Kalász – Klasov

Kalász – Klasov

Zoboralja határvonalán
Az 1271 lelket számláló község Verebélytől északnyugatra 4,5 kilométernyi távolságra, a Bábindáli-patak völgyében, a Zsitvai dombság középső részén fekszik. A község napjainkig megőrizte mezőgazdasági jellegét, határában nagy kiterjedésű szőlészet van.

A KÖZSÉG TÖRTÉNELMÉBŐL

A régészek hallstatti települést fedeztek fel a falu határában, ez bizonyítja, hogy Kalász környéke már a korai időkben lakott volt. Első ízben egy 1156-ból származó okmányban említik a falut, amelyben Martirius esztergomi püspök II. Géza magyar királlyal egyetértésben igazolja az esztergomi káptalannak járó tizedet, melyet hetven név szerint felsorolt falu fizet. Kalászt itt Qualiz néven említik. Az elnevezés a muzulmán Chvalizok nevéből ered, akik Nyitra környékén már a 11. században kereskedtek. A falut 1232-ben Kalaz néven említik, amikor II. András az itteni jobbágyokat udvarnokokká nevezte ki, és Zólyom várához sorolta, de a tizedet még mindig az esztergomi káptalannak kellett fizetniük. A 14. század második felétől Forgáchok lettek a falu tulajdonosai, akik Gímes várát is megszerezték, de ugyanebben az időben a birtokok egy részét az ősi Hont-Pázmány nemzedék uralta. Forgách Péter jobbágyaival megtámadta a Szelepcsényi-birtokokat, egy foglyot meg is öltek, a másikért váltságdíjat követeltek. Perüket a zobori gyülekezet tárgyalta. 1391-ben Forgách jobbágyai jogellenesen kivágták a bábindáli erdőt, és a fát Kalászba szállították, sőt a kastélyt meg is rongálták. Ez a per kiegyezéssel végződött a nyitrai káptalan előtt, és mindkét fél 40 forint bírságot fizetett (1401-ben).  A község a gímesi uradalom határában feküdt, ezért vámot szedtek az átutazóktól, de Kalász lakóinak nem kellett fizetniük. A 16. és a 17. században Kalászt is török rajtaütések érték, mert a két fontos törökellenes vár, Nyitra és Léva közt található. A község később a nyitrai náhijehoz tartozott, 34 adózó fizetett adót mezőgazdasági terményekből és a megművelt föld után Abdurráhimnak, 6676 akcsét. Később a Fáncsy család szerzett itt birtokrészt, de I. Ferdinánd király adománylevelében visszajuttatta a földeket Forgáchéknak. A községet akkoriban Kaloz-nak nevezték.

