Nagycétény – Veľký Cetín

Nagycétény – Veľký Cetín

Az 1836 lakosú település Nyitrától 15 km-re a Zsitva-menti fennsík délnyugati szélén, a Nyitra folyó balparti rónaságán és teraszán fekszik. A lakosság 86%-a magyar, 14%-a szlovák nemzetiségű, mindannyian római katolikus vallásúak.

A KÖZSÉG TÖRTÉNELME

A települést első ízben 1239-ben említik Cheten néven, egy korábbi, 9-11. századi szláv településből fejlődött ki. A község a Zoboron álló Benedek-rendi kolostor tulajdona volt. Cétény az 1242-1244-es tatár támadások idején sokat szenvedett, és később új lakók betelepítése is szükségessé vált. A 16. században a település az esztergomi érsekség birtokába került, de bérbe adták földesúri családoknak. A falut a török fennhatóság idején, 1530-ban, majd 1554-ben elpusztították és felégették. Egy 1571-es összeírás szerint három kúria, 23 lakott és 6 lakatlan ház volt a községben. A törökök a 17. században, amikor elfoglalták Nyitrát (1663-1664), ismét kétszer felégették a falut. Az 1664-es török adóösszeírásban a község Nagy Cseton néven szerepel 53 háztartással és 59 adófizető lakossal. Korabeli vezetéknevek a Bugár, Terkes, Góla, Pető, Balás, Kapince, Bodor, Darvacs, Gele, Míszáros, Kopal, Borbíl, Ács, Máté, Sebes, Juhász, Balok, Csonka, Kovács, Maszáros, Szapi, Mészáros, Kolár, Pálenka, Csobándi, Tót, Szenici, Jolcsik, Kapinca, Szabó, Javcsuk, Gonba, Balog és Palica. A lakosság 15 315 akcse adót fizetett Kenán ben Abdullah, Hadzsi Ömer, Szálik és Ahmed török tulajdonosoknak.

A falu központja a templom környéke, itt épültek az első házak is. Itt állt a plébánia, ahol 1632 óta vezetik az anyakönyvet. Mellette volt az iskola épülete, nagy valószínűséggel már a 17. században. A település első ismert tanítója Bában Ferenc volt (1755), őt Laczkovics Máté (1779) követte. A határban az egykori Nagyvéz dűlőben, a Kádán-patak mentén állt a pálos rendi kolostor, de II. József uralkodása alatt megszüntették, és később az épület is elpusztult. 1715-ben szőlőst és 56 háztartást tartanak nyilván, 1720-ban 37 háztartást, 1787-ben már 157 házat és 847 lakost, 1828-ban a településnek 137 háza és 961 lakosa volt. Ezek a számok a település gyors fejlődéséről tanúskodnak. A lakosság mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkozott.
1862-ben földreformra került sor, és a lakosság földhöz jutott minőségi kategóriák szerint. Megkezdték az erdők kiirtását, hogy újabb termőföldeket nyerjenek. A község határa egyházi nagybirtok, később az úrbéri közösség birtoka volt. 1894-ben tűz ütött ki a faluban, és a templom, a plébánia és néhány ház kivételével az egész falu leégett. Az I. világháború harcterein (1914-1918) a település 33 lakosa vesztette életét. 1918 után Nagycétény az I. Csehszlovák Köztársaság része lett, a lakosság továbbra is mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. A faluba költözött néhány szlovák család is, de közülük többen elzárkóztak a magyar családokkal tartott kapcsolatoktól. A faluban zsidó imaház is volt, a 19. század végén épült, de 1945 után lebontották. Helyén ma az 55-ös számú ház áll. 1939-1945 között a község Magyarországhoz tartozott, ezért a szlovák családok elköltöztek. A II. világháború is sok áldozatot követelt a cétényiektől, a harctereken 41-en vesztették életüket.

