NEMZETSTRATÉGIA

NEMZETSTRATÉGIA

NEMZETSTRATÉGIA
Végveszélyben Zoboralja

Régóta készülök egy elemzés elkészítésével Zoboralja rohamos asszimilációjáról, de valahogy nem sikerül végleges formába öntenem a már 12 oldalra duzzadt piszkozatot – a Zoboralja honlapon lesz olvasható (www.zoboralja.sk). Most a lerövidített változattal próbálom felhívni a figyelmet a vészhelyzetre, hátha felébred Zoboralja magyarsága és szeptemberben legalább 35 magyar diák kezdi az iskolaévet, ebből Gímes körzetében 10!
Hivatalosan befejeződtek a beíratások, Zoboralján 26 magyar elsősünk van, a végleges szám a szeptemberi iskolakezdéskor lesz ismert, és én reménykedek, mert a múltban családlátogatásoknak köszönhetően sikerült növelni a beíratottak számát, szeptemberben sőt októberben gondolták meg a szülők és vitték át gyerekeiket a magyar iskolába. Tehát még mindig van esély a létszám növelésére, amire legnagyobb szüksége Gímesnek és a környező 3 falunak van.
Már a beíratásokat követő napokban voltak létszámmozgások a magyar és szlovák tannyelvű iskolákban, a zoboralji összlétszámot ez nem befolyásolta, ellenben a helyi iskolákban már egy gyerek elvesztése egzisztenciális gondot okoz, és az pedig tény, 26 gyerek kevés mindhárom zoboralji teljesszervezettségű iskola létéhez.
Pográny – 3, Alsóbódok  – 7, Geszte – 2, ennyivel már működhet egy osztály a Pogrányi Alapiskolában.
Nagycétény – 6(+1), Csehi – 2, a Nagycétényi Alapiskola szintén életképes, szeptemberig elérhető a 10 elsős.
Gímesre 1 lédeci gyereket irattak be, Kolon – 3, ebből 1 lédeci, Zsére -1, ennyi diákkal lehetetlen fenntartani a gímesi felsőtagozatos iskola magyar részlegét, de én bízok abban, hogy meg tudjuk menteni úgy a Gímesi Alapiskola magyar részlegét, mint Zoboralját.
Mint látjuk, a legrosszabb helyzetben a Gímesi Alapiskola van, de közösen megmenthető, csak néhány évet kell átvészelni, s mégha saját zsebünkből kell hozzátenni a magyar részleg fenntartási költségeihez, akkor sem szabad feladni, ez Gímes, Kolon, Lédec és Zsére magyarságának kötelessége!
Mivel kevesen tudják milyen veszély fenyegeti Zoboralját, ismertetek néhány számadatot. Ha semmit nem teszünk az asszimiláció megfékezésére, a laikus számításaim szerint 1991 – 2011 között ilyen magyar „létszám”-veszteség lehet néhány községben, és a 2011-es valószínűsíthető népszámlálási adat:
Nemzetstrategia-nepszamlalas1991
Az iskoláknál még ennél is rosszabb a helyzet
, az elmúlt 50 évben megszűnt a magyar iskolák 2/3-a. Az 1999/2000-es tanévben 464 magyar alapiskolás diák volt Zoboralján, 6 évvel később 300, míg a magyarok létszáma két népszámlálás között 12%-al csökkent, addig a diáklétszám min. 40%-al!!!
Az állam magyarellenes intézkedéseire és a gyerekhiányra hivatkoznak a kompetens oktatásszervezők, ezzel hárítanák el felelősségüket a kialakult helyzetért, ami csak részben igaz, de inkább ködösítés. Nem lehet mindent a csehszlovák illetve a szlovák államra kenni, mert elsősorban mi magyarok vagyunk felelősök sorsunkért! A magyarságtudatot nem a szlovák államnak kell belénk nevelni, hanem a szüleinknek, nagyszüleinknek, iskolának, egyháznak, a magyar pedagógusoknak és magyar papoknak. Ha az identitászavar mellett  még a rossz példamutatás is jelen van, mikor magyar pedagógusok, közéleti vezetők szlovák iskolába adják gyereküket, ebből csakis az következhet, hogy megszűnnek a magyar iskolák! A harmatgyenge identitás okozza, amiért Zoboralján a színtiszta magyar családok 40%-a szlovák iskolába adja gyerekeit, a vegyes házasságokból pedig csak elvétve kerül gyerek magyar iskolába, sőt sok magyar szülő még magyarul sem tanítja meg gyerekét! Ezeken kell sürgősen változtatni!
Ha a népszámlálási arányok és az iskolai beíratások nemzetiségi aránya megegyezne, akkor egyetlen magyar iskolát nem kellett volna bezárni, ez legyen a cél.

