Tisztelgés: Tóth Károlyra emlékezve

Tisztelgés: Tóth Károlyra emlékezve

Tisztelgés: Tóth Károlyra emlékezve

Néhány hónapja értesültem arról, hogy László Béla professzor, a Közép-európai Tanulmányok Kara alapító első dékánja elköltözött Nyitráról, így megszakadt a személyes kapcsolatunk. Nem egész egy hónapja a Tanár úr az új otthonából keresett fel telefonon, öröm volt hallani a hangját, a kölcsönös udvarias érdeklődés után Tóth Károly halálára terelődött a szó, megadtuk e-mail címünket, elküldi a tisztelgését Tóth Károlyra emlékezve, ha tehetem, tegyem fel a Zoboralja portálra.
Épp elkészítettem a KeTK március 15-ét a Zoboralján, elküldtem a linket, amire ezt a választ kaptam:
„Megörültem egy kis zoboraljai hangulatnak, mert idegen emberek között magányosan telnek a napjaim. Igyekszem megszokni, de a régi barátok ismerősök rokonok nélkül nehezen megy. A sors erre kényszerit és a Mindenható segítségével talán sikerül.
Károlyt nagyon tiszteltem és becsültem. Talán nem lesz tapintatlanság, ezt az írást utólag megjelentetni. Ennek megítélését Rád bízom.”

Úgy gondolom, Karcsi sem tartaná tapintatlanságnak, hogy hónapokkal távozása után az örök életbe elismerően gondolnak rá.
Mivel csak egy amatőr zoboraljai tudósító vagyok, és a Zoboralja portál Karcsi halálakor és utána még elég hosszan hibernált állapotban volt, így én sem emlékeztem meg drága sógoromról, akinek nagyon sokat köszönhetek, többek között a www.zoboralja.sk 2000-es indulását, a segítsége nélkül talán sose lett volna ez a hírportál.
A bolsiban Karcsin és Nórán keresztül ismertem meg a Jogvédő bizottság tevékenységét, 1988-ban így rákerült az aláírásom egy tiltakozásra.
Szintén még a rendszerváltás előtti időben tőlük kaptam elolvasni Artur Londontól a Doznání (Beismerő vallomás) könyvet „a csehszlovákiai államellenes összeesküvő-központ bűnperének tárgyalásáról”, az egyik életfogytiglanra ítélt vádlott megélt kálváriájáról (a könyv szerzője), amit nem tudtam letenni.
Karcsi, sose feledünk, nyugodj békében!
Balkó Gábor
Kolon, 2017, a húsvéti feltámadás után

A felvezető vallomás után László Béla tanár úr tisztelgése:

Tisztelgés: Tóth Károlyra emlékezve

Tóth Károly életéről, munkásságáról megjelent írások mellé, most engedtessék meg néhány személyes jellegű visszaemlékezéssel kifejezni iránta érzett tiszteletemet és megbecsülésemet.
Tóth Károllyal először az Iródia éveiben találkoztam, majd a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottság jóvoltából néhányszor összehozott a sors. A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben szárnyaikat bontogató szlovákiai magyar fiatal értelmiségiek, ellenzéki csoportosulások tagjai közé tartozónak tekintettem. Tóth Károllyal valójában személyes barátságunk és szakmai együttműködésünk azon az emlékezetes Tóth Lajos születésnapi találkozón kezdődött, amelyen kezdeményezésére megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Az FMK-ban, majd később az MPP-ben (Magyar Polgári Párt), a viták során Tóth Károly felszólalásai mindig tárgyszerűek, konkrétek és irányadóak voltak. Kétség kívül meghatározó egyénisége volt e szervezeteknek. Amikor A. Nagy László lett az FMK elnöke, egy felszólaló hölgy azt firtatta, de hogy most mi lesz Tóth Károllyal. Ez az aggódás akkor nem volt egyedi.
Az akkori szlovákiai magyar politikai pártok vezetői közül számomra a legeredetibb, távolbalátók közé tartozott. Tehetsége és képességei ellenére a pártok koaliciójának, majd egyesülésének folyamatában számára nem jutott megfelelő, megtisztelő pozíció. Úgy hiszem, a szlovákiai magyarság számára ez előnyös helyzetet teremtett, mert végül kibontakozhatott Tóth Károly kimerithetetlen kreativitása. Jó érzékkel, mindig előre látott, mit kell, mit szükséges, mit érdemes csinálni, szervezni.
A Fórum Kisebbségkutató Intézet létrehozásával, igazgatásával, működtetésével és szárnyai alól nagyon sok civil, tudományos és kutatási kezdeményezés kibocsátásával egy új gyümölcsöző szlovákiai magyar társadalmi közéletet teremtett.
Tóth Károly ajánlására kerültem be a Tóth László és Filep Tamás Gusztáv által szerkesztett „A (cseh) szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, II“ kötet szerzői közé. E kötet számára készült tanulmányok inditották el a szlovákiai magyar oktatásügy, formális művelődés állapotának, helyzetének, alakulásának folyamatos figyelését, mindenekelőtt a népszámlálási statisztikai adatok tükrében.
Ő volt az, akinek jóvoltából elkészíthettem a CEBA Kiadó millenniumi sorozatának, a „ Magyarország Kézikönyvtárának” újabb kötete a „ Magyarok a világban-Kárpát-medence” kézikönyv számára a szlovákiai magyar iskolaügy helyzetképét.
Emlékezetes számomra az együttműködés Tóth Károllyal a „Magyarok Szlovákiában” kötetek szerkesztése terén. Az Ő felkérésére készíthettem el a IV. kötet, „Oktatásügy (1989-2006)” tartalmi és szerzői koncepcióját.
A „Fórum Társadalomtudományi Szemle” létrahozásában játszott szerepét külön is szeretném kiemelni, mivel felbecsülhetetlen ösztönzést adott a kisebbségek helyzetének kutatásához és a sokrétű publikálási lehetőségekhez.
Sorolhatnám tovább a személyes jellegű szakmai kapcsolataink gyümölcsöző eredményeit, amelyek mind csak kis szegmensei a Tóth Károly által végzett sokoldalú társadalmi, közéleti, szakmai és tudományos tevékenységének .Azt hiszem sokan mások hasonló helyzeteket tudnának felsorolni, amelyek mind Tóth Károly bölcsességéről tanúskodnak.
Tóth Károly a szlovákiai magyarság olyan kimagasló társadalmi, közéleti személyisége volt, sajátos gondolkodásmóddal és kiterjedt tevékenységgel, akit ugyan helyettesíteni lehet,de pótolni nem.
László Béla

Fórum Kisebbségkutató Intézet: Elhunyt Tóth Károly
www.televizio.sk: Elhunyt Tóth Károly
www.televizio.sk: A Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat posztumusz kapta meg Tóth Károly