Nyitragerencsér – Nitrianske Hrnčiarovce

Nyitragerencsér – Nitrianske Hrnčiarovce

NYITRAGERENCSÉR
Nitrianske Hrnčiarovce

A csaknem 1600 lelket számláló falu a Tribecs déli hegyoldalain fekszik, a Zsitva löszös dombságával határos részen, Nyitra közvetlen szomszédságában. A község önállósulása után gyors fejlődésnek indult. A kerület központjának közelsége, a szép természet és a falu távolsága a fő kommunikációktól a jövőben is jó lehetőségeket biztosít.

A FALU TÖRTÉNETÉBŐL

A hagyomány szerint a zoboraljai helységeket a honfoglalás idején székelyek foglalták el, így a szlovák települések mellett magyar faluk jöttek létre. A községet első ízben 1113-ban említik Villa Grincha-ként egy zobori oklevélben, a szomszédos zobori kolostorbirtokkal. Az oklevelet Könyves Kálmán király adta ki. A község a 12. század előtt valószínűleg a nyitrai várbirtokok közé tartozott, csak a 12-15. században került a zobori kolostor birtokhoz, később az esztergomi káptalanhoz, de kisebb birtokai voltak itt a nyitrai káptalannak is. Már 1216-ban lehetett itt egy középkori plébánia. A község a jelentős Nyitra város árnyékában fejlődött, amely a széles vidék fontos társadalmi, de főleg szellemi központja volt. A 14. század elején Csák Máté több ízben is betört a nyitrai püspökség birtokaira, amelyeket kirabolt, elpusztított, vagy erőszakkal megszállta azokat. 1318-ból megmaradt egy feljegyzés az általa okozott károkról. A falu sorsa sokszor közös Nyitráéval, de mert félreeső volt a fekvése, napjainkig megtarthatta sajátos jellegét. A község viszonylag nyugodt életét főleg a török rajtaütések zavarták meg 1570 körül; a törökök leigázták, majd 1576-ban felgyújtották Gerencsért, 1588-ban ismét itt garázdálkodtak. A török háborúk során a falu részlegesen elpusztult, 1664-ben az adószedők 22 háztartást találtak itt 50 lakossal (Kincs Jakab, Kincs Adalbert, fia, a legény Kincs Adalbert, Szombat György, Gazdi Ferenc és testvére, Mihál legény, Szabó Istók, Szombat Mihály, Koszík Péter, Tóth Mihály, Nagy János, Koszík András, Barát Gergely fia, Jancsi legény, Sebők Márton, Sebők György, Sebők Lukács, Vidos András, Kincs István, Sebestyén Miklós, Andor György és testvére, Istók, Varga Mátyás, fia, Andris legény, Tarko Mihály, fia, Mihály legény, Csákó János, Benkó Sánta, Kincs György). A falu ebben az időben az érsekújvári vilajethez és a nyitrai nahíjához  tartozott, Boszna Huszein, Diláver ben Abdulláh, Husszein és Mahmud tulajdonát képezte, akiknek a lakosság adót fizetett. Az 1663-as és az 1710-es esztendőben pestisjárvány tört ki Gerencséren, amely sok áldozatot követelt a lakosság soraiból. Csak a járvány után népesítették be újra a megtizedelt községet, ezután tudott újra fejlődni, és ismét a káptalan tulajdonába került.