Az alapiskolai beíratások sokban függnek az óvodáktól, ezt jól tudta az állambácsi is

Zoboralján a 80-as években állami rendelettel megszüntették a magyar óvodákat, lettek alternatív (szlovák-magyar), vagy hivatalosan csak szlovák óvodák, melyekben a magyar óvónők nem beszéltek vagy nem mertek magyarul beszélni. Ezért nem is hibáztatom őket, hiszen a munkahelyük kerülhetett veszélybe, de hibáztatom a közéleti felelőseinket, hogy ez megtörtént, hogy nem szervezték meg a magyar óvodák megmentését. Nagyon fontos tényező a magyar óvodai foglalkozás, ezt bizonyítja a koloni magyar óvoda esete, ha 1985-ben a szülőknek nem sikerül megmenteni, akkor ma biztosan nem lenne magyar iskola Kolonban. Az alsóbodoki óvoda szintén ezt támasztja alá – a népszámlálás szerint ott volt a második legkisebb magyar veszteség -, annak ellenére, hogy Alsóbodokon hivatalosan nem volt magyar foglalkozás, az óvónőknek volt bátorságuk magyarul is foglalkozni a gyerekekkel.
És az sem mindegy milyen az iskola, magyar igazgatósággal rendelkezik, vagy vegyesiskola. Ha az utóbbi, ez esetben az igazgató személye, a nemzetisége, de inkább a nemzeti érzelme az, ami döntően befolyásolja a magyar részleg létét, a tantestület összetételére ez ugyanúgy érvényes. A nyelvahtáron a magyar iskola túlélését csakis a különálló magyar igazgatóság tudja biztosítani, sajnos Gímesen nem lehetett különválasztani és siralmas, hogy magyarok ellenezték!!! Nagykéren is gondok vannak a vegyesiskolában, erről megjelent néhány cikk az Új Szóban, valószinű semmi nem változott azóta. Amely vegyesiskolában a magyar diákok kisebbségben vannak, ott az iskolatanács szlovák többségű, így nem várható, hogy a magyar részleg érdekeit fogja képviselni, ezért az egyedüli megoldás, a különálló magyar igazgatóság.

Miért csökken a magyar iskolákba beíratott gyerekek száma, miért szűnnek meg a magyar iskolák?

