Szórványok egyesítése – Kolozsvár – 2009. ápr. 3-4.

Szórványok egyesítése – Kolozsvár – 2009. ápr. 3-4.

Az ENCEF – Híd Eurrópáért Egyeztető Fórum alelnökétől, Adám Bíborkától januárban kaptam meghívást, ill. a KOLON Polgári Társulás 3 személy részére Kolozsvárra, szórványkonferenciára, melyet nem lehetett elutasítani. Felkértem az iskolaigazgatókat és még néhány ismerőst ajánljanak személyeket, febr. 1-ig kellett jelentkezni névlegesen. Két fiatal pedagógus hölgy és jómagam képviseltük volna a szlovákiai-felvidéki szórványt, de mindkét hölgy személyi okok miatt lemondta, így Maga Ferenc és Zilizi Zoltán erősítette Zoboralja csapatát.
Csütörtökön este érkeztünk, így péntek délig egy kicsit körülnéztünk Kolozsváron, ezért köszönet a szervezőknek.
A konferencián a neves előadók, EP képviselők, a két szórványtanács elnöke mellett ugyanolyan figyelemmel hallgattuk a határontúli szórványok képviselőit – alább a program és előadók.
Sok új ismerettel lettünk gazdagabbak, hasonlóak a problémáink, de mégsem annyira, hogy megoldásukra egy modell-megoldást lehessen kidolgozni, minden régióban és közösségben másként élik meg és állnak a problémák feltárásához és másként próbálják fékezni az asszimilációt.
Csodálom a moldvai csángóknál tanító pedagógusokat, önzetlenségüket, bátorságukat, türelmüket, amilyen szerény körülmények között vállalják az áldozatot, a csángómagyar gyerekek tanítását. Tíz éve indult az iskolaprogramjuk, mostanra már 1000 gyerek tanul intézményesen magyar nyelven és további 500 szabadidőben, de mint mondták, eredményeik ugyan vannak, de sikerekről nem beszélnek. Nem így Zoboralján, minálunk 10 év alatt felére csökkent az alapsikolások száma, de a “szórványszakértőnk” szerint jó és helyes úton haladunk!
Egy másik lényeges különbség Zoboralja és a többi szórvány között, hogy a kiépített magyar /oktatási/ intézményeket civil szervezetek, alapítványok vagy az egyház működteti, nálunk magánszemély. A zoboralji alapítók a középsikola alapításánál ugyanazt a célt hirdették, mint határontúli sorstársaink, a magyarság megmentését, de valóságban vagyonszerzés volt a céljuk, mert iskolaalapításra könnyen jönnek a milliók – több a véleményekben és fórumokban.
Mivel jelen volt mindkét szórvány tanács elnöke, elhangzott a kérdés, miként és miben fognak együttműködni? Állításuk szerint működni fog a két tanács között az együttműködés. Ez jól hangzik, csak én kétlem, mondtam is: nem lennénk magyarok, ugyanis megalakult a Kárpát-medencei Szórvány Tanács, röviddel később alakul egy másik szórvány tanács, mi célból?! Ennek megválaszolására a konferencián nem tértem ki, de most leírom, hogy Önök is tudják, milyen komolyan gondolják a szórványok megmentését politikusaink!!!
2008. május 17-én Alsóbodokon volt az első szórványkonferencia, a helyszín kiválasztása több célt szolgált, sikerként eladni a középiskolát és ezzel hozzáértő szórványszakértőt csinálni Ladányi Lajosból, aki ezáltal jogosultságot szerez a Kárpát-medencei Szórvány Tanács tagságra, majd ezzel lesz futtatva a parlamenti választásokhoz /mivel az “iskolaalapító” cím eléggé megkopott/ – itt a véleményem! De az történt, hogy sem Duray Miklós sem a kiválasztottja nem került be a tanácsba, lett is felháborodás, – hát így született meg a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának Szórvány Tanácsa, melynek ülésén Ladányi is részt vett, annak ellenére, hogy nem parlamenti képviselő. Abban biztos vagyok, ha az elsőbe beválasztják Lajost, nincs másik tanács, ilyen egyszerű!
És ami a konferencia óta motoszkál a fejemben, valamelyik előadótól hallottam a magyarok áttelepítéséről szórványból tömbmagyar területre! A konferencián valahogy nem lett vita tárgya, – gondolkozva ezen az ötleten nem is tudom mit mondjak, ha végső megoldásként is javasolta az áttelepítést az a valaki, hogy és mivel tudna meggyőzni az ősi szülőföld elhagyására?! Nem feladni kell a teritóriumot, hanem megtartani!
A Kárpát-medencei szórvány-probléma megvitatására több idő kell, ezt nem a szervezők rovására írom, Nekik köszönet és minden résztvevőnek, jó volt együtt!
Hat hét után ez jutott eszembe 🙂
2009. május 17.

Eltelt egy hét, közben magkaptam Zilizi Zoltán referátumát, melyben példaként említi a gímesi alapiskola magyar diákjainak lemorzsolódását ill. a magyar szlovák arányt (1961/62: 351/326 -1965/66: 324/443), tehát 4 év alatt a 677-es összlétszám 767-re emelkedett, a magyar diákok száma 27-el csökkent, míg a szlovák diákok 117-el lettek többen! Hogy mi okozhatta ezt a drasztikus arányeltolódást egyenlőre sejtelmem nincs, mert mi történthetett később, mert ha ez a folyamat nem lassul, akkor már rég nem lenne magyar iskola Gímesen?!
1960-ban két új épületbe került a két különálló szlovák és magyar ialapskola, ekkor lettek összevonva, ekkor lett közösigazgatóságú, ez mindenképp befolyásolta az arányeltolódást.
Ezt az összevonást a gímesi magyar iskola Trianonjának nevezem: A Gímesi Alapiskola magyar részlegének 3. Trianonja!

Márton Attila beszámolójából:
“Jó volt megismerkedni egy-egy ilyen maroknyi magyar vezető egyéniségével, akik elmesélték milyen problémákkal küszködnek, és ezekre milyen megoldásokat találtak. Igaz, úgy éreztem, hogy mivel magyarok vagyunk, talán magunknak valók is, ezért az információkból inkább a problémák emelkedtek ki, a megoldások nem annyira. Ha ez nem így van, akkor azt kell mondanom kedves barátaim, hogy bizony nagy bajban vannak a többi szórványban dolgozók, kicsit úgy tűnt ugyanis, hogy a problémafelvetéstől nehezen jutnak el a megoldásokig, a konkrét cselekvésig!”

Majd később megpróbálom elmagyarázni, miért nem lehet cselekedni, hogy tanuljatok ebből.

Balkó Gábor
2009. május 24.

Program és előadók
Göncz László
Szilágyi Mátyás
Márton Attila – előadás
Márton Attila – beszámoló
Dulka Andor
Maga Ferenc
Zilizi Zoltán
Vetési László

Related Photo Galleries