A 15. század elején a Paluska család szerezte meg a falut, és aranyosmaróti uradalmukhoz csatolták. A 27 szőlőművelő család kilencedet fizetett Paluskáéknak, ahogy ezt az urbárium összeírásában bejegyezték, amit 1761-ben kezdtek írni. A 19. században a Szlávy és a Klobusiczky családnak is voltak itt birtokrészei, de a 20. század elején eladták. A 18. század vége felé Weisz József báró vásárolt birtokokat a környéken. A báró a Berchtold családba nősült be, akik rokoni kapcsolatban álltak Paluskáékkal (Berchtold János József, aki 1735-ben született, feleségül vette Paluska Annamária bárónőt). Az 1865-ös königgrätz-i csata után az obsitosok ide is elhozták a kolerát, amely sok áldozatot szedett. 1866. május 23-áról 24-ére virradó éjszaka kemény fagy volt, és jelentős károkat okozott a termésben. 1879-ben tűzvész pusztított a faluban, és 13000 forint kárt okozott a falu lakosságának. A 19. század 80-as éveiben filoxéra támadta meg a szőlőt. A károk felszámolására, az újratelepítésre a község állami támogatást kapott. 1893-ban az itteni földesurak közt báró Weisz Pált (708 katasztrális hold földje volt), Klobusiczky Jánost (110 k.h.) és Szlávy Józsefet (220 k.h.) említik, 1897-ben Weisz Pálon kívül már Wild Mórt (119 k.h.), valamint Weiner Hermannt is társával, Ladányi Mihállyal (91 k.h.). 1903-ban tűzvész pusztította a falu 66 házát. Az első világháború kegyetlen adót vetett ki a falura, 25 lakosa esett el. 1918 után a község az első Csehszlovák Köztársaság része lett. A rendezetlen háború utáni viszonyok új megpróbáltatásokat jelentettek. 1919 júniusában a Kalász és Verebély közti szőlőben harcok folytak a csehszlovák hadsereg és a bolsevik magyar vörös hadsereg közt, ekkor néhány katona Kalászt is fosztogatta. 1920-ban 45 munkás és Weisz Jenő nagybirtokán dolgozó béres csatlakozott a verebélyi sztrájkhoz. Weisz báró földjét elkonfiskálták, csak 400 holdat hagytak meg, a többit a szegények közt osztották szét. Később Weisz bérbe adta nagybirtokát J. Šajmovičnak. 1921. július 3-án béremelést kényszerítettek ki az itteni munkások. 1938. november 5-én a bécsi döntés alapján Kalász Csehszlovákiához került, de a határszabályozó bizottság a CSSZK és Magyarország közti megállapodás után 1938. március 15-én cserébe Újfalu (Nová Ves) községért átengedte Kalászt és Nagyhind községet Magyarországnak. 1939-ben helyi futballcsapatot alapítottak, 1940-ben fogyasztási szövetkezetet, amely később a HANGYA szövetkezet kötelékébe került. 1942-ben Bars megye jóléti szövetkezetének fiókrészlegét alapították meg a faluban, és 1943-ban gép- szövetkezetet. J. Šajmovič bérlőt, aki zsidó származású volt, behívták munkaszolgálatosnak, ezért Szalay vette át a birtokok irányítását. 1944 karácsonyán a nyilasok összefogdosták és elhurcolták a 14 évesnél idősebb fiúkat, de az ifjak nemsokára szétszéledtek. 1945. március 28-án bevonult a községbe a szovjet hadsereg. 1945. április 2-án eltemettek két szovjet katonát a templom falánál és 11 elesett német katonát egy körtefa alá. A szovjet katonák később a verebélyi közös sírba kerültek.

A háborút követő viszonyok rendeződése után gyors fejlődésnek indult a falu. 1948-ban Weisz Jenő és Verő-Trencséni birtokait konfiskálták. 1952-ben villanyvezeték épült a községben, 1956-ban megalapították a helyi efsz-t. 1962-ben kultúrházat építettek, filmvetítéseket és műkedvelő színházi előadásokat rendeztek (a községben már 1940 óta). Az új kultúrház különböző társadalmi események színhelyévé vált. 1965-ben megerősítették az utakat, megkezdték a járdák építését, javult a község összeköttetése a környező településekkel, megjavították a posta épületét. 1966-ban új élelmiszerüzletet építettek. 1968-ban felépítették a halottasházat, átépítették a helyi hangosbemondót, megépült a község közvilágítása. A falu fejlődése folytatódott, 1970-ben felújították a villanyvezetékeket, 1974-ben új járdát építettek. A falu kulturális és társadalmi téren is fejlődött. 1974-ben újraépült a labdarúgók stadionja, 1976-ban női futballcsapat alakult, és 1978-ban mutatkozott be a községi népi együttes. A kulturális életben vezető szerepet vállalt a CSEMADOK szervezete, amely 1950 óta működik. Szép eredményeket ért el a színkör, a népi együttes, amelynek tagjai részt vettek a különböző kulturális rendezvényeken, megemlékezéseken és egész estét betöltő programokon. Az 1978-1981-es években felújították a kultúrházat, itt kapott helyet az akkori hnb (most községi hivatal). 1987-ben ismét új halottasházat emeltek, megkezdték a községi gázvezeték építését, amelyet 1989-ben fejeztek be. Az 1989-1991-es években a gázvezeték mellé vízvezeték került. Az 1989-es forradalom nem teljesítette a lakosok minden elvárását, de bizakodnak, hogy szebb lesz a jövő. Érdekes a lakosság számának fejlődése. 1851-ben 454 lakosa volt a településnek, 1880-ban ez a szám 707-re emelkedett, és a következő évtizedekben is emelkedő irányt mutatott. 1900-ban 805 lakos élt itt, 1930 után már 942, 1948-ban számuk 1048-ra emelkedett, és 1970-ben 1331-re.

Kiskalász 1401-ben Kiskalászként említik, de a község már a 13. század végén létezett. A községet Kalazdként vagy Kiskalazdként is említették a király szerviensei (szolgálatra kötelezett tagjai, a későbbi kisnemesség). Ez a község a török rajtaütések során elpusztult, és már nem építették újra. 1851-ben Fényes Elek említi, hogy 13 katolikus él itt. A település később megszűnt.

