A Fecske – Nagycsaládok Egyesületének jóvoltából többgyermekes családok búcsúztak a szünidőtől, két élménydús napot töltve együtt a zoboraljai Kolon községben. A tavalyi helyi próbálkozás sikerén felbuzdulva az idén bővítették a meghívottak körét, a Pozsonytól Zoboraljáig terjedő régió több helységéből és Mosonmagyaróvárról is érkeztek családok az augusztus 29-30-án, pénteken és szombaton tartott találkozóra. A szervezőknek szándékukban

Kolonban, 2003. október 5-én, vasárnap 14.00 órai kezdettel három eseményről is megemlékeztek: a község első írásos említésének 890. évfordulójáról, a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulójáról és kopjafaavatással és koszorúzással az Aradi vértanúkról. Jamrich Margit polgármester megnyitójában emlékeztetett az 1848-as szabadságharc eszméire, hogy a mai időkben is ezek szellemében kellene élnünk. Ezt követően a polgármesternő és Bencz

A Zobor Hangja Vegyeskar ezidén a tavaszköszöntő ünnepségen vendégeskedett Mosonmagyaróvárott, ez a barátság a határontúli  kezdeményezések kapcsán jött létre a pozsonyi és magyaróvári nagycsaládos egyesületetek kapcsolatának bővítményeként. A FECSKE — Nagycsaládosok Társulása és az énekkar közös rendezvényére került sor Kolonban szeptember utolsó hétvégéjén a nyárbúcsúztatón. A Koloni Visszhangon keresztül meghívtuk a falu lakosait, levélben a

1956-2006
Kolon, 2006.okt.28.-29.

AUDIÓ – Makovecz Imre és a többiek

A magyarországi események hatására 1956. okt. 28-án szimpátia tüntetésre került sor Kolonban, lakosaink Magyarországot és a forradalmat éltették, elénekelték a magyar himnuszt, ezért  az elsőfokú bíróság államellenes tevékenység bűnében 1-3 hónapos börtönre ítélte őket, a fellebviteli bíróság pedig négy lakosunkat két havi, egyet pedig egy havi börtönre ítélt, melyet letöltöttek.
Név szerint a következő öt lakosunk volt börtönre ítélve:
– Balkó József, földműves, szül. 1907. áprílis 28-án, az elsőfokú 1, a fellebbviteli bíróság 2 havi szabadságvesztésre ítélte.
– Bencz Mihály, földműves, szül. 1913. áprílis 8-án, az elsőfokú bíróság 1, a fellebbviteli 2 havi szabadságvesztésre ítélte.
– Sándor István, munkás, szül. 1909. március 5-én, az elsőfokú és fellebbviteli bíróság egyaránt 2 havi szabadságvesztésre ítélte.
– Slovák József, cipész, szül. 1919. október 6-án, az elsőfokú bíróság 3, a fellebbviteli 2 havi szabadságvesztésre ítélte.
– Vraňák Karol, földműves, szül. 1904. augusztus 4-án, az elsőfokú bíróság 2, a fellebbviteli 1 hónapig tartó szabadságvesztésre ítélte.

KÉPEK
 


 „Kolonba kellett jönnöm, hogy méltón megemlékezzek 1956-ról, köszönöm, hogy itt lehettem és gratulálok”– ezt mondta az egyik budapesti barátunk a megemlékezést követő fogadáson.
„Sok akciót szerveztél, amiért jelképesen megemeltem a kalapom, de most leveszem és fejethajtok előtted” – ezt egy koloni értelmiségi mondta.
Nem dicsekvésből idézem ezeket az elismerő szavakat, hanem azért, hogy érzékeltessem, valóban méltón megemlékeztünk 1956-ról és tisztelettel az 5 koloni bebörtönzöttről, akiket a Magyar Himnusz elénekléséért büntetett a csehszlovák hatóság. S hogy milyen kegyetlen volt az akkori kommunista rendszer?
-Bencz Mihály kettőslakodalomra készült, néhány nappal előtte eljött érte a csendőr, be kellett vonulni a börtönbe, – pár nap halasztást sem adtak neki, hogy ott lehessen lányai esküvőjén! De ennél sokkalta szörnyűségesebb dolgokat is véghezvittek a kommunista rendszer kiszolgálói!

