Magyar nyelv a vegyesházasságban

Magyar nyelv a vegyesházasságban

Beíratások előtt vagyunk, s a Zoboralján ismét kevesebb beíratottal számolhatunk, mint a júniusban végzős diákok. Az elmúlt és következő években a veszteségünk évente 15 -20 diák. Egy kimutatás szerint a zoboralji gyerekek majd 40%-a szlovák iskolába jár. Hatványozottan emelkedik a vegyesházasságok száma, melyekben kb. 90%-ban megtörténik a nyelvcsere. Miért kell az egyik szülőnek feladni magyarságtudatát, miért nem lehet megtartani az anya, illetve apa nyelvét a családon belül?
Idézem a Franciaországban élő Csillag Péter (Pierre) szavait, akinek francia felesége van, s nincs magyar iskola: "Mikor Véronique várandós lett, azt mondta, hogy ettol kezdve minden nyaron Magyarországra menjünk, és hozzak neki egy magyar nyelvkönyvet, mert a jövendő gyerekünknek feltétlenül kell beszélnie magyarul. Véronique még ma is (10 év elteltével) elég nehezen beszél magyarul, viszont Ő ösztökélte eredetileg Dórika magyar nyelvtanulását, aki folyékonyan beszél magyarul, Gryllus Vilmos és a Kaláka-együttes lemezeit imádja, és ezek hallgatásával sok kitűnő magyar verset tanult meg."
A tavalyi népszámlálás komoly veszteséget mutat a Zoboralja-i magyarságot illetően, nem egészen 11000-en vagyunk, a tíz év előtti több mint 14000-hez képest. Mindenkinek magánügye, hogy milyen nyelvű iskolába íratja gyerekét, de ahol ennyire lezsugorodott a magyarok száma, ahol komoly veszélyt jelent a beolvadásunk, ott már nemcsak magánügy, hanem egy közösség ügye, 1100 éves magyar gyökerekkel rendelkező közösség ügye. Ilyen szemszögből nézve, ha valaki ebből a közösségből más módon kiválik, mint ha az Úr magához szólítja, illetve Ő általa szakadnak meg a magyar gyökerek, az a saját nemzetét adja fel. Sajnos valahol hibát követtünk el az identitasra nevelésben!
Több kezdeményezés van ennek erősítésére. A Gímesi Alapiskola 1960-tól közösigazgatású, az elmúlt húsz év alatt a magyar tagozat helyzete nagyon kedvezőtlenül alakult, az arány 1: 1-ről 1: 3 lett. Az iskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége néhány éve nagy figyelmet szentel a magyar tagozatnak. Habár nem sikerült a külön magyar igazgatóság engedélyeztetése, a jelenlegi szlovák igazgatónővel jó a kapcsolata a magyar részlegnek, amit az is bizonyít, hogy a magyar tagozatnak önrendelkezése van, még a tantestület összeállításában is, s tavaly kétnyelvű pecsét került a magyar diákok bizonyítványára, egyedül Zoboralján!
Az internetnek köszönhetően, kapcsolatba kerültem észak-amerikai magyar iskolákkal, ahol csak szombatokon van magyar oktatás, így sok feladat a családra, illetve az egyik szülőre hárul. Ajánlom elolvasásra a tavaly, az Észak-Amerikai Magyar Iskolák konferenciáján (Miért és Hogyan Magyarul?) elhangzott előadást.

Balkó Gábor

2002. 01. 19

Borbély András

Magyar nyelv a vegyesházasságban

I. Családi háttér.

Budapesten születtem, ott jártam gimnáziumba a Piaristákhoz és ott végeztem a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Immár tizenöt éve élek Kanadában. Torontóban ismerkedtem meg feleségemmel, aki El Salvadorba való. Édesapjának a Világbanknál eltöltött kiküldetése alatt Washingtonban járt gimnáziumba, majd Salvadorba visszatérve a Jezsuita Egyetemen végzett pszichológiát. A polgárháború élesedése elől Kanadába vándorolt ki. Megismerkedésünktől kezdve érdeklődött a magyar dolgok iránt. Megtanult magyarosan főzni, nyelvtanfolyamra járt ide a templomba és a University of Torontoba is. Esküvőnket Budapesten tartottuk meg, ahová nemcsak szülei, de két bátyja is elkísérte. A magyar konyha szeretete máig is tart, sajnos a nyelv iránti lelkesedése lelohadt, de nagyon elemi szinten ma is tud kommunikálni. Két aranyos lányunk született, Victoria a harmadikat végezte Emőkénél, Cristina elsős volt Zsuzsa néni osztályában. Már a névválasztásban is meghatározó tényező volt a háromnyelvűség. Cristina és Victoria szinte egyformán hangzik magyarul, spanyolul és angolul is. Szerencsére, tetszettek is ezek a nevek. Anyakönyvezésnél a spanyolos, vagy ha jobban tetszik, a latin írásmódot választottuk. A nagy kérdés: miért e körültekintő figyelem a nyelvekre?