Harsány Kalász területével volt szomszédos, 1274-ben említik, mint a királyi halászok földjét. Ez a terület egészen a Zsitva folyóig és a hindi településig nyúlt.

A Dicsányi völgy területe Weisz Jenő báró nagybirtokához tartozott. A báró 1917-ben 300 hektár földet adott el az Amerikából hazatért szlovák és német telepeseknek. A telepesek azelőtt Újbánya környékén éltek, és bányamunkákkal tartották el magukat. A II. világháború után a németeket hazájukba telepítették át. Elkonfiskált vagyonukat a lutillai kolonisták kapták meg.

TERMÉSZET

  A falu határa 160-190 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik. Dombos, halmos, erdők nélküli terület, amelynek alapját új harmadkori agyag, homok, kavicsréteg alkotja, valamint a felszínen hordalék. Földje fekete föld. A kastély körül megmaradt egy tágas angolpark, 1866-ban alakították ki, nyilván egy régebbi helyén. A parkban nőtt Szlovákia, sőt talán egész Európa legöregebb akácfája. Korát 350 évre becsülték. A törzs kerülete 570 cm volt, magassága 15 méter. A fát az állam védte, megrongálása után mindig regenerálódni tudott, új ágakat hajtott. 1990-ben elítélendő módon kivágták. A község mögött az erdő mellett 1968. március 20-án 2600 méter mély földfuratot vágtak, ahol „szolanka“ magas vas- és kénsavtartalmú, nagyon sós vízre leltek. A víz a felszínen több mint 70 °C-os volt. Termálfürdő kiépítését tervezték, de pénz híján letettek szándékukról, és a furatot lezárták.

MŰEMLÉKEK

A község jelentős műemléke a Szűz Mária Mennybevitele római katolikus templom. 1750-ben építették barokk stílusban a verebélyi parókia leányegyházaként. Az épületet 1828-ban, klasszicista stílusban átépítették, 1956-ban oldalkápolnákkal bővítették. A homlokzatokat 1974-ben javították. A templomot a 20. századig kőfal vette körül. Egyhajós épület, a szentély szegmens-záródású, az oromhomlokzatba épített toronnyal. A templom homlokzatait falsávos keretek, félkörös befejezésű téglalap ablakok tagolják. A templom bejáratának főportáléján levő kezdőkő évszáma 1896. A templom belseje porosz süveg- és cseh süvegboltozatos. Az oszlopos főoltár a Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló festménnyel 1828-ból származik. A szószék a templom átépítésének idejéből származik, és a Biblia jeleneteinek domborművei díszítik. A temp-lomhajóban Jézus Szíve plasztikája áll, valamint Szűz Mária a gyermekkel, Szent Teréz és Szent József plasztikái. A falakon a Keresztút 14 stációja látható Morgan Luigi eredetije nyomán. A Pieta képe újabb keletű. 1975-ben épült a bejárat melletti lourdes-i barlang, benne a lourdes-i Szűz Mária és a térdeplő Szent Bernadett szobra. A Jézus Szíve oldalkápolnában Jézus Szívének a 20. század elejéről származó szobra látható, a háttérben kerubok plasztikái, lent a szent sír. A kápolnában Szent Imre faszobra áll. A templomban három processziós kereszt van korpusszal, a régi a 19. századból származik, az újabb a 20. század elejéről, a harmadik modern. A toronyban, amely harangnyílásokkal és falsávokkal tagolt, nagyharang van 1920 tájáról, és itt helyez-ték el a kisharangot a lebontott haranglábból. A templom alatt található a Weisz család kriptája, amelynek bejárata a szentély zárásához van hozzáépítve, és kis hagymakupolával díszített. Itt nyugszik a Weisz család 14 tagja. A kripta belső falának zárásán fakereszt van öntöttvas korpusszal a 19. század végéről.

