Promóció – névhasználat

Promóció – névhasználat

Promóció – névhasználat

A Nyitrai Konstantín Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán már negyedik alkalommal került sor diplomaosztásra s egyben pedagógiai doktorok avatására. A kb. 40 magisztert és 10 doktort az új dékán Komzsík Attila mutatta be az egyetem rektorának, majd a beszédeket követően Baráth László tanszékvezető tanár magyarul szólította fel a végzősöket a diplomák átvételére. Komzsík Attila záróbeszédében kiemelte László Béla érdemeit a Magyar Kar létrejötténél s megköszönte neki a karalapításért kifejtett kitartó munkáját. Mindenki felállva tapsolta meg László Béla professzort, a kar első dékánja pedig köszönetet mondott a hallgatóknak, mert nélkülük nem jöhetett volna létre a Közép-európai Tanulmányok Kara. A végén a Gaudeamus előtt elhangzott a Szózat. A ceremónia kétnyelvű volt, érezhetően több volt a magyar szöveg.
Néhány alkalommal jelen voltam a Magyar Kar diplomaosztásán, de csak most figyeltem oda a nevekre. Komzsík Attila dékán hivatalos névvel mutatta be a végzősöket, talán csak háromszor hallottam magyar utónevet illetve –ová toldaléknélküli vezetéknevet, leszámítva az, Attila, Csaba, Csilla, Ildikó és hasonló neveket. Mennyivel szebben csengett fülemnek Baráth László tanártól a József, Péter, Ferenc, Katalin, Ágota, Márta, Mónika megszólítás, s gondolom minden jelenlévő így érezte. Az utóbbi két névnél csak egy ékezetről van szó, és mennyivel dallamosabbak, mennyivel közelebbek szívünknek, akkor miért nem hivatalosítjuk magyar nevünket?!
A magyar név a nemzethez való tartozás vagyis a magyar identitás legláthatóbb jele. A jelen helyzetben, mikor a harmatgyenge identitás következményeként rohamosan fogy a magyarok száma, folyamatosan zárulnak be a magyar alapiskolák kapui, a magyar név hivatalosítása vagyis vállalása mindenképp identitáserősítő tényező lenne, amivel megfékezhetnénk a beolvadási folyamatot.
A 9 éve beindított beíratási program összességében nem hozott változást a szlovák és magyar iskolákba beíratottak arányának alakulásában, s szerintem az idén első ízben berobbant Via Novás program szintén nem hoz érdembeli változást a beíratásoknál. Az MKP most készülő nemzetstratégiájától sem várok csodát, mert ha olyan személy az egyik műhely vezetője, aki saját pátriájában nem volt képes megfékezni az asszimilációt, akkor mire számíthatunk?!
A programok megalkotóinak elképzelései jók voltak, a magyar iskolába beíratottak számának növelése, az asszimiláció megfékezése, akkor mi a sikertelenség oka?!
Mondhatnánk, de ezek a programok ártani nem ártanak a magyar közösségnek, az én nézetem, hogy a rosszul választott stratégia miatt igenis ártanak ezek a „nemzetmentő szervezetek“, mert 40 év bolsevista gondoskodás után ismét mások gondoskodnak rólunk! Ennek a gondoskodásnak az eredménye, hogy közömbösek vagyunk minden minket érintő dolog iránt, majd megoldja az MKP, a Rákóczi Szövetség, a Célalapok, és a legújabb mentőcsapat, a Via Nova.
A pénznyelő programok nulla haszonkulccsal működnek, eddig egy lépéssel nem jutottunk közelebb a kitűzött célhoz, akkor ki részére hasznosak?! Elsősorban vagy csakis a programokat megvalósító szervezeteknek hasznosak, anyagilag és a saját propagálásuk terén.
A nemzetstratégiai programok programja a magyar név az első személyibe illetve a születési levélbe kell legyen!
A név kötelez, az asszimiláció megfékezésében 100-szor hatékonyabb lenne, mint a már említett programok, pénz sem kell hozzá, csak a névhasználat propagálása a médiában, a közösségi rendezvényeken és az iskolákban, útmutatások és a kérvényezési formulák kidolgozása és elérhetővé tétele a neten és legfőképp példamutatás!

Balkó Gábor
Kolon, 2008. július15.