II. A konferencia címe "Magyarul. De hogyan?" Ott szeretném kezdeni, hogy "Magyarul. De miért?". Miért törekszem, hogy a gyerekeim tudjanak magyarul? A miért épp olyan fontos, mint a hogyan, mert a cél segít kiválasztani az eszközt, vagyis a hogyan-t.

– Elsőnek hadd szögezzem le, hogy miért nem: Nem honvágyból. Nem akarjuk Torontóban újrateremteni Magyarországot. Nem is az üldözött hazafi szemszögéből, aki csak vendég új hazájában. Jól érezzük magunkat választott otthonunkban, és gyermekeinknek Kanada a szülőföld.
– Indokaim egy része visszanyúlik a gyerekkoromba. Szüleim felismerték az idegen nyelv tanulásának fontosságát. Óvodás koromtól tanultam németül, angol tagozatos általános iskolába jártam, egy civilbe kényszerített ciszter atyától latinul tanultam esténként. Míg a németet és angolt különórákon folytattam, a Piarista Gimnáziumban felvettem a franciát, majd az egyetemen a spanyolt. Utazásaimmal tápláltam az ambíciót, fantasztikusan jó érzés volt fél Nyugat-Európát bejárva szinte mindent megérteni. Nem volt kétségem, hogy gyermekeim is több nyelven fognak beszélni. Két személyes ismerős esete: német tanárom, egy kedves idős néni, unokájával a bölcsőtől kezdve németül beszélt. Ez akkoriban Magyarországon igen ritka volt. Irtóan irigyeltem a kicsit, nekem ugyanis a német hosszú évek erőfeszítésébe került, ő meg észre sem vette, hogy nyelvórákon cseperedik fel. Nem hagyhattam ki, hogy egy ilyen előnyt ne adjak meg a gyerekeimnek. Ellenpéldaként az a lány állt, aki magyar apjával és német anyjával Kölnben úgy nőtt fel, hogy egy szót sem tudott magyarul. Felnőttként megjött az érdeklődése és becsületére legyen mondva, hogy tökéletesen megtanult magyarul. Közben pedig kárhoztatta az apját az elszalasztott lehetőség miatt.
– Többektől hallottam: "Nem érdemes tanulni magyarul, sehol sem lehet azt Magyarországon kívül használni, miért nem taníttatod inkább valami más, hasznosabb nyelvre?" Meglehet, sosem kerülnek olyan helyzetbe, ahol a magyar szó elengedhetetlen, mégis ez a szemlélet roppant szűk látokörű. Magyarként ugyanis nemcsak egy nyelvet adok át, de egy kultúrát és egyfajta gondolkodást is. Másfelől, magamat sem tudnám teljes egészben átadni Nekik a magyar nélkül.
– A sokoldalúság a siker egyik kelléke. A magyar nyelv ismerete, mivel gyökeresen különbözik az angoltól, már önmagában más gondolkodásmódot kíván. Kiváló agytorna. A nyelv pedig a kulcs a magyar kultúrához és azon keresztül az európai kultúrához. Észak-Amerikában felnőve ez hatalmas előny.
– Hogy megértsék, hogy honnan származnak, honnan jött az apjuk. Életem első huszonöt éve elszakíthatatlanul Magyarországhoz köt. A gyerekek gyakran érdeklődnek szüleik gyerekkoráról. Magyar nyelven hitelesebb képet tudok nekik adni. Lányaim lenyűgözve hallgatják a régi történeteket. Nagy hatással volt rájuk nagyapám szökése orosz hadifogságból az első világháború alatt, az iskolában is elmesélték. Nem lennénk Torontóban, ha nem azzal felel nekik egyik kis barátjuk: Akkor a Te dédpapád az én dédpapám ellen harcolt!
– Hogy a Nagymamával beszélni tudjanak. A nagyszülők szerepét a gyerek életében nagyon fontosnak tartom, erősíti a családról kialakított fogalmukat. Édesanyám, sajnos, nem vállalkozik tengeren túli utazásra, de mi kétévente hazalátogatunk. A lányok nagyon szeretik a Nagyit, telefonon is gyakran eltársalognak. Nyelv nélkül ez nem menne.