A park szélén álló kúriát a 18. és a 19. század fordulóján Weisz József építtette. 1866-ban, a kastély megépítése után ebben a kis épületben volt a nagybirtok intézőjének lakása, ma egy gyermekotthonnak ad helyet. A kúria klasszicista téglalap alapú földszintes épület nyolctengelyes főhomlokzattal, amelynek négytengelyes középrizalitja van háromszögű timpanon díszítéssel. A homlokzatot téglalap ablakok tagolják ablakkeretekben, amelyek azonban csak a rizalit oldalain vannak kiképezve, maga a rizalit falsávkeretekkel tagolt. A park felőli homlokzatnak teraszos bejárata van. A parkban található az neogótikus kastély, amelyet 1866-ban báró Weisz Pál építtetett. 1886-ban leszakadt a merészen épített boltozata. A kastély gyönyörű berendezéséről egy leírás maradt ránk a 19. század végéről. A leírás megállapítja, hogy a kastély kimagasló ízléssel és kényelemmel van berendezve. A földszint helyiségeit arab stílusban díszítették, a berendezés is stílusos, antik, értékes arab és perzsa darabok vannak itt. Itt volt elhelyezve a tulajdonos értékes gyűjteménye, amely kb. 1000 darabból állt, köztük számos értékes arab, perzsa és egyiptomi edény, római régiségek, értékes gemmagyűjtemény és szkarabeusok, régi aranydíszek, kőkorszaki és bronzkorszaki tárgyak, érmék és más értéktárgyak. Nagy művészi értéke volt a különböző helyiségekben elhelyezett képeknek is, a gyűjtemény kb. 100 darabból állt, köztük számos 15. századból származó festmény Rafaello, Coreggio iskolájából, Lucas Cranach és más mesterek művei. 1945 után az épületet elkobozták, és az értékes gyűjtemény tönkrement. A megjavított kastélyban 1958 után nyugdíjasotthon működött, 1965 után fogyatékos gyermekek intézete, ezért az épületet hozzáépített szárnnyal bővítették. A kastély L alakú kétszintes épület, a háromszintes torony az épület tengelyén kívül helyezkedik el romantikus mellvéd befejezéssel. A kastély homlokzatait téglalap ablakok tagolják ablakeretekben, és falsávkeretek. A főszárny két traktusában egymás után következnek a helyiségek. A neogótikus belső térben stukkóhálós és csillagbordázatú boltozatok vannak, a szecessziós figurális és ornamentális falfestés a legutóbbi felújításoknál tönkrement.

A falut több kis szakrális műemlék díszíti. A verebélyi országút melletti kápolna a 19. századból származik. Egyszerű, téglalap alapú kis építmény előtérrel, amelyben ülőfülkék vannak. Az oltármenzán festett Pieta szoborcsoport látható. A kápolna mögött ismeretlen pap van eltemetve. A helyi temetőben található az a képoszlop, amelynek talapzatán az alábbi felirat olvasható: HIC IacaL E Gsobe Fha Konczay A tatls Suae Anno ium 4sbüt Vle 20May 1803. A Mária-házikóban Pieta szoborcsoport látható. A temető központi keresztje kőkorpusszal magas állványon áll, amelyen az évszám AD 1782. A temető régi részében kereszt áll vaskorpusszal a 19. század második feléből, 1987-ben javították. A temetőben több sírkő van a 19. századból. Út menti fakereszt áll öntöttvas korpusszal a Fő utca mellett, alsó részében kehely domborművel, 1948. május 10-én készítette Tóth Imre. Út menti kereszt áll öntöttvas korpusszal a Harangláb nevű falurészben is, ezt 1882. szeptember 8-án szentelték fel, Galaba Péter polgármester és Bakó János bíró közösen állíttatta. A kereszt mögött állt az a fából készült oszlop, amelyet az I. kalászi cserkésztábor emlékére emeltek. Az oszlopon a „Jó munkát“ felirat volt és a dátum: 1994. június 4-e. Nemrég valaki felelőtlenül lefűrészelte az oszlopot, de tervezik a felújítását.

A fából készült harangtornyot Wiener nagybirtokos állíttatta. A deszkaépítmény idővel elenyészett, ezért 1970 után lebontották. Kb. 4×4 m alapterületű négyszögletes építmény volt, 7-8 méter magas, leszűkülő felső résszel. Négy harangnyílás volt rajta félköríves befejezéssel. Az egykori harangtorony harangja ma a római katolikus templom tornyában van elhelyezve. A szőlőben található Szent Orbán szobra magas, karcsú talapzaton. A szobrot 1891. május elsején Tóth Pál emeltette, Pénzes Veronika javíttatta meg 22.5.? (az évszám megrongálódott, olvashatatlan).