A 17. század végéről maradt ránk a községi pecsét, a következő körirattal: SIGILUM GERENCIER. Az 1807-ből datált pecséten Szent György képe is látható. 1715-ben 21 háztartás volt itt bejegyezve, 1752-ben már 71 család élt a településen. A falu lakossága fogatos ökrök tenyésztésével foglalkozott, továbbá szarvasmarhát tenyésztettek, juhokat tartottak, disznókat hizlaltak és ménészkedtek, de a szőlőtermesztés is elterjedt. 1787-ben 72 ház állt, és a falunak 492 lakosa volt. A természeti katasztrófák sem kerülték el Gerencsért – 1831-ben és 1873-ban többször kolerajárvány tört ki, amely 95 áldozatot szedett. 1866-ban 82 ház állt a faluban és 557 lakos lakott bennük, 1854-re számuk 562-re nött, 1897-ben megalapították a gerencséri és csitári hitelszövetkezetet, amelynek székháza Nyitragerencséren volt. Az iskola, a plébánia és Nyitra jelentős kultúrközpontjának közelsége kedvezően hatott a falu fejlődésére, amelyben egyre több magyar ajkú lakos telepedett le. Gerencséren csak néhány iparos lakott. Az első világháború nem nagyon érintette a falut, de a harctereken életét vesztette néhány itteni lakos. A község fejlődése 1918 után is folytatódott, amikor az első Csehszlovák Köztársaság részévé vált. 1921-ben 100 ház állt itt, és 1938-ig számuk 321-re növekedett. Azt a hírt, hogy a községet 1938 végén nem csatolják Magyarországhoz, a lakosság nyugodtan fogadta. 1942-ben kőbányát nyitottak. A II. világháború harcterein több helyi lakos esett el. 1945 után bezárták az itteni magyar iskolát, a községet 1948-ban villamosították, az efsz-t 1950-ben alakították meg, és 1959-ig már a falu egész lahossága belépett. 1952-ben helyi hangosbemondót építettek. Változott a község arculata, rendezték és megerősítették az utakat, járdákat, új vendéglőt építettek, de főleg erősen fejlődött a magánházak építése: 1974-ig már 464 ház áll a faluban. 1974. január 1-jén Nyitragerencsért értelmetlenül hozzácsatolták Nyitrához, mint kertvárost, ami a falu hanyatlását idézte elő. 1990-ben referendum alapján önállósult a falu, bár Nyitra nem viselkedett korrekt módon, mert bezáratta az óvodát, és a község határából elvett 101 hektár termőföldet. 1991 augusztusában megkezték az új sportközpont, 1991 szeptemberében pedig az új kultúrház építését. 1993-ban kezdődött a községi vízvezeték építése. 1993. július 10-11-én ünnepelték a község megalapításának 880-ik évfordulóját. Ünnepségeket és baráti beszélgetéseket rendeztek. Az itteni népművészeti együttes is tevékenykedik, több ízben léptek fel külföldön. 1995. augusztus 30-án ünnepélyesen felszentelték a község jelképeit: a címert, a zászlót és a pecsétet. Úgy látszik, a falu megindult az önállóság és a fejlődés új útján.

Érdekes a község lakosainak számbeli fejlődése. 1896-ban 824 lakos élt itt, 1900-ban számuk 1054-re emelkedett, és a gyarapodás folytatódott. 1921-ben 1154 lakosa volt a falunak, 1940-ben már 1602, és 1970-ben 2098.

A község határában állt valamikor Malánta, önálĺó falu, amelyet már 1113-ban említenek a nyitrai káptalan és a zobori kolostor birtokai között Molunta néven. 1156-ban említik a molentai plébániát; ez 1248-ban a Ludányiaké volt, 1344-től pedig a gímesi uradalomé. A 14. században a falu kettévált Alsó- és Felső-Molentára; mindkét faluban a nyitrai káptalan volt a földesúr. A török háborúk idején mindkét falu tönkrement, nem említik őket a török adószedő kimutatások sem; már sosem újultak meg eredeti nagyságukban. Ezt a birtokot a nyitrai káptalan elcserélte Nagyjánokért a nyitrai püspökséggel. Alsómalánta a 18. században a Majthényiak és az Addák birtoka lett, a 19. században a Zerdahelyieké, azután az Ocskayaké, még később Zamoyszkyéké és 1947-ig az ő rokonságé. 1710-ben 34 lakos élt itt, 1843-ban 49 lakos. 1923-ban a mezőgazdasági dolgozók fellázadtak. 1971-ben sertésfarmot létesített itt az Agrokomplex, ma struccokat tenyésztenek. Felsőmalánta 1553-tól az esztergomi érsek birtokai közé tartozott, a 18. század közepén egy ideig mindkét település Tormoshoz tartozott. 1710-ben 12 lakos élt itt, 1843-ig számuk 44-re gyarapodott. Egészen 1948-ig a nyitrai püspökség birtoka volt a település, ahol állítólag kovácsok laktak. A község határához tartoznak a Zobor déli lejtői, ahol már a 10. században szőlőt telepítettek. Találtak itt halstatti és szláv földvármaradékot is. A 9. században Szent Hippolit-féle Benedek-rendi kolostort alapítottak itt, amely jelentős középkori kultúrközpont volt. Ez a hegy mindig is jelentős volt Nyitragerenncsér életében.