III. Magyarul. De hogyan?

– A feleségem hathatós támogatásával. Cecy tisztában van az imént elmondott szempontokkal, egyetért velük és támogatja őket. A tanárok az év folyamán bizonyára többször látják őt itt, mint engem. Otthon a lányok és én egymással magyarul beszélünk, kijavítom őket – nem állandóan, nehogy beléjük fojtsam a szót, de rendszeresen, hogy folyamatosan tanuljanak.
– Magyar iskola. Itt mondok köszönetet a magyar iskola tanárainak és dolgozóinak a felmérhetetlenül nagy segítségükért, amit kapunk gyermekeim oktatásában. A magyar nyelv igen összetett, angol nyelvi háttérrel nehezen emészthető meg. Csak hallás, tehát beszélgetés útján nem lehet megtanulni. Hangkészlete szélesebb az angolénál, szórendje, ragozása, egész szerkezete idegen az angol anyanyelvűek számára. Elmondom az egyik baráti házaspár esetét, ahol mindkét szülő magyar és a mieinkhez hasonló koru gyerekeik vannak. A gyerekeket az első év után kivették a magyar iskolából, mondván ők otthon úgyis mindig magyarul beszélnek, nincs szükségük rá. Első hallásra nincs is semmi hiba, szépen el tudnak beszélgetni mindenről. Nagyon meglepődtem, amikor alkalom adtán kiderült, hogy írni viszont nem tudnak. Ja, és persze olvasni sem. Ez a tapasztalat megerősített abban a tudatomban, hogy a magyart igenis módszeresen és iskolában kell tanulni. Apjuk úgy érzi, hogy a szombat délelőttöt hasznosabban is el tudják tölteni. És itt hadd térjek ki egy szóra, amit sokszor hallok az iskolával kapcsolatban: ÁLDOZAT. Számtalanszor hallottam, "milyen nagy áldozatot hoznak a szülők, hogy iskolába hozzák a gyerekeiket", meg hogy "a gyerekek feláldozzák a szombat délelőttjüket". Számomra a magyar iskola nem áldozat kérdése, hanem prioritásé. Hamis kifogásnak tartom, amikor valaki azt mondja, "nincs időm erre". Igazából azt mondja, "fontosabb dolgom is van, mint ez". Nem áldozat, hogy a lányaim dzsúdóra, balettra, zongorára és úszásra járnak. Miért lenne akkor a magyar iskola áldozat?
– … Valahol egy spanyol tanári konferencián most elmarasztalóan szólnak rólam, mert a gyermekem nem jár spanyol iskolába, talán még azt is mondják, hogy nem hozom meg az áldozatot. Azt mondhatnám nekik, mivel csak egy szombat van egy héten, választásunk a magyarra esett, mert spanyolt később is sokkal több helyen lehet tanulni, mint magyart és a nyelv szerkezete és nyelvtana lényegesen könnyebb a magyarnál. A magyar mellett elmondott célok ugyanúgy érvényesek a spanyolra is, és még az eszközök egy részét is használjuk (például sok spanyol könyvünk és videókazettánk is van). Amíg a gyerekek kisebbek voltak, felváltva volt magyar és spanyol anyanyelvű babysitterünk. (Három éve csak magyar van, mert a feleségem szerint megbízhatóbbak). Az iskola azonban elsődlegesebb eszköz a magyar tanulásban, mint a spanyol esetében. De visszatérve a barátomékhoz, nem kritizálom őket a választásukért. Nem értek velük egyet, de nem kritzálom őket a fontossági sorrendjükért.
– Iskolai szavalóverseny. Remek kezdeményezés. Vicky már harmadszor nyert érmet az ontáriói magyar iskolák versenyén. Az erre való felkészülés alatt megbeszéljük a vers értelmét, mondanivalóját, hangnemét, elemezzük a szóhasználatot. Vicky érzi, hogy mindez elősegíti a jobb szereplést és ez nagyon motíválja.