A KÖZSÉG TÖBBI ÉPÍTMÉNYE

Az egykori jegyzőség épülete eredetileg a nagybirtokos Wild Mór úriháza volt. A 19. század második felében építették, 1882 után kétszer leégett. A házat 1908-ban a jegyzőség számára vásárolták meg, később a községi hivatal működött benne. L alakú földszintes épület, a főhomlokzaton két rizalittal, amelyeken nagy ablakok vannak félköríves befejezéssel. Az udvarban pilléres, üvegezett folyosó húzódik. E ház mellett állt a régi községi kocsma, amelynek Vári, Buráta, majd Wiener volt a gazdája. Szemben volt a községi pásztor lakása és a vadászház. A község első iskoláját 1822-ben említik, ekkor a tanító jobbágymunkákat is végzett. Több átépítés után az épület máig megmaradt, egy részében jelenleg posta üzemel. Kéttengelyes, földszintes, téglalap alapú épület, az udvar felé ereszaljával. Később ide helyezték a tanító lakását, mert az épület nem felelt meg az iskola követelményeinek. A 70-es házszám alatt találjuk meg az újabb iskolát, amelyet a 20. század elején építettek. Kéttengelyes, földszintes, téglalap alakú épület, amely-nek homlokzatait falsávok díszítik, a sarkait hasábrusztika. Az iskolát Horváthék kertjében építették. 1960 óta az óvoda kapott itt helyet, az egész épület javítása után iskolai étterem van benne (1985-től). Lejjebb található a legújabb alapiskola, amelyet az 1960-1962-es években építettek. Ez az épület az oktatás legújabb követelményeinek is megfelel. Az 1975-1981-es években új óvodát is építettek.

A kastély parkja mellett voltak a Weisz- majorság épületei, amelyekből a zsellérlakások átépített objektuma maradt fenn, később lóistálló volt benne. A legjobban megkímélt épület a háromszintes, téglalap alapú magtár épülete, amelynek egyszerű homlokzatait kis magtárablakok tagolják. A 200-as számú ház a község legelső kocsmája, a 19. század második feléből származik. Wiener Hermané volt. Az épületet nemrég modernizálták, átépítették, az udvarában pilléres üvegezett folyosó van, és lakóházként szolgál.

NÉPI ÉPÍTÉSZET

Kalász Zoboralja magyar községeinek egyike. Az egykori Nyitra megye területén fekszik, Bars megye határán, ennek hatása részint meghatározta az itteni népi építészetet és a nép szokásait. Eredetileg döngölt téglából vagy vályogból építettek itt házakat, ezeknek a falait agyaggal kenték le, és kimeszelték. Ilyen az 106-os számú ház. Ez a döngölt falú, téglalap alapokon álló földszintes, kéttengelyes ház a 19. század második felében épült. A főhomlokzat téglalap alakú ablakai ablakkeretekben vannak. A sátortető eredetileg szalmával volt bur-kolva, pléhből készültek a tetőablakok. Az udvarról a konyhába léptek, elöl a tisztaszoba volt. Hátul hozzáépítették a kamrát, a magtárat és az istállót (most romos állapotban van). A helyiségeket gerendamennyezet takarta. Újabban épült típusházak, amelyek hasonlítanak az előzőhöz, a 119-es, 222-es, 251-es, 260-as, 279-es számú házak (az udvar felőli ereszalját fagerendákkal támasztották), a 284-es számú ház (az udvarban megmaradt a nyárikonyha épülete) és a 302-es számú ház (a homlokzatot megújították, az ablakok ablakkeretekben vannak). A község régi része, az Ulicska egészében megmaradt, itt több 19. századi és a 20. század elején épült ház maradt meg jó állapotban. A 186 hsz., 188. hsz., 199. hsz. és a megrongált 196. hsz. a 19. század végéről származnak, az udvar felőli ereszaljával és kéttengelyes homlokzattal épültek. A 199 hsz. alatt levő háznak megmaradt az eredeti magtára, amelyen pléhtábla van az alábbi felirattal: „biztosította a GAZDÁK biztosítószövetkezete“. A 190-es számú ház a 20. század elejéről származik, az udvarban nyitott pilléres folyosója van, jelentősen modernizált. Az udvarokban a magtárak önálló épületei maradtak meg (pl. a 186. hsz.). Érdekesek az ún. hosszú házak, ezek két család számára épültek (133. hsz., 80-81. hsz., 91-92. hsz., 117-118. hsz.), hasonlítanak a 19. század végén épült házakhoz. Az újabb házak, amelyek a 20. század első évtizedeiben épültek, nyitott pilléres folyosókkal állnak az udvarban (89. hsz., 93. hsz., 103. hsz. és a 333. hsz.), főhomlokzatukat falsávok tagolják. A 75-ös számú ház főhomlokzatát falsávok tagolják, ablakai ablakkeretekben vannak, az udvarban fából épült oszlopos folyosót találunk. Később már háromtengelyes homlokzatú házak épültek nyitott pilléres folyosókkal az udvarban (98. hsz., 101. hsz., 254. hsz., 287. hsz.), az ablakok fölött szemöldökpárkány van geometrikus ornamentummal, és a főhomlokzati falfülkében Pieta-szobor (297. hsz.). A 217. hsz. alatt álló ház zárt közös udvart alkot 5-6 család számára, ez jellemző Zoboraljára. A komplexumot részlegesen lebontották.