TERMÉSZET

A falu határa 154-587 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik. Hegyes–dombos felszíne van, amelyet löszös talajok, kristályos és másodkori kőzetek alkotnak. Déli lejtőin melegkedvelő tölgyesek vannak. A Zoboron megtalálható a növényritkaságnak számító Jankó-pénzecske (Thlaspi Jankae), és más védett növények is. Alsómalántán megmaradt a 15 hektáros angolpark, több értékes fafajtával és bokorfajtával.

MŰEMLÉKEK

A község lakossága mindig katolikus hitvallású volt, más felekezet az esztergomi érsek uradalmán nem is létezhetett. A Szent György római katolikus templomot a 12. században építették, de nem lehet kizárni, hogy már a 11. században állt. Román típusú templom volt, téglalap alapú hajóval és félköríves apszissal, kelet-nyugati beállítással, amelyekből ezen a tájon több is volt. J. Gustinyi 1767-es kanonikai látogatásakor azt írják az itteni templomról, hogy „bár falazott, és a szanktuáriumban boltíves, festett, fából készült mennyezettel, de a falazat nagy elöregedése miatt óriási rések vannak benne, a boltíve elrepedt, és az egész templom állaga olyan, hogy veszély nélkül nem lehet belépni“. A vizitátor megemlíti még az épület pasztofóriumát, a déli oldal eredeti bejáratát, az oltár kőmenzáját és a fából készült kórust, amely faoszlopokon nyugszik, és vízfestékkel van befestve. A templomnak nem volt sekrestyéje. A zsindellyel fedett toronyban egymázsás harang volt, a templom bejárata fölött. A templom körül volt a temető. A templomot az 1774-es és az 1783-1798-as években teljesen újjáépítették, barokk stílusban, 1778-ban ívesen befedték. A nagysága is megváltozott, a hajót nyugati irányban meghosszabbították, hozzáépítették a sekrestyét és a szentélyt. A torony a keleti oldalon van, íg a templom orientációja kelet-nyugatira változott. 1807-ben a templom plébániatemplomi rangra emelkedett. 1886-ban bezárták mivel megrongálódott a boltíve. 1938-ban az épületet ki bővítették és kijavították, 1965-ben felújították a belsejét. A templom egyhajós épület kereszt alapokon, hozzáépített sekrestyével, a szentély egyenes zárású. Tornyát részlegesen átépítették. A szentély kupolával fedett, ezen a négy evangélistát ábrázoló falfestmény látható. A hajó és a szentély porosz süvegboltozatos, a mellékhajó sík mennyezetű. A templom homlokzatai újak, falsávkeretek tagolják őket. A tornyot a főhomlokzat középtengelyének végére építették, gúla alakú tető fedi. Az eredeti falazatot 6 Falpillér erősítette. Az oltár közepén van elhelyezve Szent György szobra, aki a templom és a falu védőszentje. A pszeudogótikus főoltár két oldalán Szent Erzsébet és Szent Imre királyfi plasztikája látható. Alattuk domborművek vannak (az Angyali látogatás és Krisztus születése). A hajó falait a keresztút 14 stációjának képei díszítik. A két Utolsó vacsora-kép és Szent Erzsébet életének egy jelenete 1980-ból származik, Babjak L. festő művei. A templomban látható Jézus Szíve plasztikája, a Hétfájdalmú Szűz Mária, Szent Teréz, Szent Antal, Szent József és Szent Bernadett szobra. Az első kéttő fából készült, ezek a legrégebbiek. Értékes a a 18. század végéről származó keresztvíztartó. A kóruson, amelyet két pillér támaszt, orgona van, ezt a századfordulón gyártották.

A Szent Kereszt Nővérei intézetének épületét 1908-ban építették, valószínűleg a 18. századból származó Ocskay-kastély helyén, amely később a Zamoyszky családé volt. Az épületet Buzalka Antal építtette feleségével, Mészáros Mártával. Az apácák itt iskolát és szeretetotthont vezettek. 1948 után a kolostort megszüntették, és ide helyezték az alapiskolát. Az iskola szecessziós, földszintes, téglalap alapú épület, modernizált egyszerű homlokzattal, lapos rizalittal a főhomlokzaton, amelyet háromszögletű timpanon zár. Az eredeti középfolyosó megmaradt. A rizalitban kápolnatér van, tipikus szeceszsziós építészeti részletekkel. A kápolna márványoltára ma a Cabaj-Csápori római katolikus templomban van. A kápolnában vörös márványból készült emléktábla van, ezt a Buzalka-házaspár helyezte el 1908-ban. A második emléktáblát, amely a folyosón volt, a 20. század nyolcvanas éveiben távolították el. A 19. századvédi irodalom még egy Ocskay-féle kúriát is említ, amelynek azonban nem ismerjük a helyét, és kép sem maradt fenn róla. Talán a Zamoyszky-féle major területén állt.

