sajnos nem voltam a Zoboralji Magyar Bálon, készültem, de ismét váratlan események akadályoztak meg a bálozásban.
Majdhogy semmi hír nem jutott el hozzám, senki nem küldött egyetlen képet, amihez véleményt mondok a belépő ára, – én soknak tartom a 30 eurós belépőt és az 1 eurós tombolajegyet, de hallom mások is. A Magyar Bál vagy más (régiós) rendezvény fontos része a közösségépítésnek, tehát azon kell lenni, minél többen együtt legyünk, ne pénzszerzés legyen a cél, hanem a zoboralji magyarság összekovácsolása, természetesen ne legyen ráfizetés, de ne legyen nyerészkedés! Sajnos 1-1 ilyen rendezvény nem tudja ellensúlyozni a másfél évtizedes rombolást, az „oszd meg és uralkodj“ következményét, a magyarság megosztottságát, mely a legagresszívebb katalizátora a rohamos asszimilációnak. A „feltámadásunkhoz“ radikális változások szükségesek Zoboralja közéletében, egyelőre erre semmi szándékot nem látok, mert akik megszólalhatnának még nem fogták fel, hogy milyen mélyen vagyunk a szakadékban, vagy ha tudják, akkor (vala)miért hallgatnak?!
Egy régi flopyn ráakadtam a 2000-es I. Zoboralji Magyar Szülői Bálra készített szövegemre:
„Habár szórakozni jöttünk, hisz erre van a bál, a szórakozás mellett nem feledkezhetünk meg Nyitra-vidék illetve Zoboralja problémájáról, arról, hogy évről-évre csökken a számunk. Szórakozni jöttünk, de ezzel a találkozóval azt is megcéloztuk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, Céténytől Lédecig, Zsérétől Verebélyig, hogy keressünk valamilyen megoldást, amivel megfékezhetnénk a beolvadásunkat, hogy többé ne fordulhasson elő, mint tavaly Lédecen, hogy megszűnik egy magyar iskola. Mert a magyar iskolák megszűnésének következményeit éppen mi, az ebben a régióban élők látjuk és tapasztaljuk a legjobban. Látjuk a Kálazhoz közeli falvakban, Vicsápapátin, Egerszergen, Béden, Menyhén, hogy mit okozott a magyar iskola hiánya. Mit tehetnénk, hogy néhány évtized múltán Nyitragerencsérre és Alsócsitárra ne csak a Kodály Zoltán által gyűjtött népdalok emlékeztessenek“?!.
Itt az eredeti szöveg, ekkor még csak ismerkedtem a PC-vel és a szövegszerkesztéssel – klikk ide.
Tehát már 10 évvel ezelőtt figyelmeztettem a végveszélyre!
A 2000-es bál vendége volt Csáky Pál miniszterelnökhelyettes, a Rákóczi Szövetséget pedig két fiatalember képviselte. Ekkor a belépő 150 korona vagyis 5 euró volt, a tombolajegy ára 10 korona/ 33 cent, a sztárvendégek a zsérei Zoboralja Női Kar és a Cétényke citerások voltak és annyi bálozó volt Kálazon, mint most Nyitrán, többen már nem fértünk el.
Még ez évben végigsöpört Nyitra-vidékén Ladányi és Paulis csapata, a lovagok teljesen leigázták Zoboralját, nélkülük vagy az engedélyük nélkül semmit nem lehetett tenni-szervezni, ők voltak a győztesek, ők kategorizálták a zoboralji magyarokat jókra és rosszakra, kiválasztottakra és kirekesztettekre, tehették, mert az MKP főstartégájának védelmét élvezték, máig.
Aztán néhány év szünet után a „győztesek“ szervezésében ismét volt Magyar Bál, sokkal több bálozóval, úgy hírlett, hogy az Agrokomplexen közel ezren voltak, de mégis ráfizetéses volt és a parlamenti képviselő úr saját zsebéből egyenlítette ki a hiányt. Ezt nehezen lehet elhinni és valószínű az ilyen hírek és a tombola sorsolások körüli gyanús esetek nem tettek jót a Magyar Bálnak, ezért is csökkent drasztikusan 200 körülire a bálozók száma.
Tíz évvel ezelőtti megnyitó beszédemben ez is elhangzott:
„A Rákóczi Szövetség és a Pedagógus Szövetség által kidolgozott beíratási program segíthet a magyar iskolákba beíratkozó gyerekek számának emelésénél, vagy legalább a mostani szinten tartásánál. A programból adódóan támogatásban részesülnek a leendő elsősök, támogatást kaphatnak a beutazók, és sikerült elérnünk, hogy bekerüljön a magyar középiskolások támogatása – kollégium, utiköltség.“
Mivel az Apáczai Alapítvány csak szakközépiskolákat támogatott, 1999-ben a Városi és Vidéki Célalapok összejövetelén jegyzőkönyveztettem a (nyelvhatáron élő) középiskolásaink támogatásának igényét., a célom az volt, hogy minden magyar alapiskolát végzett diák támogatást kapjon (kollégium, utiköltség, étkezés), ezáltal sokkal több magyar középiskolásunk lett volna mint jelenleg. A Kolon Polgári Társulás segítségével kezdetnek 33 000 koronát sikerült megspórolnom, melyet 2000 őszén már a „győztes csapat“ osztott el a magyar elsős középiskolások között. Én visszautasítottam az 1000 koronát, mert Paulis is ugyanannyit kapott, bár az ő gyerekének csak néhány 100 méter volt a középiskola! S miért nem tartottam igazságosnak az elosztást, mert a 3 gyerekét egyedül nevelő zsérei szülő ugyanannyi támogatást kapott mint Paulis! Ezt az anyukát mi győztük meg, hogy a gyerekét ne szlovákba adja Nyitrára, a Rákóczi Szövetség megígérte a támogatást így került Érsekújvárba magyar középiskolába, de aztán az ígéretről megfeledkeztek és a középiskolásaink támogatása is leállt, mert ez év szeptemberében megnyílt Paulis középiskolája, azóta sem törődik senki a többi zoboralji magyar diákkal! 
1997-98-ban, a Mečiar korszakban úgy éreztem, hogy nem tanúsítunk kellő ellenállást a szlovák kormány magyar iskolák elleni támadásaival szemben (alternatív oktatás bevezetése, egynyelvű-szlovák bizonyítvány), így kerültem a járási közéletbe, úgy hittem egy új korszak kezdődött, – fórum az iskoláink megmentésére, magyar szülői szövetségek alapítása, magyar óvodák ill. magyar óvodai foglalkozások hivatalosítása, Gímesen magyar igazgatóságú alapiskola kérvényezése stb. Akkor még hittem, hogy ezután mindenki önzetlenül a magyar iskoláink és Zobor-vidék magyarságának megmentéséért dolgozik, sajnos néhány hónap elteltével ráébredtem, hogy nem Mečiar és Slavkovská a magyarság legnagyobb ellenségei, a halálos kórokozók a mi sorainkban vannak.
Tíz év elteltével mit tud előmutatni a „győztes csapat“?!
A legfrissebb eredményük: idén először 20 alatt a beíratott gyerekek száma a még működő 3 felsőtagozatos és 4 kisikolába, két forrás 13 ill.14 diákot említ, ennyivel lehetetlen fenntartani 3 felsőtagozatos alapiskolát és eddig a „győztesek“ semilyen stratégiával nem álltak elő, hogy megoldani az iskolai problémákat!
Zoboraljának nem középiskolára volt szüksége, hanem magyar óvodákra, mert itt teremnek a magyar alapiskolások, sajnos az ezredfordulón nem lehetett leállítani a Ladányi-Paulis hengert, mivel Pozsonyból és Budapestről is nagy erőkkel tolták és ez lett az eredménye a nemzetmentő szórványszakértők „jó és helyes útjának“, Slota és csapata 50 év alatt nem okozna ennyi kárt, mint ezek másfél évtized alatt!
De egy dolgot nagyon nem értek, a „győztesek“ 10 éven át havi gyakorisággal üléseztek a Paulis ranchon vagy a nyitrai Ladányi rezidencián, ezeken a megbeszéléseken egyszer sem merült fel, hogy mind mélyebbre süllyedünk a szakadékba, hogy évente kevesebb a beíratott, vagy csak szórakozás céljából találkozgattak?! A  többségüknek van vagy lesz gyereke-unokája, nem gondoltak arra, hogy ezeket megfosztják attól, hogy magyar alapiskolába járjanak?!