Elsősorban az identitásra nevelés hiányának, az ebből következő mind jobban elszlovákosodó környezetnek, a szlovák propagandának, a rossz példamutatásnak, a vegyesházasságoknak és a magyarság megosztottságának a következménye, amiért ilyen arányban kerülnek magyar gyerekek szlovák iskolába, de még sok tényező van, melyek befolyásolják a beíratásokat. Az iskoláink leépülése az elmúlt évtizedek „eredménye”, de a legnagyobb mértékben a rendszerváltás utáni időszakban történtek, a konfliktusok sodorták ilyen vészhelyzetbe Zoboralját, mikor a magánérdek lecserélte a közérdeket.
A vegyesházasságokból eddig csak elvétve került gyerek magyar iskolába. A házasság előtt kell megegyezni a gyereknevelésről, a kétnyelvűségről, az iskolaválasztásról, ezt mostantól bele kell nevelni a diákokba, ifjúságba, mert ha ez nem történik meg, akkor jöhetnek a nemzetiségi konfliktusok, és a családi béke kedvéért mi adjuk be derekunkat, feláldozva magyarságunkat.
De már javul a helyzet, a szülők megegyezésének, egyetértésének és a másik fél megértésének köszönhetően mind több „kétnyelvű család” dönt a magyar iskola mellett.
Az inasiskolásainkról teljesen megfeledkeznek az oktatásszervezők, ezek csak szlovák iskolák közül választhatnak, senki nem törődik azzal, hogy az összdiákság nagy hányada elveszik a szlovák inansikolák „nevelésének” következtében. A szlovák iskolák, legyen az alapiskola, inasiskola, szakközépiskola vagy gimnázium, teljesen átformálják a gyerekeket, bekövetkezik az identitásvesztés, akik megmentődnek, azok csakis a szüleik erős magyarságtudatának köszönhetően nem fordulnak el a magyarságtól.
A középiskolai oktatás megszervezésével kapcsolatban semmilyen megegyezés nem született Zoboralján, a 90-es évek elejétől ugyan több kezdeményezés volt egy magyar gimnáziumi osztály létrehozására, de mind kudarcba fulladt, később, 1999-ben sikertelen volt a Gödöllői Mezőgazdasági Szakközépiskola kihelyezett osztályának beindítása Alsóbodokon, aztán 2000-ben sikerült az Udvardi Vállalkozói Középiskola kihelyezett osztályával indítani. Már kezdéskor nagy gondot okozott a diákhiány, ebből következtetni lehetett arra, hogy Zoboralja nem tudja saját diákjaival fenntartani a középiskolát, ennek ellenére a politika és magyarországi alapok vezetőinek támogatásával beindították, de zoboralji megegyezés nélkül! Annak ellenére, hogy más elképzelésem volt a Zoboralját érintő magyar középiskolai oktatásról, hatékonyan besegítettem az indulásnál. Én azt szerettem volna, ha minden magyar végzős alapiskolás támogatva van, hogy bármilyen magyar inasiskolában, szakközépiskolában vagy gimnáziumban tanulhasson, ehhez kellett megteremteni az anyagi feltételeket! Az eltelt idő igazolta sejtelmemet, míg a Zoboraljára érkező támogatások nagy részét ez a magán-középiskola emészti fel, a végzős alapiskolásaink többsége nem ezt a középiskolát választja, így ez a „nagyberuházás” nem Zoboralját szolgálja!!!
További okát az iskoláink leépülésének abban látom, hogy az oktatást nem a szakma, hanem a politika irányítja, és a közéleti vezetőink nem a magyar közérdeket képviselik. A rendszerváltás óta több populista, karrierista egyén került vezető pozícióba, ezeknek csakis a hatalom megtartása és a vagyonszerzés a céljuk, bármi áron! A betöltött vezetői posztok, funkciók sok esetben nem párosulnak hozzáértéssel és a magyar közérdek iránti elkötelezettséggel.

Hogy lehet megmenteni a magyar iskolákat a nyelvhatáron?