A borászatnak-szőlészetnek régi hagyománya van a faluban, azelőtt az Otelló szőlőfajtát termesztették, ma inkább a rizling, veltelíni és a müller terjedt el. A régi borospincék (helyi elnevezésük „szőlőkamra“) kis építmények vályogtéglából egy föld feletti helyiséggel (présház, raktár stb.), alattuk van a tulajdonképpeni boltozatos pince. A bejárat előtt volt a tetővel fedett szűk tér, amelyet két gerenda támasztott.

A KÖZSÉG KIVÁLÓ SZEMÉLYISÉGEI

A templom kriptájában a Hortensteini Weiszek több családtagja nyugszik, akiknek a faluban egyedüli székhelyük volt. A család babenbergi ágának alapítója Bartholomeo Hartwig volt, Hartwig W. Kristóf fia. Bartholomeo 1670-ben a hadseregbe lépett, és a törökök elleni háborúkban jeleskedett, amelyeknek folytán Magyarországra került. Királyi százados volt, később Szeged várkapitánya. Ebben a tisztségben kapott 1729. december 18-án bárói rangot, ugyanebben az évben hagyta jóvá az országgyűlés magyar honosítását, amelyet azután elnyert Károly fia és az ő fiai is. A család folytatója II. Kristóf volt, a következő generációban János. W. József Ödön (1977. 11. 17.-1845. 2. 15.), megszerezte a kalászi uradalmat, felesége Ungerschützi Berchtold Borbála (1784-1839. január 14.) W. Vilmos (1802. július 17. – 1849. január 3.), akinek felesége Puchói és Csókai Marczibányai Ludovika volt (1814. augusztus 8. – 1842. július 25.) W. Rezső (1803. július 14. – 1879. február 16.) császári és királyi komarás volt. W. Ödön (1833. 2. 12.-1854. május 2.) és Angelika (1833. 5. 4.-1841. 7. 6.) W. Lívia (1837. 3. 25. – 1877. 5. 7.) Walli és Sonnenthurni Migazzy János gróf felesége volt. W. Pál (1839. 3. 24.-1901. 7. 14.) építette a kalászi kastélyt. Vékony, gyenge alakja és gyakori betegségei dacára teljes értékű életet élt. Az 1879/81-es választói időszakban Nyitra megye országos képviselője volt, több megyei bizottságban és Nyitra megye gazdasági társulásában is tevékenykedett. Nagyszerű szervezőké- pessége volt, és kitűnően értett a mezőgazdasági gyártáshoz. W. Pál szintén császári és királyi kamarás volt. Felesége, Berchtold Mária a nyitrai ispán, B. László lánya volt.

W. Angelika (1842. 6. 23. – 1924. 7. 1.) báró Pittel Gyula felesége volt.
W. Enid (1888. 4. 15.- 1980. 6. 17.) Kosztolányi István felesége volt.
W. Ludovika (1894. 5. 22. – 1898. 10. 2.)
W. Jenő (1891. 2. 5. – 1944. 12. 27.) a család kalászi ágának utolsó férfitagja. Felesége báró Koromlaui Schey Éva volt (1894. 6. 23. – 1945. 1. 12.), akit mint zsidó származású polgárt a nyilasok koncentrációs táborba hurcoltak. Férje önként követte őt, mindketten ott haltak meg. Síremlékükön ez áll: IN MEMORIAM!

Reško Sándor okl. mérnök
Major János