EMLÉKEZTÜNK:

Szombaton este a „Forró ősz a hidegháborúban” dokumentumfilm vetítésével kezdődött a rendezvény.

Vasárnap délután a Zobor Hangja Vegyeskar az ünnephez illő műsorszámokkal nyitotta az 56-os megemlékezést – Tartsd meg Isten Hazánkat kérünk…

Az Irodalmi Színpad Kenet Klára, Szentirmai Jenő, Tollas Tibor és Tompa Mihály verseiből állította össze műsorát, a végén egy-egy szál virágot helyeztek el az 56-osaink fényképeihez. A közönség nagy tapssal jutalmazta a műsorokat.

A vendégek bemutatását követően a bevezetőben megemlítettem, hogy vannak olyan személyek, akik az 56-os megemlékezésről és a koloni 56-osokról lekicsinylően nyilatkoztak, sajnos…!

Sándor János beszámolt a koloni 56-os eseményről és az ezt követő megtorlásról.

Hajnal György atya 1951-el kezdte, a világviszonylatban is szinte példátlan esettel, mikor a Sztálin szobor felállítása miatt felrobbantották Budapest harmadik legnagyobb templomát, a Regnum Mariannumot.

Az 56-os forradalom vérbefojtása kapcsán XII. Pius pápát idézte:

Közömbössé válhat-e a világ, amikor annyi ártatlan vért ontanak igazságtalanul? Bárcsak Isten felkeltené tunyaságából és kiszabadítaná a zsarnoksággal való bűnrészességből a világot – kiált fel a pápa!….

Makovecz Imre: 2006. okt. 23. – …lovasroham, verés, 50 évvel a forradalom után önmagukhoz méltón ünnepeltek a kommunisták és a pesti nép. Valódi, igazi ünnep, mindenki hozta saját formáját….

Soós Miklós elsősorban a fiatalokhoz szólt, tényekről, ok-okozatról.

….1956 okt. 23-a nem volt véletlen, mert ezt egy olyan lélekromboló ördögi rendszer előzte meg, mint a bolsevizmus és kommunizmus, mikor testvért testvérnek kellett besúgni, papjaink súgták be egymást, amikor szülő nem bízhatott gyermekében, oktató a diákjában, diák az oktatójában, ez egy olyan ördögi elképzelhetetlen rendszer volt…..

…Ne felejtsük, 1956. nov. 4-én, mikor a szovjetek megtámadták Magyarországot, nem a forradalmat verték le, hanem egy Szabad Magyar Hazát!

Verebélyi Zoltán, Csajág testvértelepülésünk újonnan megválasztott polgármestere:

…akkor, mikor a nagyszüleim beszéltek ezekről az eseményekről, a nagyapám azt mondta:

csendesebben beszéljetek, erről nem szabad beszélni!

Én mint gyerek megkérdeztem: de papa, miért nem?

Unokám, ha nagyobb leszel megérted!….

…és 1989. okt. 23án, büszkén mondhatom, ott voltam az Országháznál…

Szabó József, a Magyar Köztársaság Nagykövetségének tanácsosa:

50 évvel ezelőtt egy embertelen társadalmi rendszerre és egy megszálló idegen hatalomra mondtak nemet az emberek…..

…együvé tartozunk, anyaországi magyar és határontúli magyar egy közösségnek a része…

Az 1956-os forradalom és szabadságharc …kisugárzott szerte a világba…távol Budapesttől, távol a határoktól. Itt Kolonban is ma este 5 emberre emlékeztünk, akik 8 évvel 1948 után, az itteni jogfosztottság évei után, bátran rokonszenvüket merték kinyilvánítani…ezért vagyok itt tehát, hogy köszönetet mondjak ezeknek az embereknek és köszönetet mondjak Kolon közösségének a mai megemlékezésért.


A Himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.

Az előadások alatt és a Himnusz éneklésekor többen nehezen tudtuk elfojtani a feltörő emóciót, de ez nem szégyen és nem gyengeség, így van rendjén.

Közösen ünnepeltünk, mert együvé tartozunk, ahogy Hajnal atya mondta.

Közösen ünnepeltünk, anyaországi, határontúli, emigráns, kormány és ellenzék, és ugyanúgy közösen a koloni megosztott magyarság, bár lélekszámban kevesen, de közösen és szívvel!

Majd mit hoz a jövő, erősebb lesz az „együvétartozás” vagy továbbra is a hatalomvágy érdekében marad a megosztottság, az anyaországban, határontúl, falvakban, városokban?!

Mit hoz a jövő a koloni és zoboralji magyaroknak, sikerül megfékezni a rohamos asszimilációt, 50 év múlva lesz ki emlékezzen?!

A Magyar Köztársaság Nagykövetsége által rendelkezésünkre bocsátott kiállítási anyag végigkalauzolt 1956-tól a rendszerváltásig.
Köszönöm mindenkinek, akik segítettek a megemlékezés megvalósításában:

elsősorban az előadóknak, a Magyar Köztársaság Nagykövetségének, a Fórum Intézetnek, Maga Györgynek és a Gímesi Alapiskola Szülői Szövetségének, Erdélyi Lászlónak, Erdélyi Eriknek és Szalay Róbertnek, Kolon községnek, a vendégeinknek, a koloni közönségnek és a koloni fiataloknak a felemelő műsorukért!


Balkó Gábor

Meghívó

A Feltámadási Menet negyedik alakalommal járja be a Kárpát-medence magyarlakta területeit, Húsvétkor indult Tihanyból és Pünkösdkor Csíksomlyóban végez. Idén az útvonal elsőízben Zoboralján keresztül vezet, Kolon stációval. De ha már itt lesz a Feltámadási Menet jelvénye – az Árpádkori motívumú szárnyas kereszt – úgy gondoltuk, hogy több zoboralji községben is megjelenhetne, megszólítottunk több települést és így alakult a Szímőről érkező jelvény útja:

2008. ápr. 8., kedd, 15.30 – Nyitragerencsér
2008. ápr. 8., kedd, 16.00 – Alsócsitár
2008. ápr. 8., kedd, 16.30 – Kolon – 17.00 szentmise
2008. ápr. 8., kedd, 18.00 – Nyitrageszte
2008. ápr. 8., kedd, 18.45 – Pográny

2008. ápr. 9., szerda, 11.00 – Kálaz

Tehát idén ezek a községek erősítették fel színes szalagjukat a feltámadási jelvényre.
A kálazi képek nem sikerültek, így a templom belsőről készült képek kerültek a képgalériába.
Köszönet mindazoknak, akik segítettek a "Feltámadási menet" megvalósításában, legfőképp:
Vrábel Anna polgármester – Nyitragerencsér
Matyus Etelka – Alsócsitár
Kondé Pál esperes és Balkó Róbert polgármester – Kolon
Gál Erzsébet polgármester – Nyitrageszte
Licskó Bálint esperes és Čulák Éva – Pográny
Paulovics Márta – Kálaz

BG

MEGHÍVÓ

Bíró László püspök atya Kolonban a családról
Élő vagy Haldokló Zoboralja? Csakis rajtunk múlik!