Olyan magyarságtudatot kell belenevelni a diákokba, hogy ez szülőként kötelezze őket a magyar iskolák iránti felelősségre, vagyis magyar szülő gyereke csakis magyar alapiskolába járhat!
Ki kell küszöbölni az elmúlt évtizedek hibáit, a tévhitet., hogy szlovák iskolából jobban érvényesül a gyerek – nézzünk körül környezetünkben, mi a valóság?
Az identitás erősítésével megfékezhető az iskoláink leépülése. Ami már bekövetkezett, azt nem tudjuk visszafordítani, de változtatni lehet és kell, ha tudjuk, mit csináltunk rosszul, mit mulasztottunk el, ezeket ismerve tehetünk a jövőért. Mert ha nem keressük, és nem találjuk meg a kiváltó okokat, s főleg nem nevezzük meg ezeket, akkor változtatni sem tudunk a helyzetünkön. Nem várhatunk ölbetett kézzel, de ne várjunk arra sem, hogy majd mások segítenek, magunkra vagyunk utalva, nekünk kell cselekednünk, azonnal, nap mint nap, minden olyan ötletet, elképzelést meg kell valósítani, ami nem árt, hanem remélve segít a magyarságtudat erősítésében, s ezzel az iskoláink és a zoboralji magyarság megmentésében.  Bár az iskolai tantervben nem szerepel az identitásra nevelés, de aki akar, az talál lehetőséget arra, hogy elbeszélgessen a diákokkal a nemzetről, az identitás fogalmáról, a magyar iskolák fontosságáról, őseink tiszteletéről, hogy ezentúl a színtiszta magyar családok gyerekei csakis magyar iskolába járjanak Zoboralján  Fel kell készíteni a fiatalságot arra, milyen „veszélyeket” hordoz magában a magyar nemzethez tartozás szlovák környezetben, milyen probléma adódhat a vegyesházasságban. A házasság előtt kell tisztázni, miért szeret és választ engem egy más nemzethez tartozó személy, a kék szememért, jó alakomért vagy azzal együtt, hogy magyar vagyok és ezt a „másságot” elfogadja, azzal, hogy kétnyelvű család leszünk, és elfogadja, hogy a kétnyelvűséget csakis a magyar iskola biztosítja. Nézzünk körül mi következik az iskoláink bezárása után, a magyar iskola megszűnésével elveszik a nemzet, sajnos sok példa van erre Zoboralján!! Tudatosítanunk kell, legfőképpen az ifjúságnak, hogy

ZOBORALJÁN MINDEN MAGYAR FELELŐS MINDEN MAGYARÉRT!!!

Az iskolai beíratásoknál minden szülő belátása szerint választhat iskolát gyermekének, erre joga van, de Zoboralján ez már nem lehet magánügy, nem csak a család belügye!
Az iskolaválasztás az itt élő magyar közösségnek a jövőjéről szól, a létéről, a túlélésről, tehát az iskolai beíratásoknál a zoboralji magyarság sorsáról döntenek a szülők!
Már csak 10 ezer magyar él Zoboralján, úgyhogy ideje lenne FELÉBREDNI!!!
A moldvai csángóknál hatodik éve folyó oktatási program keretében idén már 12 faluban 725-en tanulnak magyar nyelvet az iskolákban (I.-VIII. osztály), s mivel Moldvában nincs magyar középiskola, ösztöndíjasként több mint 100-an tanulnak Székelyföldön. Tudni kell, hogy ezekben a falvakban évtizedeken keresztül nem volt magyar pap és magyar iskola, Trianon előtt is határontúli magyarságnak számítottak, kitéve a román hatóságok kénye-kedvének, de túlélték, megőrízték az identitásukat! Sokan örülnénk, ha Zoboralján olyan változás következne be az iskolai beíratásoknál, mint náluk a magyar nyelv tanításának bevezetésénél, de ez csakis rajtunk múlik!
Ezt írta 1941-ben Gyürky Ákos Zobor-vidék magyarjairól:
Ősi lakói a birtokukban lévő földnek, ahová a magyarság duna-tiszaközi történelmének már a legelején telepedtek le. Azóta élik itt, a századok minden vihara és megpróbáltatása közepette magyar életüket. Gerinces, sőt önérzetes, faji sajátságait féltékenyen őrző nép, büszke arra, hogy Isten őt magyarnak teremtette. Számol a világ forgandóságával, igyekszik beilleszkedni a változott viszonyokba, de lenézi azt, aki képes magát koncért megtagadni, mert magyarságából nem enged soha, egy jottányit se.
Gondolkozzunk el azon, mi történt velünk, ma miért nem érvényes eme jellemzés, de legfőképp azon kell sürgősen elgondolkoznunk, mit kell tennünk, hogy Gyürky Ákos sorai újra érvényesek legyenek?!
De amíg vezetőink féligazságokkal, hazugságokkal, magamutogatással és öntömjénezéssel próbálják igazolni
“rátermettségüket”, mikor a magyarság érdekeinek képviselete (védelme?!) csak ürügy a vagyonszerzésre, a hatalom megszerzésére vagy megtartására, s míg ehhez nemzetmentőink a pártban és a magyar médiáknál segítőkre találnak, addig nagyon nehéz lesz változtatni, de akarni kell és én bízok abban, hogy képesek vagyunk változtatni! Hiszen jelenleg a 3 felsőtagozatos iskolában még 300 magyar diákunk van, úgy 100 középiskolásunk és további 150 – 200 házasulandó korú fiatal, ha ezek a gyerekeiket „meggyőződésből“ magyar iskolába iratják, akkor meg vagyunk mentve!

