Identitás megőrzésére nevelés és a természetes asszimiláció

Identitás megőrzésére nevelés és a természetes asszimiláció

Identitás megőrzésére nevelés és a természetes asszimiláció

Ha visszagondolok gyerekkoromra, amióta emlékszem, semmilyen konkrét programszerű identitás megtartás-erősítés nem volt, nem is kellett, mert ritkaság volt, hogy magyar gyereket szlovák iskolába adjanak, a vegyes házasságok túlnyomó többsége magyar volt, a köznyelv magyar volt, csak 1-2 szlovák nem beszélt magyarul az idősebbek közül, a szlovák korombeliekkel csak magyarul beszéltünk, az iskolában tanult szlovák szavakból csak Gímesen hatodikban kezdtem mondatot alakítani.
De nem programszerű identitás megtartásra nevelés folyt a szüleink akarata és tudatossága nélkül.
Vasárnap délutánonként a férfiak találkozgattak, egyszer itt, másszor másnál, és sosem maradhatott el a dalolászás, Nyitra-Pozsony-Eperjes, nem sokára magyar lesz, Gyere Bodri kutyám, Valahol a Don-kanyarban piros vérét idegen föld issza, Ma este indulunk a frontra, búcsúzni jöttem kis Kató, és természetesen a Nemzeti Himnusz sose maradhatott el, mondhatom a Himnuszt a Miatyánkkal egyszerre tanultam meg. A MI HIMNUSZUNK-ban említettem, mikor lakodalomból jövet apám a barátjával letérdeltek a hóba és úgy énekelték a Nemzeti Himnuszt, ezek azok a identitás megőrző példák, melyek örökre bevésődnek a szívünkbe-lelkünkbe.
Ez volt az 50-es évek közepe-vége, így ragadt rám a magyar identitás a családban, anélkül, hogy a szüleim erre külön neveltek volna. Később focizás és focinézés, ekkor már természetes volt a magyar identitás megvallása, magyar focinak és sportnak szurkoltunk, csak ekkor voltak viták köztünk és a szlovákok között, mivel ők a csehszlovákoknak szurkoltak.
Az alapiskolai évek alatt sem emlékszem, hogy valamelyik tanítónk extra sulykolta volna belénk a magyar öntudatot, nem is volt igazán szükség erre, hisz akkoriban 370 magyar diákja volt a Gímesi Alapiskola magyar részlegének, 1:1 volt az arány.
Összegezve, sem a szülők, sem a tanítók nem foglalkoztak az identitással, mégis minden porcikámmal magyarnak éreztem és vallottam magamat akkor és mindmáig.
Focizás: magyar csapat voltunk, úgy magyar csapat, hogy a helyi 1-2 szlovák focista is magyarul beszélt, tehát a pályán egymás közt csak magyarul beszéltünk, gyűlések magyarul folytak, a nézők magyarul szurkoltak, a légiósaink szintén magyarok voltak, 10-15 év alatt többen játszottak a csapatunkban a nyitrai Pedagógiai Fakultásról és a környékbeli magyarlakta falvakból. Mondhatom 1985-86-ig magyar csapat voltunk, azt nem tudom, mikor kezdett változni az arány, de ha most elmegyek a focira, a beszéd alapján már szlovák focicsapat játszik koloni mezben.
Ifjúsági szervezet, 70-80-as években szintén magyar volt, mint a focicsapat, jelenleg megváltoztak az arányok, már szlovák többségű, így a közös rendezvényeik is szlovák nyelvűek, ez lényegesen gyöngíti a magyar identitást, növeli a vegyes házasságokat, nem tudok semmiről, amivel a szlovák ifjúsági szervezet átnevelő hatását semlegesítenék!
Középiskolás koromban sem volt irányított identitáserősítés, de némelyik tanárból azért kisugárzott a magyarsága, Hankóné, Heringh, Telekiné, Varga Viola, a fakultás fizikusai Kecskés, Morvay, Gál Tibor, Vass Dezső földrajz-történelmet tanított, ő volt, aki megsúgta nekünk, hova tartozunk, valószínűleg azért, mert ő is vegyes házasságban élt.
1967-ben érettségiztem, annyi év távlatából lemérhető az efféle identitásra NEM nevelési módszer hatékonysága, pontos adatom nincs, talán az osztálytársaim családjának harmada vagy közel fele nyelvet váltott vegyes házasságban, de magyar-magyar családban is.
S miért?
Mert nem voltunk felkészítve, hogy kell magyarnak lenni szlováktöbbségű környezetben!
Ennek 45 éve, azóta sokkal rosszabb a helyzet, felgyorsult az asszimiláció.
Már néhányszor említettem, hogy a politikai és közéleti vezetők mindig találnak magyarázatot, okot az asszimiláció növekedésére, a legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy természetes folyamatnak állítják be a beolvadásunkat!!!
Szintén említettem, hogy a 90-es évek elején az egyik legismertebb politikus halottnak nyilvánította Zoboralját, ezt nem lett volna szabad még gondolatban sem említeni, nem hogy Zoboraljának megjövendölni a temetését!
Sokszor olvasom, hallom, hogy kevés a gyerek, ez igaz, az én időmben talán duplája voltunk, de a szlovákoknál is kevés a gyerek, tehát ez az érv HAZUG ÉRV, azok magyarázzák ezzel, akiknek feladata lenne az asszimiláció megfékezése, de eddig semmilyen programot nem találtak ki ellenszernek.
Sokan természetes asszimilációval magyarázzák a mind nagyobb magyar veszteséget, ezt is hamis érvelésnek tartom, mert ha egy 60-70-80% többségű magyarlakta településen a szlovák diákok száma 60-70-80%, az semmiképp nem természetes folyamat, s hogy a vegyes házasságok 90-95%-a szlovák, ez sem természetes folyamat. Az lenne a természetes folyamat, ha a nemzetiségi arányok szerint lenne a diákok aránya, a vegyes házasságoknál pedig legalább 1:1 arány, így sose lett volna problémánk!
Tehát a magyarázók és magyarázkodók nagyon gondolják meg, hogy mit mondanak, mert az efféle kijelentésekkel nagyon nagy kárt okoznak a szórvány közösségnek, kiölik a hitet és reményt az itt élő magyarságból!
Ha természetes lefolyású lenne az asszimiláció, akkor Kolonban nem 50% alatt, hanem 70% lenne a magyarság!

Balkó Gábor
Kolon, 2013. febr. 10.