Hétfőn (2012.febr.27.) nem hétköznapi szentmisén vehettünk részt Kolonban, Őexcellenciája Bíró László győri püspök először mutatott be misét a Szent István király templomban, segítői voltak Mons. Ďurčo Zoltán püspöki helynök, Jáky Sándor-Teodóz bencés atya, Švejdík Jozef gímesi plébános, Józsa Attila atya Galántáról és a koloni Posztós Erik ferences szerzetes-pap.
Az ünnepélyes bevonulás után elsőként Markovič Jozef helyi plébános, majd Balkó Róbert koloni polgármester köszöntötték a püspök atyát és az egyházi személyeket.
Bíró László püspök atya prédikációjának témája a család volt.
A környező falvakból is voltak szép számmal magyar hívek.
A templomból átvonultunk a kultúrházba, ahol  a szervezők pogácsával fogadták az érkezőket. A kultúrház megtelt, Bíró László püspök atyát, a többi egyházi személyt és vendéget és a környék magyarságát Zilizi Zoltán gímesi pedagógus köszöntötte.
Elsőként Sándor Anna docens, a nyitrai Konstantín Filozófus Egyetem Hungarisztika tanszékének vezetője méltatta „A mi iskolánk“ című könyvet, mely a Gímesi Alapiskola magyar részlegének 50 évét mutatja be, olvashatjuk a volt diákok, tanárok, orvosok, mérnökök, polgármesterek vallomásait, megtalálhatók az osztálynévsorok és sok fénykép, a diákok versenyeken elért eredményei pedig bizonyítják, hogy „a mi iskolánk“ színvonalas oktatást nyújt. A könyvet pillanatok alatt szétkapkodták, újra kell nyomatni.
A részletes könyvismertető után az  iskolai beíratásokról beszélt a tanárnő,  miért fontos az anyanyelvi oktatás, mivel nyújt többet a magyar iskola, a magyar anyanyelvű gyerekek a magyar iskolában érezhetik magukat otthon!
Következett Bíró László püspök atya egy kis humorral fűszerezett előadása  a családról,  hiányolta a férjeket, mert elsőnek a férjeknek szólt, hogy kell szeretni a feleségüket. A  Szentatya a Családok Világtalálkozójára meghirdetett témája „a család, munka és ünnep”, a püspök atya ezt a dokumentumot ismertette, a munka és ünnep a családban régen és ma, férj és feleség kapcsolata, a házasság, gyerek, szövetség Istennel…
Az érdekes és mindenki számára tanulságos előadásának legfontosabb üzenete részünkre:
NE CSAK SODRÓDJUNK, DE LEGYÜNK FŐSZEREPLŐI ÉLETÜNKNEK, HITBEN, CSALÁDBAN ÉS MAGYARSÁGBAN!!!
Zoboralja szerelmese, Teodóz atya, korát meghazudtoló vitalitással és szintén egy kis humorral fűszerezve beszélt Kodályról, Kodály gyűjtési állomásairól, felsorolta Zobor-vidék 26 magyarlakta települését, saját gyűjtéséből énekelt  és bennünket is megénekeltetett: A gerencséri utca, A csitári hegyek alatt, A jó lovas katonának, Meghalok, meghalok, szégyenünkre egy gímesi népdalt rajta kívül senki sem ismert. Teodóz atyával hamarosan a nyitrai Szent László templomban találkozhatunk ismét.
Tóth Attila a Fecske Nagycsaládosok vezetője Ďurčo Zoltán püspöki helynök úr segítségét és a Carissimi nonprofit alap folyóiratát ajánlotta a családok figyelmébe.
Varga Géza alsóbodoki vállalkozó a nemrég kiadott Zoboralji Harangszó énekes-imakönyv ötletének megvalósítását ismertette, majd 1-1 példányt ajándékozott a püspök atyának és a többi egyházi személynek. A könyv árából befolyt összeg egy részét a helyi templomoknak, másik részét szervezeteknek ajánlotta fel, Kolonban a Fecske Nagycsaládosoknak, nemes cselekedet.
Záróakkordként az énekkarosok búcsúztatták a püspök atyát és az egyházi vendégeinket.
Végezetül Balkó Róbert polgármester Nyitraújlakra hívta a közönséget, 2012. márc. 4-én Esterházy emlékmise és emléktábla koszorúzás lesz a mártír gróf szülőfalujának templomában, melyet Mons. Ďurčo Zoltán püspöki helynök celebrál.
II.
Eközben egy kicsi létszámú csoport kézműves foglalkozása volt az előcsarnokban, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert az a 4 gyerkőc nemsokára gyurmázás helyett a magyar iskolában fogja magába szívni a tudást, és nem csak Kolonban, de a környező falvakban is születnek magyarok.