Még két érdekesség a 10 évvel ezelőtti kálazi bállal kapcsolatban:
A Nyitra és Vidéke Célalap munkabizottsága megvitatta és elfogadta a bálra tett javaslatomat, a belépő árára Ladányi és Paulis olyan alacsony összeget javasolt, hogy egyértelműen ráfizetés lett volna, ez volt egy a sok furkálási módszerük közül, de amióta a győztes lovagok szervezik a bált az árak oly magasba szöktek, hogy emiatt nagyon sok bálozót elvesztettek.
A másik érdekesség, Csáky söfőrjével leültünk az egyik asztalhoz vacsorázni, a konyhában megrendeltem, egy idő után megérkezett, de amit elém tettek ehetetlen volt, elsózott, csont és mócsing, nem szóltam. Ezt csínytevésnek is nevezhetném, de nem az volt és ezt azután követték el velem szemben, mikor a megnyitón köszönetet mondtam „legfőképpen a kálazi csapatnak Ladányi Lajossal az élen“. Tehát nem csínytevés, hanem betáplált gyűlölet 2000 január 15-én!
És a következő hónapokat és éveket is ez jellemzi, az „oszd meg és uralkodj“, gyűlöletszítás és mindez hova vezetett, a szakadék aljára!
És ezek siratják az "egységet", mely azóta nem létezik, mióta Zoboralja közéletében jelen vannak!

Ébredés Zoboralja!

Balkó Gábor
Kolon, 2010. március 1.