– Az iskola nemcsak a tárgyi tudás miatt fontos eszköz. Pótolhatatlan jelentősége, hogy a gyerekek egy magyar közösség tagjai lehetnek. Itt is szereznek barátokat, példaképeket. A magyarbarátságokat nem erőltetjük, de elősegítjük és tápláljuk. A cserkészet is ide tartozik. Kívánatos lenne, ha nagyobb fegyelem lenne a magyar nyelv használatában, mert vonzereje tagadhatatlan. Nagybátyám visszaemlékezései révén a szememben legendássá vált a cserkészet. Úgy hoztam a lányaimat ide, hogy megértették, olyan mozgalomnak a tagjai, aminek szellemétől a kommunista Magyarország rettegett és velem együtt egy nemzedéket tiltott el tőle. A mai vezetőknek erre kell építeniök. Nem szabad megengedni, hogy a slamposság tompítsa a magyar vonatkozást. Nagy reményeket fűzök az ujjáéledt magyarországi cserkészet serkentő hatásához a torontói csapatéletre. Néha elképzelem, milyen lenne, ha Salvadorban élnénk, hogy tanulnának a gyerekek magyarul? Aztán, rövid töprengés után csendben hálát adok, hogy Torontóban élünk. Itt, ahol a nagy létszámú közösség egy ilyen pezsgő életű iskolát és egyházközséget tesz lehetővé.
– Magyar templom. A kereszténység egyik meghatározó eleme családunknak. Roppant jelentős, hogy nemcsak magyar étterem és vegyesbolt van az életünkben, hanem magyar templom is. Én világ életemben magyarul éltem a vallásomat, a Miatyánkat sem tudnám magamtól elmondani angolul. Vicky ebben a templomban volt első áldozó. Bevallom, csalódást okozott, hogy az előkészítőt angolul tartották. Vonakodva tudom csak elfogadni az érvelést, hogy a gyerekek nem értenék meg magyarul a tanultakat. Hiszen angolul sem tudták, mi az üdvözítés vagy az áteredő bűn. Ezeket a fogalmakat angolul is meg kellett magyarázni.
– Könyvek: meseolvasás kis kortól kezdve. Nem lehet elég korán kezdeni. Nem érdemes halogatni, mert minden kornak megvannak a maga meséi, versei. Még csak gügyögtek a lányok, amikor már magyar mese vagy vers mellett aludtak el esténként. Most próbálom átállítani őket arra, hogy maguk olvassanak.
– Videók. Disney kazetták magyarra szinkronizálva, régi kedvenc gyerekfilmjeim (Palacsintás Király, Keménykalap és Krumpliorr). A tévénézést korlátozzuk, de videózni szinte mindig szabad.
– Hangkazetták (mesék, dalok). Remek változatosság az esti olvasás helyett. Egy babysitter, aki magyar dalokat tanított a lányoknak, búcsúzóul magnóra mondatta-énekeltette velük a tanultakat. Azóta is szívesen hallgatják saját előadásukat elalvás előtt.
– Magyarországi utazás. Említettem, hogy kétévente hazalátogatunk. Az ottani élmények megerősítik az itt tanultakat.

5. A nyelvtudás csak gyakorlással marad fenn. Magamon tapasztalom, hogy oroszul ma egy mondatot nem tudnék összeszenvedni, pedig közel húsz éve Moszkvában folyamatosan karattyoltam az intenzív nyelvtanfolyamon. Nem áltatom magam, hogy ez másképpen lenne a lányaimmal. Naponta új kifejezéseket tanulnak az angol iskolában. Ha ezzel nem tart lépést a magyar szókincsük, óhatatlanul lemaradnak. Ha csak angolul tágul a témakörük, azzal párhuzamosan szűkül a magyar, és egyre gyakrabban lesz szükség angol szavak beszúrására. Ennek elkerüléséhez kérem a segítségüket. Kérem, hogy tartsák fenn a nívót az iskolában, hogy olyan legyen a légkör, hogy ide járni nem áldozat, hanem kiváltság legyen."