Ezért üzenem
a „zoboralji iskolaalapítóknak“, hogy a magyar óvodák kezdeményezése nem volt hülyeség/1999/, mert a magyar alapiskolások magyar óvodákban teremnek, nem az alsóbodoki középiskolában. Azzal segítenétek Zoboraljának, ha becsomagolnátok a megszerzett milliós ingatlanokat és elmennétek délebbre magyarságot menteni, minket már túlmentettetek, de mivel ez nem lehetséges, ezért hagyjatok fel Zoboralja igazgatásával!
És üzenem Szigeti László volt oktatási államtitkárnak, hogy még mindig vannak és lesznek magyar alapiskolásaink. Emlékeztetem őt, mi is „oktatási önrendelkezést“ szerettünk volna, mint ahogy a napokban olvastam kampányszövegében, különálló magyar igazgatóságú alapiskolát akartunk, mert ez mindenképp életképesebb, mint a közös igazgatóságú szlovák többségű iskola, de 1999-ben arra hivatkozva, hogy nincs gímesi beíratott, nem támogatta 4 falu 135 diákja szüleinek kezdeményezését, összecsapta a jegyzetfüzetét és „akkor mit akartok“-kal cserben hagyott minket! Ez volt a gímesi magyar iskolának és 4 falu magyarságának 3. Trianonja, amit további árulásokkal tarkított 10-12 éves „sodródás“ követett, melynek veszteségeit én egy kisebb holokauszthoz hasonlítom.
És üzenem az akkori magyar médiának, – akik úgyszintén nem álltak a szülők mellé, mert „minek olyan faluban magyar igazgatóságú iskola, melyben nincs magyar gyerek“- , hogy most is van 3 gímesi beíratott és ha támogattak volna bennünket, akkor biztosan több magyar alapiskolásunk lenne!
És üzenem Duray Miklósnak, hogy kiválasztottjainak „jó és helyes útja“ Zoboralja iskoláit végveszélybe sodorta,  a védencei 15 év alatt olyan pusztítást végeztek, hogy erre a szlovák nacionalisták 50 év alatt nem lennének képesek, ebben a helyzetben 50 év múlva sem szabadna lenni, s ha Ön nem avatkozik bele Zoboralja életébe, akkor mostanra már távolodnánk a szakadéktól!
És üzenem Halzl József úrnak, a Rákóczi Szövetség elnökének, hogy nem középiskolára volt szüksége Zoboraljának, mert igény sem volt rá, magyar óvodák és óvodások kellettek, ezekből kerülnek ki a magyar alapiskolások, és a középiskolásokat kellett volna támogatni, kollégium, utazás, étkezés stb. bármely magyar középiskolát választják, így több magyar középiskolásunk lenne, de az Ön segítségével mégis középiskolát alapítottak, ezért kellett megosztani a magyarságot, elűzni mindenkit a közéletből, aki másként képzelte el a magyar iskolák megmentését. Habár az alapítók Zoboralja magyarsága és iskolái megmentését tűzték zászlajukra, mert erre dőlnek a támogatások, a megmentés helyett pusztulás van, ahogy gyarapszik a Paulis ranch, úgy mennek össze az iskoláink. A középiskola alapítása Kárpát-medence legnagyobb szélhámossága, ezzel ütötték a legnagyobb szöget koporsónkba, amit Ön is megveregetett.
2007-ben a RSZ Esterházy díjra javasolta a középiskolát, bár erre érdemtelen volt,  így próbálták a nyilvánossággal elhitetni, hogy a középiskolás projekt sikeres, hogy hasznos volt a befektetés, ekkor mondta Ladányi Lajos: az, hogy most az iskola megkapta az emlékdíjat, azt jelenti, hogy jó és helyes úton haladunk. A magyar középiskolával tudjuk ösztönözni a magyar szülőket arra, hogy magyar alapiskolába írassák gyermeküket.
A valóság ennek az ellenkezője, az alapítás óta a beíratottak és az alapiskolásaink száma is nagymértékben csökkent, de ez nem zavarta Ladányit, hogy „jó és helyes útról“ szónokoljon Esterházy János kivetített képe előtt, – aki ilyet kijelent, az vagy meghibbant vagy egy gazember!
A középiskolával kapcsolatos véleményem nem érinti a diákokat és pedagógusokat, csakis az iskola alapításáról szólnak, az előzményekről és következményekről.
És üzenem a főszervező Élő Zoboraljának, hasznos amit csináltok, de ehhez nem kellett új társulást alapítani, mert ha a gímesi iskola megmentéséért jött létre, arra ott van a szülői szövetség, melynek vezetői voltatok, eddig is ennek kellett volna sokkal aktívabbnak lenni.