A falut több kisebb vallási emlékmű díszíti. A római katolikus templom bejárata mellett fafeszület áll, a 20. század első feléből. A templom előtt krómozott Pieta-szoborcsoport van 1913-ból, amelyet a hívők gyűjtéséből állítottak, és 1960-ban szállítottak ide a Leveles utcából.

A régi temető központi keresztje vörös márvány, korpusza öntöttvas. Ezt 1897-ben állították. Az új temető központi kőfeszülete 1931-től áll, ezt Tábi Mihály állíttatta, feleségével Czakó Erzsébettel. A korpusz alatt Szűz Mária domborműve látható. A temetőben van a Menyhért család kriptája; ez a 20. század elejéről származik, képoszlop módjára épült, benne Krisztus fejének domborművével.      A községi hivatal kertjében van elhelyezve a barokk, kőből készült Pieta-torzó, amelyet 1994-ben helyeztek ide. A község felső végén található a Szomorú Jézus Krisztus útmenti szobra. Ezt 1861-ben állíttatta Varga Antal és Angéla. A szobrot 1972-ben renoválták. A talapzaton ülő Krisztus fején töviskorona van. A helyi hagyomány szerint Krisztus azért szomorú, mert Csitár felé néz, nem Gerencsér felé. A 30. számú ház előtt képoszlop áll, amelyben Jézus Szíve plasztikája mellett Szűz Mária Királynő plasztikáját láthatjuk. A község közepén (Keresztfa) betonfeszületet találunk, talán a 20. század első feléből, tábláján olvashatatlan felirattal. A falu Malántahegy nevű részében áll Szent Orbán szobra, amely a 19. század elején készült. A Meggy út mellett (Sólyomhegy nevű helyi rész) találjuk Szent Orbán szobrát, amelyet 1861-ben Helsik emeltetett. A szent bal kezében kettős kereszt van, jobb kezében könyv, amelyre szőlőfürtöt helyeztek. A szobrot egy újabban épült házikóban találjuk, amelynek hátulján pléhkereszt van. A Felsőhegyi falurészben egy másik, krómozott Szent Orbán szobor áll, amelyet 1996. május 25-én állítottak, és egy Mészáros nevű nagycétényi népi szobrász munkája. A temető rendezése előtt az itt elesett szovjet és német katonák közös sírját egy fakereszt jelölte. A milleneumi ünnepségek keretében 1896-ban állították – Huba vezér emlékének – a honfoglalás emlékoszlopát, amelyet 1920 után eltávolítottak.

