Tíz éve hozta el a Kormorán együttes az ajándékát Zoboraljának

Tíz éve hozta el a Kormorán együttes az ajándékát Zoboraljának

Egyelőre nem készítettem külön bejegyzést erről az eseményről, csak röviden kibővítettem az Egy érdekes úti beszámoló Nyitráról írásomból kiollózott részt, melyet válaszként írtam a beszámoló írójának, az idézett rész:
Viszont a hegytetőn, a szándékosan lerombolt millenniumi emlékmű, a 22 m magas obeliszk egykori helye, mely Huba vezér győzedelmes területfoglalását volt hivatott hirdetni, megint elszomorított…Miért kell egy emlékművet a földig rombolni? Vagyis hát, nem a földig, mert itt a talapzat megmaradt… és elég masszív… Ettől a gondolattól megint felvidultam.

Huba vezér tiszteletére, de elsősorban a magyar identitás erősítése céljából, 2007-ben kezdeményeztem Zoboralja Himnusza megszületését, mert 10 év iskolamentést tapasztalva, egy lépést nem jutottunk előbbre, épp fordítva, csak sodródtunk a szakadék felé mind gyorsabb tempóban, mert a hatalom vezérei minden megmaradási kezdeményezést megfúrtak, mely mögött nem ők voltak, a majdani Himnuszunkkal a “zoboralji magyar” érzelmeket vettem célba.
De nem csak ezért tartottam fontosnak Zoboralja Himnusza megszületését, hanem azért is, mert járási rendezvényeken mind gyakrabban hallottam a Székely Himnuszt énekelni, és szerintem Csaba királyfinak semmi köze nincs Zoboraljához, ellenben Huba vezérnek mindenképp, és a Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! szintén nem értünk van, de a Ne hagyd veszni Istenem, Ne hagyd Zobor-vidéket a megmaradásunkért van.
De 2008. aug. 31-én a Kormorán együttes hiába hozta el az ajándékot, melyet Koltay Gergely a Himnusz csapat kérése szerint alakított, és közösen énekelték a Zobor Hangja Vegyeskar jelenlévő tagjaival.

Sajnos csak egy alkalommal volt énekelve a Makovecz amfiteátrumban, mert Zoboralja kiskirályai teljesen elhallgattatták a Himnuszunk éneklését járási rendezvényeken, tisztelet annak a néhány csoportnak, akik nem hajoltak meg a hatalom előtt, elfogadták és éneklik.
Buday Mária előző idézetében feltett néhány kérdést a Dedoknak és Babkáknak, Mérlegelik-e a saját felelősségüket a kialakult helyzetért…?
Én ugyanezt kérdezem mindazoktól, akik részesei a Himnusz elhallgattatásának, mert az „Isten magyarnak teremtett“ és a „Ne hagyd veszni Istenem, Ne hagyd Zobor-vidéket“ éneklésével milyen kára keletkezett volna Zoboralja magyarságának, Önökre bízom a választ, akik meghallgatják?!

Asszimilációs fék lehetett volna, de nem lett, nem a tótok-szlovákok akadályozták meg, hanem magyarok, érdekmagyar vezérek irányításával!
És köszönöm a Jó Isten sugallatát, hogy nem elégedtem meg csak a kottával és szöveggel, kértem a Kormorán együttessel feljátszott változatot, mert a felvétel nélkül senki sem ismerte volna meg, nem énekelte volna és valószínűleg nem is énekelné, bár imádkozni lehet kotta nélkül is!
S bár csak olyan erősek lennének a “büszke” gyökereink új hajtásai, mint a millenniumi emlékmű talapzata volt 1921. február 9-én, mikor ellenállt a cseh legionáriusok rombolásának, akkor nem lennének végveszélyben az iskoláink.”

A koncert előtt először a beíratottaink voltak megajándékozva és megtisztelve a szüleik, első alkalommal Zoboralján, épp az efféle rendezvények szolgálhatták volna a meghibásodott asszimilációs fékek megjavítását!

A koncert után Koltay Gergellyel, a Kormorán együttes vezetőjével, egyben a Zoboralja Himnusza szerzőjével és Balkó Róberttel, Kolon polgármesterével

Balkó Gábor
Kolon