És nem tartom tisztességesnek a szülőkkel szemben, hogy a könyvet a Szülői Szövetség helyett a frissen alakult Élő Zoboralja adta ki, s hogy a rendezvényeiteket a Nyitra és Vidéke Célalappal szövetségben hirdetitek, mivel a Rákóczi Szövetség fiókszervezete, akiknek nem sok jót köszönhet sem az ISKOLA, sem Zoboralja magyarsága, erre az sem mentség, hogy a Célalapnál személycserék voltak és Zilizi Zoltán lett a vezetője, és az sem mentség, hogy a Rákóczi Szövetség támogatta a könyv kiadását, én nem fogadtam volna el, mert azokért a károkért, amit okoztak, esetleg őszinte bocsánatkéréssel lehet „fizetni“, de az is kevés lenne, ha módomban állna, míg nem kérnek bocsánatot, kitiltanám őket Zoboraljáról! Az Élő Zoboraljának elsősorban a gímesi iskola diákjainak szüleivel és a 4 falu magyarságával kell szoros szövetségben lenni, ha őszintén gondoljátok „a mi iskolánk" megmentését!
Két nap óta ismertek ezek a számok, 458 467 és 62 061, nem lottó nyeremények, épphogy veszteségek, már csak ennyien vagyunk és 10 év alatt ennyivel lettünk kevesebben, ezért aki az „üzenetemet“ személye elleni támadásnak fogta fel, az sose gondolta őszintén a magyarság és iskoláink megmentését, mert a leírt és kimondott véleményem csakis aggódás szülőföldemért!
A „cserbenhagyásos gázolások“  ellenére látom a pislákoló fényt az alagút végén,  de ha a gáncsoskodások helyett segítettek volna bennünket, támogatták volna kezdeményezéseinket, akkor most már máglya loboghatna minden magyar iskola udvarán. Erre a képzeletbeli máglyára való mindenki, aki kárt okozott közösségünknek, amíg ezt nem tesszük meg, addig csak „sodródni“ fogunk!
Az iskola- és magyarságmentési vitákban gyakran említem példaként a zsidó öntudatot, Schindler listáján megmenekült 1200 zsidónak mára több mint 6000 leszármazottja van szerte a világban, ellenben velünk, akikre már 20 évvel ezelőtt az egyik vezető politikusunk ráadta az utolsó kenetet és sajnos Zoboralja közéleti vezetői eszerint rendezkedtek be: a beolvadásunk ellen semmit sem tehetünk, mert Nyitra közelségének elszívó hatása, mert a demográfiai mutatók és még ezerféle okot és magyarázatot felhoznak mentségükre, amiért az iskoláinkat végveszélybe juttatták.   
A zsidók kitüntetik a jótevőiket, de üldözik az ellenségeiket-hóhéraikat, nálunk ennek a fordítottja történik: 2009-ben a koloni Bórosban, vagyis a Makovecz szabadtéri amfiteátrumban a hagyományőrzőink felelevenítették a Párta, párta – Zoboralji lakzit, ennek keretében a beíratottaink ajándékot kaptak, melyet Ladányi Lajos és Szigeti László adtak át, amit én felháborítónak tartottam, mikor ezt elmondtam az egyik szervezőnek, később másoknak is, valahogy nem értették mi a bajom az ajándékozással (bővebben ITT), hogy mindenki megértse, zsidó példával magyarázom:  a két személy ajándékosztása olyan volt, mintha a holokausztot túlélő zsidók unokáinak neonácik adnák át az ajándékot, ami sose történik meg, tehát tanuljunk zsidó öntudatot, hogy a haldokló Zoboralját valóban Élő Zobraljára cseréljük!!!
A zoboraljai olvasók többsége, – mert elsősorban hozzájuk szólok, – valószínűleg nem egészen érti miről van szó a második részben, ezért olvassátok újra, azokat az írásokat is, melyekre utalást találtok, így könnyebben megértitek, kérdezzetek, kérdezősködjetek, vetkőzzétek le a közömbösséget és ébresszétek fel a felelősségtudatot sorsunk iránt, mert csakis ez a „jó és helyes út“ a változásra, mert csakis a változtatni akarással tudjuk közös erővel megfékezni a beolvadásunkat!
És sajnos abban pedig biztos vagyok, hogy ez az írás sok olvasóban kiveri a biztosítékot épp azért, mert tudják miről szól, de hagyjuk már a múltat, minek állandóan felhánytorgatni, úgy sem lehet megváltoztatni.  
Igazuk van, sajnos a múlton nem lehet változtatni, de akkor hagyjuk Trianont, hagyjuk a kitelepítéseket, a magyar iskolák bezárását, a Benes dekrétumokat, 2004.dec.5-ét, csakhogy ezeket sose szabad hagyni elfeledni, és épp ezért nem szabad elhallgatni azt sem, amit kivégeztek velünk a sajátjaink, mert
az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál, és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi!
Én ezt az idézetet kölcsönöztem gróf Esterházy Jánostól, mások mást, véleményem tavalyról az Esterházy emléktábla avatókról ITT.

