Szent László emlékének élesztése

A "szeretet lovagja" tiszteletére tartott magyar nyelvű szentmisét június 25-én Nyitrán a piaristák Szent László templomában Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes. A szentmisén több száz hívő volt jelen a Zoboraljáról. Vicsápapáti, Csitár, Felsőaha és Zsére népviseletben jelent meg a jeles ünnepségen, de Pogrányból, Menyhéről, Bodokról, Nyitracsehiből és természetesen Nyitráról is érkeztek hívők, hogy együtt ünnepeljenek.

A szentmisét gazdagon átszőtték a népénekek. Jáki Sándor Teodóz atya beszédében Szent László tiszteletére és a saját hivatásunk teljesítésének fontosságára hívta fel a figyelmet. "Bajor Gizellát Nyitrán fogadta Szent István. Azt szerette volna elérni, hogy leendő felesége első emléke az országról, ahol élni fog, valami gyönyörű szép legyen. Az itteni várban kérte meg kezét. Szent László is szívesen tartózkodott itt. Az ő életpéldája arra figyelmeztet, hogy ne felejtkezzünk el saját hivatásunkról. Megkaptuk Jézus Krisztustól az örök élet ígéretét. Szent László biztat bennünket, hogy ne csüggedjünk el, hanem haladjunk előre életutunkon. Én először 1974-ben láttam meg a hegyet, később pedig sokszor felmentem oda, hogy rácsodálkozzak Isten szépségére és jóságának ragyogására. Isten ajándéka, hogy katolikus családban nevelkedünk, és az Egyházhoz tartozunk. Ne feledkezzünk meg az imáról. Itt most több százan énekeltünk együtt. Tudjuk azt, hogy aki énekel, kétszer imádkozik. Az énekünk úgy száll fel Istenhez, mint a tömjénfüst az égbe. Fontos, hogy a lelki öröm soha ne hiányozzon életünkből."

Az ünnepélyes ceremóniát követően Pécsi Dániel a Szent László Lovagrend képviseletében tartott előadást. Pécsi Dániel a Zoboralja régi barátja, két éve Zsére díszpolgára. A Lovagrend két nappal később, Szent László napján a budapesti Szent István-bazilikában lovagokat avatott. A fő ceremóniamester Árva Vince pálos rendfőnök volt.

Mint azt Pécsi Dániel beszédében is elmondta: a rend célja, hogy a Szent Lászlóhoz fűződő hagyományokat újraélessze. "Azokkal a helyekkel, ahol Szent László életében megfordult, mindenféle politikai pártérdekek mellőzésével fel szeretnénk venni a kapcsolatot. Szent László Nyitrán adta át lelkét a Teremtőnek, ezért ez a szép ünnepség is az ő tiszteletére szentelt templomban zajlott le. Az oltárkép épp azt a szép jelenetet ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. Remélhetőleg a Zobor hegyi forrás újra a köztudatba kerül, és talán a mi hatásunkra is zarándokhellyé válik a magyarországi és más katolikus csoportok számára. Az a célunk tehát, hogy a helyek, ahol Szent László megfordult, zarándokhellyé váljanak. Szeretnénk kiépíteni a kapcsolatot Lengyelországgal, Somogyvárral, Esztergommal, Nagyváraddal, Tordával. László király célja az volt, hogy a Kárpát-medencei népek békében éljenek. A mi célunk is az, hogy a Zoboralján élő szlovákok és magyarok egyaránt megtalálják Szent Lászlóban azt a királyt, aki a szeretet lovagkirálya volt."

Az előadást követően az ünneplő sereg énekelve vonult a Zobor hegyi Zoerard és Benedek-kolostortemplomhoz, ahol a kálaziak köszöntötték Teodóz atyát 75 éves születésnapja alkalmából, majd megkóstolták a Szent László-forrás vizét, a fiatalabbak pedig a két remete barlangjához is felmerészkedtek.

Maga Ferenc, a főszervező szerint az itt élők közül sokan nem ismerik a Zobor hegy szépségét és a környék történelmi gazdagságát. Ez volt az egyik oka, amiért megszervezték a napot. Azt is elárulta, hogy jövőre még nagyobb szabásúra tervezik az eseményt.

Czigler Mónika
Remény – 29.szám

Magyarokért volt a vasárnapi mise
2004. szeptember 30. – október 3.

A Zobor Hangja vegyeskar 2004. szeptember 30. – október 3.-a között Lyonban vendégszerepelt.

Sainte-Foy-les-Lyon, a 22 ezres városrész partnerének fogadta községünket, e kapcsolatnak köszönhető, hogy a folklórosaink után az énekkarunk is meghívást kapott Franciaországba. A színes magazinjukban egy fénykép kíséretében volt bemutatva a koloni vegyeskar, és ismertetve a három fellépés helye és időpontja.