Alsómalánta-pusztán (a kastély parkjában) találhatjuk a Hétfájdalmú Szűz kápolnáját, amely eredetileg kora barokk stílusban épült a 17. században, később többször rendbehozták. Központi alaprajza van, félköríves zárással és beépített toronnyal. A zárás boltozata lünettákkal tagolt a homlokrészen falfülke található. A kápolna ovális része kupolával fedett, amely pendantívumokon fekszik. A barokk oltár a 18. századból származik, függőlegesen rovátkázott falpillérek támasztják. A központban falfülke van, amelyben a Hétfájdalmú Szűz plasztikája látható. A kápolna a 18. században egybe volt építve a barokk kúriával, amelyet a 18. században építettek, és 1777-ben Majthényi János birtokolta. Később a Zerdahelyiek kezére került. A kastély felépítése után, 1839-1844-ben a kúria udvarának része lett. Az épületet a 19. században rendezték. 1920 után a kúriát a Szedlár család vette meg, 1948 után konfiskálták. 1971-ben az Agrokomplex farmjának építése miatt a kúriát részben lebontották. A kúria földszintes, téglalap alapú épület volt, főhomlokzatán nyitott árkádos folyosóval és középrizalittal, amelyet háromszögletes orom zárt. Belsejében oszlopos előtér volt, helyiségeit bordás keresztboltozat jellemezte. Az épület része, az előcsarnokkal és az ettől balra levő két helyiséggel napjainkig megmaradt. 1971-ben lebontották a szomszédos hatalmas csűrt, amelynek téglalap alaprajza volt, előépített belépőrésszel, amelyet háromszögletes orom zár. Az angolparkban találjuk a klasszicista kastélyt, amelyet 1839-1844-ben Ocskay Judit részére épített Franz Császtka építész. A kastély az uraság nyárilakja volt, máig megmaradt eredeti állapotában. Az épületet később a Zamoyszky család örökölte, azután Wielopolszkyéké volt, a kastély utolsó tulajdonosai Buchananék voltak. Az 1976-1982-es években az Agrokomplex – reprezentációs célokra – felújította a rozoga épületet. A kastély földszintes, téglalap alapú épület középrizalittal és előépített oszlopcsarnokokkal, amelyek háromszögletű ormokkal vannak lezárva. A parki főhomlokzat eredeti oszlopcsarnoka egyenes attikával volt lezárva, rajta Zamoyszkyék családi címerével, ma a timpanonban egyesült Ocskayék címerével. Az alagsorban összefüggő folyosó van, fiókos dongaboltozattal. A helyiségekben bordás keresztpontozatok vannak. A földszinten sík menynyezeteket találunk. A kastély parkját szökőkút díszíti, rajta női szobor – Ján Kulich műve –, egy homokkő dombormű pedig, „Szerelem“ címmel, Pribiš Rudolfé, de még több apró plasztikát is láthatunk itt. A két Pomona-szobor (a termés istennője) id. Bártfay Tibor műve. Felsőmalánta-puszta temetőjében kisebb templom épületét találjuk a 19. század második feléből, amelyet a 20. század első felében építettek át. Ez az épület téglalap alapú hajóval épült, előépített toronnyal, amelyben a belépőrész és az előcsarnok van. A templom homlokzatait kör alakú ablakok tagolják. A temető homokkő főkeresztje, polikrómozott korpusszal, 1861-ben épült. A Gymča család sírkövén 1936-ból szobor van elhelyezve, amely Krisztus fejét ábrázolja a fellegek közöt. Szent Orbán polikrómozott szobra a 19. századból származik, négyszögletes talapzaton van helyezve. A szent jobb kezében kettős keresztet tart, bal kezében egy tálat szőlőfürttel. A Zobor hegy legmagasabb pontján a milleneumi ünnepségek keretében 20 méter magas gránit emlékoszlopot emeltek, Berczik Gyula szobrász terve alapján; henger alakú talapzatán négy Turul-szobor állt. Az emlékoszlopot 1896. augusztus 30-án avatták, de 1921. február 9-én cseh legionáriusok ledöntötték és eltávolították. Napjainkra csak a hengerszerű talapzat maradt meg belőle.

A KÖZSÉG TÖBBI ÉPÜLETE

A római katolikus plébánia épületét (154. számú ház) 1807-ben építették, később többször is átépítették. L-alaprajzú földszintes épület, amelynek üvegezett pilléres folyosója van, hátul gazdasági épület van hozzáépítve. A plébánia udvarán megmaradt a kerekes kút. A község fontos épülete a régi római katolikus elemi iskola, amelyet 1812-ben építettek a lakosság kérelmére. Az iskolaépületnek egyetlen tanterme van, a tanítói lakáshoz az egyház egy darab földet is adományozott. Gerencsér első ismert tanítója Zimányi Imre volt Jánokról. 1908-ban az iskolát két részre osztották, a fiúk itt maradtak, a lányokat pedig áthelyezték az új kolostoriskolába. 1950 után ide helyezték az óvodát, ma az épületben üzlet van. Egyszerű, földszintes épület, téglalap alapokon, a fal mellett kiképzett födémmel; építésmódja a paraszházakéhoz hasonló. Az 1828-as kanonoki vizitációból tudjuk, hogy az iskolát vályogtéglából emelték, szalmatetős volt, és két helyiség volt benne (a tanterem és a tanító lakása). Volt itt konyha, kamra, istálló, és az épület mögött egy kis kert. Érdekesség a község nyugati részében létesített katonai lövölde, amelyet a hagyomány szerint Mária Terézia császárnő alapított, de valószínűbb, hogy 1883-ban alapították, amikor a Mártonhegyen katonai barakk-kaszárnya létesült. Később ugyanitt falazott kaszárnyát építettek. A kis park elején egyszerű földszintes, téglalap alapú épületet találunk, amelynek bejáratát mindkét oldalról lizénák keretezik. A temető mellett a tűzoltószertár egyszerű épülete áll, a 20. század első feléből. Kis földszintes, téglalap alapú épület, magasabb figyelőtoronnyal, sík tetővel. A vályogtéglákat cigányok vetették a mai temető sarkában levő szabad területen (Cigánygurnyó). A 20. század első felében ez megszűnt. A helységben a 20. század ötvenes éveiben pékség működött, de főleg otthon sütöttek az emberek, vagy az udvaron, a siska nevű kemencékben. Nyitragerencséren három nyilvános kút volt, az egyik a volt faluközpontban (Keresztfa), a másik a Fővég nevű falurészben a 433. számú ház mellett, a harmadik a legelőn; ezt a helybéliek „Nyárskút“-nak nevezték.