Balkó Gábor
Kolon, 2012. márc. 1.
www.zoboralja.sk

  F E C S K E  –  C S A L Á D N A P Gímes 2012 szeptember. 9 (vasárnap) Sokat hallunk ma a népszámlálási eredményekről, csaknem az összes kárpát-medencei magyarlakta vidékekről, hogy fogyunk. Kevés a gyermek, kevés az iskolába jelentkezettek száma, főleg a magyar iskolában van nagy fogyatkozás. Veszteségeink halmozódnak, de szerncsére

Zoboralji Magyarok Kerekasztala Nem tudtam aludni, a tegnapi kerekasztallal bevégeztetett, Zoboralja már nem támad fel! Mert azokról, akik ebbe a katasztrófális helyzetbe juttatták, nehezen tudom elképzelni, hogy  teljesen megváltoznak és mostantól önzetlenül csakis Zoboralja megmaradásáért fognak dolgozni, bárcsak tévednék! Sok éven át, mikor Zoboralja került szóba, az iskoláink, az asszimiláció, mindig összeszorult a torkom, a

Zoboralji Magyarok Kerekasztala Nem tudtam aludni, a tegnapi kerekasztallal bevégeztetett, Zoboralja már nem támad fel! Mert azokról, akik ebbe a katasztrófális helyzetbe juttatták, nehezen tudom elképzelni, hogy teljesen megváltoznak és mostantól önzetlenül csakis Zoboralja megmaradásáért fognak dolgozni, bárcsak tévednék! Sok éven át, mikor Zoboralja került szóba, az iskoláink, az asszimiláció, mindig összeszorult a torkom, a