Nehezen döntöttem az utazásról, és ha Balkó Adrianna szervező-vezető tudomásomra hozza, hogy nem magyar családnál leszek elszállásolva, akkor valószínűleg idehaza maradok, de szerencsémre erről a kicsiségről megfeledkezett, ennek köszönhetem, hogy néhány felejthetetlen napot töltöttem az énekkarral. A nyelvismeret hiánya miatt néha kényelmetlenül éreztem magam, de ezt a francia családok kedvessége, vendégszeretete teljes mértékben kárpótolta.

"Az ének egymáshoz közel hozza a nemzeteket, a nyelv nem lehet akadály", mondta Gérard Charrié, aki a városrész kultúráját és a külföldi kapcsolatokat szervezi Sainte Foyban, a mi látogatásunkat kitűnően előkészítette.

Szerdán éjfélkor a szlovák-osztrák határon útlevél és poggyászellenőrzés nélkül jutottunk át, ami még szokatlan számunkra. Az éjszakai út során próbáltunk szundítani, hajnalban egy teljesen más világ fogadott, gondozott környezet, termőföldek, zöld legelők, melyeken néhány tehén legelészett, elvétve birkákat és lovakat láttunk. Azt el nem hittem volna, hogy ennél még szebb környezetet találunk útban Lyon felé. Időben hosszú volt az út az Alpokon keresztül, de ezt nem érzékeltük, mivel lenyűgözött a látvány. Az apró falvak-városkák szűk utcáin, a 2300 m magasra vezető kacskaringós úton a buszvezetőnek minden ügyességére szüksége volt, hogy karcolás nélkül megússzuk. Csodálatos tájat láthattunk, a hegyóriások, az apró vízesések, a völgyben a kékes-zöld folyó, a sötétzöld legelők, a meredek hegyoldalakon szétszórva a kisebb-nagyobb házak, és minden ház ablakában a sokféle színű muskátli. Mint egy festmény! Már ezért megérte vállalni a 22 órás utazás fáradalmait, az autópálya helyett az izgalmasabb hegyi utakat az Alpokon keresztül. Innsbruck, St. Moritz a két síparadicsom hó nélkül is csodás, a kb. 30 km hosszú Zürichi tó mellett vezetett utunk, végig a túlsó tópartot övező hegyoldalon sorakoztak a szállodák, panziók, kikötők, Bern, Lausanne, Zseneva, a svájci-francia határon már meg sem kellett állnunk.

Csütörtök este nyolcra érkeztünk Lyonba-St. Foyba, a kultúrházban vártak a szervezők és a szállásadó családok, ezek biztosították többnyire az étkeztetésünket is. Másnap városnézés volt. Gérard Charrié és a koloni születésű, több évtizede Franciaországban élő Sándor József bácsi mutatták be Lyon nevezetességeit. Gérard Budapesthez hasonlította Lyont, több párhuzamot felsorolt a két város között.

A négytornyú Fourviére-i Notre-Dam Bazilikával kezdtük, mely jelentős ájtatossági kegyhely, ahol a Szent Szüzet, a város pártfogóját tisztelik a XII. század óta. Az 1872-1884-ben épült bazilikában az énekkar főpróbát tartott az esti koncert előtt, a turisták ámulatára magyarul énekelték a "Minden földek Istent dicsérik" című kórusművet. A bazilika a város legmagasabb pontján van, gyönyörű kilátással, tiszta idő esetén ellátni az Alpokig – mi nem láthattuk a sűrű levegő miatt, amiből arra következtetnek a hazaiak, hogy jó idő lesz, eső nélkül, így is volt.

Ezt követte a római birodalom legnagyobb szabadtéri színháza, a római amfiteátrum megtekintése. Többek kérésére, Brath Gabriella karnagy kipróbálta ennek az antik létesítménynek az akusztikáját, majd az énekkar is felsorakozott a színtérre, és elhangzott a "Mediavel Glória".

A Fourviére-i régi városrész következett, a Szent János katedrális és tér, majd a régi olasz házak, olyasfajta menekülő házak, melyekben a keresett vagy körözött személyek rejtőzködtek és biztos egérutat nyertek.

A Fogaskerekűhöz hasonló felvonóval, a Funiculairevel-Madzaggal jutottunk vissza a Bazilikához. Délután a Francia-Magyar házban piknikeztünk, a magyar népdalok, énekek könnyeket csaltak a szemekbe. A Lyoni Magyar Házban Kolon címere emlékezteti a francia magyarokat látogatásunkra.

Egy röpke városnézés után autóbusszal végigmentünk a hidakkal bővelkedő La Saóne folyó mentén, aztán pedig a két évezredes római-kori 85 km hosszú vízvezeték-rendszer fennmaradó részét tekintettük meg.

Este 9 órakor kezdődött St. Foy városrész kultúrházában az énekkar koncertje. A modern terem megtelt hallgatósággal, akik hozzáértőként jutalmazták az előadott műveket. Az énekkar Kodály, Bárdos és Halmos mellett olasz, latin és francia műveket adott elő. Volt taps és vastaps, melyet a kórus ráadással köszönt meg a hálás közönségnek.