A KÖZSÉG RÖVID ETNOGRÁFIÁJA

A község az országút mellett terül el. A 19. századból fennmaradtak a vályogtéglákból, illetve döngölt agyagból épült házak. Ezek háromosztatúak, amelyekbe a gádorral kihangsúlyozott pitvarból lehetett belépni. Eredetileg szalmatetősek voltak, ma cserép fedi őket. Többnyire kéttengelyes földszintes házak, téglalap vagy L alakú alapokon állnak. Belsejükben fagerendás mennyezetek vannak. Ilyen a 47-es, 50-es, 55-ös és 78-as számú ház, a 178-as, 180-as, 183-as, 187-es és 190-es számú hosszú ház, hozzáépített, vagy önállóan álló gazdasági épületekkel. A 179-es és a 186-os számú ház mellett több önállóan álló gazdasági épület van, köztük magtárak is. A 166-os számú ház főhomlokzata egytengelyes, ablakai zsalugáterral vannak ellátva. A 174-es számú ház L alakú alapon áll. Több ház különlegessége, hogy négyszögletes udvar köré épült, de mindegyiküknek külön bejárata és gazdasági udvara van. Az udvar több egy-vagy kéttengelyes földszintes, egymás felé forduló, téglalap alapú házból áll. A házak homlokzatai egyszerűek, csak néhányukét tagolják falsávkeretek. Ilyen pl. a   37-es számú ház, amely egy öt házból álló udvarban áll. A szőlőkben a gazdagabb családoknak ún. „hajlokaik“ álltak, amelyek kőpincék voltak, 2-4 helyiséggel és présházzal.

Érdekes az itteni népviselet. Tízéves korukig a gyermekek egyformán öltöztek, tehát egyszerű hosszú inget viseltek, az ún. kacát. Csak azután lehetett megkülönböztetni a lányok ingét a fiúkétól. A lányok és az asszonyok viselete csaknem egyforma. A lányok egy varkocsba fonták a hajukat, az asszonyok két varkocsba, amelyeket a fejük búbja köré csavartak. Fejükön főkötőt vagy „kontyot“ hordtak, amelyet szalaggal díszítettek. Az asszonyok inge az alkalomhoz illeszkedett; vasárnap a templomban, esküvőn, vagy ünnepélyes alkalomkor hímzett, fodros inget viseltek, szalaggal összehúzott ingujjal. Ezt egy szűk, rövidujjú ingre vették fel. A harmadik vászoning volt, hosszú és bő ingujjakkal, amely hálóingként is szolgált. Erre az ingre színes mellényt vettek fel, a pruszlikot. Az asszonyok és a lányok egyszerre több szoknyát vettek fel. Alsószoknya lehetett öt is, erre vették fel a felső szoknyát és a kötényt. Az alsószoknyák mindig fehérek voltak, csipkés szegéllyel, a felsőt szalagokkal díszítették. Az ünnepi lábbeli a csizma volt. A férfiak vászoninget és széles posztónadrágot hordtak, amelyet széles övvel húztak össze. Néha kötényt is viseltek. Ünnepkor fehér inger hordtak, fekete mellénnyel és nadrággal. Az öltözéket fekete kalap egészítette ki, más-más alkalmakkor különféle díszítéssel.