1945 után a település ismét Csehszlovákia része lett, és az 1946-1948-as drámai események után Nagycétény is jellegzetes szocialista faluvá vált. Megalakult a földműves-szövetkezet, portalanították az utcákat, új családi házak épültek, sok régi épületet lebontottak, és helyükre újakat emeltek. A korszak legjellemzőbb vonása a vallásgyakorlás elnyomása, korlátozása volt. Vallásos meggyőződésük miatt sokakat üldöztek. A lakosság azonban ellenállt a nyomásnak, és 1990 óta ismét szabadon megvallhatja hitét. Nagycétény lakossága büszkén vállalja római katolikus vallását.

EGYHÁZI EMLÉKEK

A község legelső emléke az 1304-ben gótikus stílusban épült római katolikus Sarlós Boldogasszony-templom. Az 1755-ös, Révay Antal gróf esztergomi püspök és kanonok, valamint a helyi pap, Konkoly László részvételével megvalósult kanonoki vizitációkor említik, hogy a templom Domonkos érsek tevékenysége idején épült. Bizonyos adatok szerint azonban korábbi is lehet. A plébániát és a helyi papot ugyanis már korábbi, 1285-ös adatok említik, és a templom kriptájában idősebb lakosok 1007-es évszámmal jelölt alapkövet láttak. Vagyis abból az időből származót, amikor Szent István király elrendelte, hogy minden tizedik településen épüljön templom. Ezekről a feltételezésekről azonban írásos bizonyíték nem maradt fenn. A dombot, amelyen a templom épült, a helyi lakosság mesterségesen alakította ki. A templomot a törökök 1560 táján háromszor is lerombolták. Az 1630-as kanonoki vizitációban megemlítik, hogy a templom valóban régi. 1634-ben a helyi pap a törökök üldözése miatt elmenekült a községből. A lerombolt templomot, amely eredetileg Keresztelő Szent János nevét viselte, 1692-ben felújították, átépítették, és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. 1712-ben egy heves szélvihar lesodorta a temp-lomtorony tetejét. 1776-ban az épületet felújították, és Batthyány József esztergomi érsek idejében kibővítették. Az átépítéskor klasz- szicista építészeti elemeket alkalmaztak. A templom utolsó javítására 1990-ben került sor.

Egyhajós építmény, a szentély félkörös (kívülről poligonális) lezárású, hozzáépített sekrestyével, oratóriummal és előreugró toronnyal. A templom homlokzatát falsávkeretek és félkörös lezárású ablakok tagolják. A torony teteje gúlában végződik. A templombelsőben porosz süvegboltozat látható boltövközi hevederekkel, melyek ráülnek a pillérekre a párkányos oszlopfőkkel. A bejárati rész a torony alatt fiókos dongabotozattal van befedve. A templomhajó keleti oldalán két pilléren támaszkodik az orgonát is magába foglaló kórus, amelyet 1935-ben kibővítettek. A templombelső festéséről először 1880-ban találunk említést, majd 1935-ben, 1962-ben és 1990-ben festették. A Kosztyák Pál pap saját költségén emelt főoltár mögött három új falfestményt találunk: Angyali üdvözlet, Szűz Mária látogatása Szent Erzsébetnél és Szűz Mária, a Világ királynője. 1991-ben festette őket a magyarországi Szilsárkányban élő Závody Zoltán és Závody Emília. Az eredeti ké-peket 1935-ben a komáromi születésű festő, Staudt Mihály festette. A szentélyben az apostoli hívás és küldetése és az etióp kincstáros keresztelése falfestmény látható, a diadalív a hét szentséget ábrázolja. A szentély boltozatán egy régebbi festmény Szűz Mária meg-koronázását ábrázolja.