Ezeket összegezve mit tartok fontosnak

– az óvodákban hivatalosan legyen magyar foglalkozás,
– az iskolák feladata legyen az identitásra nevelés, de ne csak az iskoláké,
– a 9.-esek írjanak dolgozatot a magyar iskola szerepéről, jövőjéről, ez az iskola iránti elkötelezettséget, felelősséget és az  identitást erősíti, és ha már szülőként a beíratásoknál eltévesztik a magyar iskola kapuját, akkor kezükbe adhatjuk, hogy végzős diákként miként látták a magyar iskola fontosságát,
– magyar iskolában tanító magyar pedagógusnak a gyereke csakis magyar iskolába járhat,
– minden magyar gyereknek magyar iskolában a helye,
– de ha mégis lesznek vegyesházasságok, melyekből szlovák iskolába adják gyereküket, elérni azt, hogy a szlovák iskolában tanítsák a magyar nyelvet, irodalmat és történelmet – ez vezethet a területi kétnyelvűséghez, (1)
– a nyelvhatáron élő középiskolásoknak megteremteni az anyagi feltételeket (szállásra, utazásra), hogy magyar inasiskolában, szakközépiskolában illetve gimnáziumban tanulhassanak,
– a magyar iskolákban minél színvonalasabb oktatásra törekedni, javítani a technikai felszereltségen, és a szlovák nyelv tanításának hatékonyságán, vonzóbbá tenni az iskolát,
– magyar név az első személyi igazolványba vagy születéskor – erről többet olvashatnak a Zoboralja honlapon az Identitás rovatban -, ezt a javaslatomat 2001 őszén előterjesztettem a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége Országos Elnökségén, többek között ez tartalmazta a 9.-esek dolgozatát is – nem lett foganatja.
A magyar név kötelez, ha magyarságtudattal van ötvözve!
– a magyar névhasználatban elsősorban a magyar pedagógusoknak kell példát mutatni, mivel magyar közegben dolgoznak, zaklatásoktól nem kell tartaniuk!
– fontos a közösségépítés, ki kell iktatni minden olyan tényezőt, amely a magyarság megosztottságához vezet,
elsősorban az ifjúságra kell hatni, minél több magyar rendezvény legyen, a bálon, diszkón magyar zenekar illetve magyar DJ szolgálja elsősorban a magyar zenét – ez a peremvidéken nagyon fontos,- különböző tematikájú magyar filmvetítések, hogy minél szélesebb réteget megszólítsunk – ezzel már próbálkoztunk,
– Pozsonyban, Nyitrán és ahol nagyobb létszámú magyar egyetemista van különálló kollégiumot kell létrehozni részükre, ezzel leszorítható a vegyesházasságok száma,
– minden magyarlakta településen megszervezni a cserkészetet,
– minden magyarlakta településen magyar pap legyen (nem magyarul tudó),
– a médiának, elsősorban a regionális vagy községi lapoknak foglalkozni kell az identitással,
– minden magyarnak felelősséget kell érezni a magyar iskolákért és vállalni a nemzetmentő munkát a magyarságért és az iskoláink fennmaradásáért,
– meg kell tisztítani a közéletet a kalandoroktól, a karrierista törtetőktől, kiknek a magyar oktatás csak eszköz a hatalom és vagyonszerzésre,
– megfékezni a magyar falukba a betelepüléseket – megteremteni azt az anyagi hátteret, hogy a magyar önkormányzatok felvásárolhassák az eladásra szánt lakóházakat és ezeket ők hasznosítsák (vidéki turizmus)
– csökkenteni a magyar szabadosok számát – „magyar”  házasságközvetítés
– ki kell tűzni a célt, kidolgozni a stratégiát, amivel (meg)fékezhető az asszimiláció.