Figyelemreméltóak az itteni népszokások is. A legnagyobb eseménynek kétségkívül az esküvő számított. A menyasszonyon szalagokkal gazdagon díszített öltözet volt, a fején párta, amely szintén szalagokból, virágokból és gyöngyből állott. A vőlegény úgy volt öltözve, mint a legények. Maga az esküvői aktus olyan, illetve hasonló volt, mint a környező falvakban. A farsangot táncmulatságokkal ünnepelték, utána negyven napos böjt következett. Virágvasárnapkor kivitték a faluból a Telet, és behozták a Tavaszt, fűzfavesszők alakjában. Vidám volt a húsvét ünneplése is: különlegessége volt, hogy korbácsot csak a lányok hordtak a húsvéthétfőt követő kedden. Orbán-napkor (május 25-én) a szőlő védőszentjéhez járultak imával. Ismert szokásuk volt a lucajárás, december 12-e estéjén. A fiúk „lucaszéket“ készítetek. A falu érdekessége volt a szamarak tenyésztése, ezért minden évben megrendezték a szamárünnepet. Ezeket a népszokásokat hagyományőrző csoportok éltetik a mai napig.

A FALU NEVEZETES SZEMÉLYISÉGEI

Antistik Béla (1885-1958), közszeretetnek örvendő helyi plébános.
Buchanan Edgar Vilmos; 1921-ben feleségül vette Zamoyszky Elfridát, és így az alsómalántai nagybirtok utolsó tulajdonosa lett. Buchanan skót tengerészkapitány Varsóban az angol katonai misszió tagja volt a lengyel kormánynál. 1938-ban Nagy-Britanniában behívták katonának, ott is halt meg, röviddel a II. világháború után.
Ferenczy Anna (1933. aug. 16.) az 1950-1989-es években a komáromi Jókai Színház színművésznője volt. Az irodalomban is tevékeny (Pitypangkoszorú, Bratislava 1991). A 37-es számú házban született.
Kodály Zoltán (1882-1967) világhírű magyar zeneszerző és zenepedagógus, aki az 1906-1916-os években a zoboraljai népdalkutatás keretében többször is ellátogatott Gerencsérre. Az első években Bartók Béla (1881-1945) is segítette kutató- és gyűjtőmunkáját.
Majthényi János táblabíró ülnök Pozsonyban, 1777-ben már ő volt az alsómalántai birtok tulajdonosa.
Ocskay Ignác (1786-?) Nagyszombatban tanult jogot, egy ideig jogászként tevékenykedett, az 1833-1836-os években konziliáris tanácsos volt, tehát a legfelsőbb magyar bíróság egyik szenátusának ülnöke. Ocskay kiváló gazdasági szakember volt.

Reško Sándor mérnök
Finta Rezső mérnök

Irodalom:

Baross K.: Magyarország földbirtokosai, Budapest 1893.
Blaskovics J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Pozsony 1993.
Borovszky S.: Nyitra vármegye, Budapest 1898.
Habovštiak A.: Objavy románskeho muriva kostola v Nitrianských Hrnčiarovciach a Dolných Obdokovciach, Vlastivedný časopis 1/1971.
Kodály Z.: A magyar népzene, Budapest 1969.
Nitra, Bratislava 1977. Sebők J.: Adalékok a nyitragerencséri iskola történetéhez 1812-1920. Kecskemét 1993/1994, kézirat.
Stupka F.: Stručné dejiny osady Dolná Malanta za posledných 200 rokov, Nitra 1990.
Súpis pamiatok na Slovensku II.: Bratislava 1968.
Vrábelová B.: Školstvo v období Rakúsko-Uhorskej monarchie (v Nitrianských Hrnčiarovciach a Pohraniciach). Nitra 1966, kézirat

Honismereti Kiskönyvtár 69. szám
Kiadja a Komáromi (Komárno) Nyomda és Kiadó Kft., a nyitragerencséri önkormányzat megbízásából 1998-ban, 3000 pld.
Felelős kiadó: Dr. Szénássy Árpád
Felelős vezető: Reško Alexander
Fényképek: Szénássy Árpád
Nyelvi szerkesztő: Vas Gyula
Nyomdai előkészítés, nyomás: DOLIS Kft., Bratislava

A sorozat kiadványok megrendelhetők, megvásárolhatók:
Komáromi KT kiadó Kft
Mederčská č. 9
945 01 Komárno
Tel.: 035 7700869