A lourdes-i Szűz Mária mellékoltár a 20-as, 30-as években készült, 1991-ben eltávolították. A Szent József mellékoltár Gyurián Lajos asztalos munkája. A klasszicista szószéket századunk 70-es éveiben távolították el. A kő keresztelőmedence a 16. századból való reneszánsz lábon áll, barokk tartálya a 18. század első felében készült. A Keresztút 14 kerámia mozaikképe a 20. század elején készült, 1990-91-ben Mészáros Miklós javította. A templomot díszítő további szobrok: Szent József, a lourdes-i Szűz Mária, fatimei Szűz Mária, magyarországi Szent Erzsébet, Szent Judás Tadeus, Szent Terézia, Szent Antal, Mária legszentebb szíve és Jézus szíve szobra. Az utolsó két szobor a század elején készült, Miroslav Černák restaurálta őket. A fatimei Szűz Mária kerámiaképet 1997-ben hozták és adományozták a templomnak a Fatimében járt hivek, akik már 1991-ben és 1994-ben is meglátogatták ezt az ismert zarándokhelyet. A templom legértékesebb darabjai közé tartozik egy 1594-ben készült reneszánsz kehely és egy barokk kehely a 18. század első feléből. A faragásokat a Závory házaspár tervei alapján a rajeci fafaragó műhelyben kivitelezték. A kovácsmunkák a gútai kovácsműves, Reicher János alkotásai. A kóruson található orgona az érsekújvári orgonakészítő, Tattinger Ferenc munkája a 20. század elejéről, 1947-ben javították. A toronyban három harang van, közülük kettőt, a Szűz Máriának és a Szent István királynak felszentelt harangot 1917-ben lefoglalták katonai célokra (ágyút öntöttek belőle). 1923-ban hasonló új harangok kerültek a helyükre. A harmadikat, az ún. lélekharangot 1837-ben öntötték.

A Szent Orbán-kápolnát a szőlő Felsőhegy részében emelték 1776-ban későbarokk stílusban. 1905-ben Szőke Ferenc javította, majd 1937-ben a nagycétényi hivők újíttatták fel, legutóbb 1972-ben javították. Kisebb téglalap alapú építmény félkörös lezárással. A ormos homlokzaton, amely fölött kis bádogtorony emelkedik, falfülke látható, benne Szent Orbán polikrómozott plasztikája. A védőszentet ábrázoló freskó a kápolna építésének idejében készült. A kápolnabelső dongaboltozatos, amelyen geometriai ornamentumok láthatók. A hajót a szentelytől diadalív választja el. Itt volt elhelyezve Szlovákia egyik legrégebbi misekönyve, amelynek helye ma már ismeretlen. Évente kétszer szolgáltatnak itt misét Szent Orbánnak, a szőlőtermelők védőszentjének tiszteletére, májusban és októberben.

A templom kertjében, a templom oldalbejárata előtt áll az Első Magyar Szent Család szoborcsoportja, amelyet 1996-ban a millecentenárium alkalmából emeltetett a nagycétényi férfikar. A négyzet alakú talapzaton álló szoborcsoport Szent István királyt, Boldog Gizellát és Imre herceget ábrázolja.

Mellette 1828-ban emelt homokkő kereszt áll homokkő korpusz-szal. Ez lehetett a templom körül húzódó és a múlt században felszámolt temető központi keresztje. A keresztet 1999-ben felújították.

A templomtoronnyal szemben áll a Szentháromság-szobor, amelyet 1875-ben Szusztor Ferenc és felesége, Kucsera Borbála állíttatott, és Balázsy György helyi pap és esperes szentelt fel. 1892. május 19-én Szusztor István javította a szobrot. A rózsaszín már- vány talapzat a süttői (ma Magyarország) Müller Antal műhelyében készült. A szobor készülésének idején Ravasz András volt a templom-atya. A hatalmas talapzaton a Szentháromság kőszobra áll.