A CÉL:
Ø       legalább 2-3 gyerekes magyar családok
Ø       jobb gazdasági helyzetet teremteni a fiataloknak
Ø       magyar óvodák, ill. magyar óvodai foglalkozások
Ø       minden magyar gyerek magyar iskolába járjon
Ø       leszorítani a vegyesházasságok számát – egymás között házasodni, kevesebb szabados legyen
Ø       elérni, hogy Zoboralján mindhárom teljes-szervezettségű iskola életképes legyen, ez annyit jelent, hogy az iskolák vonzáskörzetébe tartozó falvakban évente legalább 3×10 gyerek szüleit kell megnyerni a magyar iskolák részére, azokra a falvakra is gondolok, melyekről már „lemondtunk”!!!
Most még van esélyünk, fordíthatunk a beolvadási folyamaton. Ezt azért merem állítani, mivel az alap és középiskolákban még olyan létszámú magyar diák van, akiknek a gyerekei megtölthetik a magyar iskolapadokat, de ehhez az kell, hogy ezek a fiatalok magyar családot alapítsanak, ha mégis vegyesházasság lesz a szerelemből, akkor is magyar iskolába adják gyerekeiket. Bízom abban, hogy megfékezzük az iskoláink leépülését, de ezt csakis közös erővel lehet megvalósítani, iskolák-pedagógusok, szülői szövetségek – szülők, diákok – ifjúság, szervezetek, magyar polgármesterek és önkormányzatok, egyház – magyar papság. Vagyis mindhárom felsőtagozatos iskola körzetébe tartozó falvak magyarjainak koordinált együttműködése szükséges ahhoz, hogy az iskoláink életben maradjanak. Nagyon sok időt és energiát igénylő sok éves, sőt évtizedes munkáról van szó, és akik ebben irányítói és koordinációs szerepet vállalnak, azoknak számolni kell azzal, hogy ez nagyon sok áldozattal jár, nincs szabadidő, ezért nincs munkabér, nem jár jutalom, ellenben keményen kell dolgozni abban a reményben és céllal, hogy az unokáink unokái is magyar iskolába járjanak, és majd ők is folytassák ezt a munkát örök időkre!
Ismerjük a tízparancsolat?
„ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT TISZTELJED“!
Mi az egyik legnagyobb tisztelet irántuk? Ha gyerekeinkben és unokáinkban tovább élnek magyar szüleink, nagyszüleink, őseink!
És sose feledjük Reményik Sándor sorait:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Ami mindent megoldana: csakis egymás között házasodni, van erre példa, a dunacsúnyi horvátoktól hallottam egy tv-műsorban.
Balkó Gábor
Kolon, 2006. február

http://www.niton.sk/documents/15-14-713-nemzetstrategia-2.doc

Két évvel későbbi véleményem az iskolai létszámok kapcsán, melyben írok a felelőség mértékéről és a felelősökről:
Ballada a zoboralji iskoláról