A templomkert sarkában találjuk a lourdes-i barlangot, amely 1976-ban kőből épült. Az építkezés költségeit Borbély, szül. Galgóczi Anna fedezte. A kőműves szakmunkákat Kurcsa József végezte. A barlangban a lourdes-i Szűz Mária és a térdeplő Szent Bernadett szobra látható. A község lakossága egész évben nagy tisztelettel és hittel fordul a lourdes-i Szűz Máriához, ennek bizonyítékai a hálaadó táblák a barlang falán.

A futballpályára vezető út mentén a 19. században emelt képoszlop áll. Három fülkéje van, amelyekben Szűz Mária a gyermek Jézussal, Szent Flórián és Szent Vendel faragott szobra állt. Jelenleg a szobrok hiányoznak, de az építményt hamarosan felújítják és új plasztikákkal egészítik ki. Karcsú négyzet alakú építmény sátortetővel. Az építmény sarkait falsávkeretek hangsúlyozzák. Szent Flórián a tűzoltók védőszentje, Szent Vendel pedig a pásztorok oltalmazója volt. A képoszlop melletti út egykor a helyi legelőre vezetett, ez is az apró építmény küldetését bizonyítja.
A községi hivatal mellett áll Nepomuki Szent János út menti barokk kőszobra, amelyet 1751-ben emeltek, 1905-ben felújítottak, 1972-ben a község hivői ismét megjavíttatták, az utolsó javítására 1999-ben került sor. Nepomuki Szent János a hallgatás szimbóluma, a vizek, hajósok, molnárok, hidak védőszentje volt. Árvizek idején a víz a szoborhoz közeli területekig terjedt, tehát a szobortól várták, hogy megvédje Nagycétényt az árvíztől. A szobor körül kovácsoltvas kerítés van.

A község közepén áll a Vir dolorum szobor, melyet 1772-ben állíttatott és 1898-ban felújíttatott Vajda András és felesége, Borbély Borbála. A szobrot legutóbb 1999-ben javították. A négyzet alakú magas talapzaton a búsuló Krisztus polikrómozott szobra áll. A szobor körül kovácsoltvas kerítés van.

A 412-es számú ház előtti kereszteződésnél álló képoszlop a 19. században épült. Négyzet alapú karcsú építmény 4 mélyedéssel, melyek közül kettő vakfülke. Két falfülkében a Fájdalmas Szűz Mária és Szent Márk evangelista népi készítésű faszobra látható. Régen a képoszlop mellett volt a búzaszentelés.

A falu végén a főút mellett áll a Piéta-szobor, amelyet 1757-ben állított Gunyis Mihály, 1883-ban Gunyis Ferenc és felesége, Micsek Mária felújíttatta, majd 1919-ben Presinszky János és felesége, Siller Rozália ismét megjavíttatta. A műemlék utolsó felújítására 1999-ben került sor. A tördelt talapzaton polikrómozott Piéta kőplasztika áll, alul Szent Mihály arkangyal és a bibliai Judit szobra volt. Ezek az elmúlt évtizedek során megrongálódtak, de a közeljövőben felújítás után visszakerülnek a helyükre.

A főút menti vaskereszt egy fehér kőből készült, öntvény korpuszos korábbi kőkereszt helyén épült. Az eredeti keresztet 1913-ban állíttatta a Kósa család. A malom az 1978. augusztus 20-áról 21- ére virradó éjjel keletkezett tűzben leomlott, és maga alá temette a keresztet. A helyén a Kósa család utódai még ugyanabban az évben felállíttatták a jelenlegi keresztet.

A falu felső végén a főút mellett álló képoszlop a 19. században készült. Karcsú, négyzet alapú építmény sátortetővel. Egy mélyedése van, benne Szent Anna-képet találunk. Szent Anna napján ide jön a hivek körmenete, és itt imádkozik.

A főút mellett Kiscétény határában rózsaszín márvány út menti kereszt áll öntvény korpusszal (kiscétényi kereszt). 1898-ban emeltette Krisztus dicsőségére id. Borbély János. A nagycétényiek Nyitráról hazatérőben itt megálltak és imádkoztak.

A szőlőbe vezető út elején egymáshoz közel két egyszerű képoszlop áll, amelyeket vasoszlopon álló Mária-házacska alkot. Az alsó a 20. század 90-es éveiben készült, és Mária legszentebb szívének szobra látható benne, a felső századunk 70-es éveiből való.

Kissé feljebb találjuk a Boldogságos Szűz Mária szobrát. 1892. október 15-én állíttatta Ficza Pál és felesége, Magyar Katalin. A rózsaszín márvány talapzaton álló szobor védelmezte a jómódú Ficza gazda földjeit.

Ugyanezen az úton még feljebb áll az a képoszlop, amelyet a helyi hivők állíttattak a környező földek védelmére. Négyzet alapú karcsú építmény sátortetővel. A mélyedésben Szent Mária Magdolna gipsz domborműve látható. Hasonló a főút mellett álló képoszlophoz.
A szőlőben, Borvölgye határrészben áll Szent Orbánnak, a szőlőtermesztők védőszentjének szobra, amelyet 1802-ben a cétényi szőlőtermesztők állíttattak. 1905-ben a szobrot javították, és négyzet alakú kőtalapzatra helyezték.

Alsóhegy határrészben magas oszlopon áll egy másik polikrómozott Szent Orbán-szobor, amelyet 1995-ben Mészáros Miklós szobrász alkotott.

A régi temetőben központi homokkő kereszt áll, 1827-ben állíttatta Presinszky János. Lent a talapzaton a Fájdalmas Szűz Máriát ábrázoló dombormű látható. A keresztnél a lakosság imádkozik, és gyertyát gyújt azokért, akik nem az anyaföldben nyugszanak. Mellette négyzet alakú talapzaton Piéta-szoborcsoport látható. A Szűz Mária emlékoszlopot (a talapzaton lévő felirat szerint) 1891-ben emeltette a Presinszky család.

Az új temető rózsaszín márvány központi keresztjét öntvény korpusszal 1871-ben építtette Szusztor Ferenc. A keresztet 1892-ben Szusztor István megjavíttatta, a következő felújítás költségeit Kucsera Mihály és felesége, Szusztor Katalin fedezte. A kereszt alatt van eltemetve Kuszali Magdolna.

A KÖZSÉG EGYHÁZI SZEMÉLYISÉGEI

Nagycétényben sok pap tevékenykedett. Az elsőt már 1285-ben említik a korabeli adatok, sajnos a neve ismeretlen.

Az első ismert pap Sáry Blaseus volt 1589-ben. A következő Phischeri vagy Fischer András, aki 1619. június 16-ától 1634-ig szolgált a településen. 1647-től Fejérkői Pál a helyi pap, majd 1657-től Csorba István. 1663. április 2-től folyamatos az itt működő papok jegyzéke. Ekkor foglalta el a helyét Megyery Jakab, és 1671-ig volt a falu papja, 1671. június 11-én Ballady András követte, majd 1692. április 16-án Töröcsék János György. 1696 októberétől 1698. április 19-éig Okolicsányi Imre volt a község lelkipásztora, majd 1698. április 28-ától pontosan egy évig Berneczy János. A 18. század utolsó papja a községben Gyurcsányi Ferenc volt, aki 1699. május 2-ától 1704-ig hirdette Isten igéjét. 1704. augusztus 28-án Pethery vagy Pethő Ferenc váltotta fel, őt pedig 1705. június 4-én Zubrolanovszky János, majd Pesthy Antal, 1715. január 30-ától Fiath Zsigmond, 1716. május 5-étől Tóth Márton, 1717. április 15-étől pedig Sass János. Csak a következő pap, Becskereki István szolgált hosszabb ideig a településen, mégpedig 1718. szeptember 26-ától 1729. április 8-áig. Gabriss János rövid működése után (1739. ápr. 20.-1740. dec. 2.) olyan lelkipásztorok követték egymást, akik hosszú ideig tevékenykedtek, és döntő módon meghatározták az itteni lakosság vallásos és kulturális gondolkodását. Az 1741. január 18. és 1757 közötti időszakban, tehát Konkoly László lelkipásztorkodása idején került sor a kanonoki vizitációra. A következő pap, Bukovinszky István 1757. május 17-étől 1782 májusáig hirdette az igét, majd 1821-ig Dezsericzky József volt a pap, őt Királyi Sándor váltotta fel, aki 1831. augusztus 23-ig tevékenykedett Nagy- cétényben. Itt halt meg, a helyi temetőben nyugszik. Ugyancsak a nagycétényi temetőben talált nyughelyet Endrődy Antal, aki 1831-től 1848. szeptember 29-éig biztosította a falu vallásos életét. Az 1848/48-es szabadságharc idején a plébánia egy időre üresen maradt, mivel a papok is fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságért. Csak 1849-ben érkezett a községbe Balázsy György, és 1888-ig szolgált, majd egy rövid ideig Novák Lajos volt a lelkipásztor, de még ugyanabban az évben Varga János váltotta fel, és 1891-ig maradt a községben. Ezután négy évig nem volt papja a falunak. 1895-ben Simor Móric foglalta el az üres helyet, és 1933-ig hirdette Isten igéjét. 1934-1944 között Várady Béla irányította a vallási közösséget, 1944-45-ben Felber Gyula, 1945-1951 között Szüllő Rezső, 1951-54-ben Takács József, majd 1957-ig Zsilinszky Kázmér, 1957-től 1960-ig Zórád Elek, 1976-ig Kosztyák Pál, majd 1976-1990 között Vladimír Filo. 1990 óta György Ferenc esperes áll az egyház élén. Sikerült felújíttatnia a templomot, zarándokutakat szervez az ismert helyekre (Fatime, Lourdes, Montserrat). A faluban nagy tiszteletnek örvend.

A helyi temetőben több pap nyugszik. Olyanok, aki máshonnan érkeztek ide, és olyanok is, akik itt születtek, és a világ más tájain hirdették Isten igéjét. Itt nyugszik a falu szülötte, Berkes Imre (1922-1993), aki Gútán szolgált, és Simor Mór (1848-1933) helyi plébános. A régi temetőben nyugszik Varga János, Király Sándor, Endrődy Antal, de sírjuk nem maradt meg, csak a felső rész vaskeresztje.

Petrovay Gy.

Irodalom:

Baross K.: Magyarország földbirtokosai, Budapest 1893.
Blaskovics J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Pozsony 1993.
Borovszky S.: Nyitra vármegye, Budapest 1898.
Fényes E.: Magyarország geographiai szótára I., Pest 1851.
Komlóssy F.: Az esztergomi főegyházmegyei római katholikus iskolák története, Esztergom 1896.
Kurcsa M.: Nagycétény – monográfia, Komárno 1999.
Némethy L.: Series parochiarum et parochorum arci-diocesos Strigoniensis, Esztergom 1897.
Súpis pamiatok na Slovensku I.: Bratislava 1967.
Vlastivedný slovník obcí na Slovensku III., Bratislava 1978.
A nagycétényi r. k. plébánia archívumából.

Honismereti Kiskönyvtár 98. szám
Kiadja a Komáromi (Komárno) Nyomda és Kiadó Kft., a nagycétényi önkormányzat megbízásából 1999-ben.
Felelős kiadó: Dr. Szénássy Árpád mérnök
Felelős vezető: Reško Alexander mérnök
Fényképek: Szénássy Árpád
Nyomdai előkészítés, nyomás: DOLIS Kft., Bratislava

A sorozat kiadványok megrendelhetők, megvásárolhatók:
Komáromi KT kiadó Kft
Mederčská č. 9
945 01 Komárno
Tel.: 035 7700869