A szombat délelőtt szabad volt, városnézéssel és vásárlással telt, majd délben közösen a francia családokkal fogadáson vettünk részt a St. Foy-i városháza tanácstermében. A bemutatások, köszönő beszédek, ajándékok átadása után frissítővel kedveskedtek a városrész házigazdái, majd az énekkar a Gall kakas tiszteletére elénekelte a "Tyúk"-ot, mely nagy tetszést aratott a hazaiak között.

Délután megnéztük a Lacroix-Laval kastélyban a baba-múzeumot, majd sétáltunk a 115 hektáros parkban. Este hétkor három hatalmas pizzával és frissítővel fogadtak Lyon egy másik körzetében, Marcy-ľ Etoile városrész kultúrközpontjában, itt sem maradhatott el a programon kívüli éneklés.

Háromnegyed kilenckor kezdődött a koncert a templomban, melyen ismét nagy sikert aratott az énekkar. Egyes zeneműveknél a közönség nem találta a "női szólistát", ezért a koncertszervezők külön felkérték Brath Gabriellát szólóéneklésre, mert a titokzatos hang a fiatal karnagyé volt. Sikert siker követett, vastaps a templomban. Az énekkari tagok és a karnagy az ilyen fogadtatást követően majd kicsattantak az örömtől. A kórustagoknak megjött az önbizalmuk, ami a sikeres fellépéseknek mondható, és talán a karnagy érdeme is, kinek nyugodtsága kihat az énekkarra, a mosolyával pedig a közönséget is megnyeri. Az énekkar bemutatásakor Gérard Trianont említette, aminek következményeként Magyarország határain kívülre kerültünk, egy másik állam polgárai lettünk, kisebbségi sorsra jutottunk! Meglepett ezt hallani egy franciától.

Vasárnap a Sainte Foy-i St. Luc templomban 10.30-kor kezdődött a szentmise. A mise kezdetén a Zobor Hangja a "Minden földek Istent dicsérik", majd a mise keretében a hazai énekkarral közösen a "Ave vera virginitas – Sancta Maria – Jesu, Rex admirabilis" kórusműveket énekelték. A miséző pap és Henri Brenders karnagy bemutatta a szlovákiai magyar kisebbséget képviselő koloni vegyeskart, a hívek tapssal köszöntötték énekkarunkat. A mise a magyarokért volt, a zoboralji és minden magyarért. Belány Szilvia magyarul, Evelyn nővér és Sándor Zsuzsanna pedig franciául olvasták a liturgikus szövegeket. Az e napon boldoggá avatott IV. Károly utolsó magyar királyunkért volt a könyörögés a szertartáson. Az áldozati ajándékokat három-három koloni és hazai fiatal vitte az oltárhoz. A két énekkar további egyházi kórusműveket énekelt közösen és külön, a hazaiak szerbül is, mivel Kraljevo várossal is baráti kapcsolatuk van. Tehát a francia mellett magyar, latin, és szerb nyelv volt hallható a templomban. Az énekkarunk Bárdos Lajostól, az "Istené az áldás" kórusművel búcsúzott, melyet vastapssal köszöntek meg a hívek.

Ezután következett a vasárnapi ebéd a francia családoknál. Én és a francia szállásadóm egy lengyel családtól kaptunk meghívást ebédre, akik már 23 éve élnek Franciaországban. Még két francia szállásadó család és mi öten koloniak ültük körül az asztalokat, külön a fiatalok és idősebbek. A többfogásos ebédet nyers zöldséggel kezdtük (a sárgarépát, karfiolt különleges szószba mártva ettük), a hús és krumpli mellé nem hiányzott az olajos-fűszerezett zöldsaláta, volt pizza, tortasütemény, sajt és gyümölcs. A több mint kétórás búcsúebédről nehezen lehetett elszakadnunk, de menni kellett, a programot nem lehetett felborítanunk, várt a híres "Beaojolais (Bozsolé)" borvidék.

Az ebédre és vacsorára több időt szánnak a franciák, mintha üzleti tárgyalás lenne, beszélgetés közben mellékesen eszegetnek. Az étrendjükben sok a zöldség és gyümölcs. Az iskolákban 12 – 13.30 között ebédszünet van.

Lyontól úgy 30-50 km-re húzódik a Beaojolais borvidék, mi Jairnouxban voltunk pincelátogatáson. A szőlősgazda és neje avatott be a szőlőtermesztés és borkészítés rejtelmeibe. A házaspár 90 ezer tőkét művel, gépekkel, csak a szüretre van 20 brigádmunkásuk. A szőlőmetszést a gazda egyedül végzi hidraulikus ollóval decembertől márciusig, ami számomra nehezen hihető. Szigorú szabályokhoz van kötve a szőlő művelése (metszés, szálak, szemek, a tőke magassága) és a bor készítése. Csak egészséges fürtök kerülhetnek a kádba, sok fürt a tőkék alatt végzi, a szőlőt nem őrlik se nem préslik. Egy hektárról 580 hektó bort termelhetnek. A gazdálkodás mellett virágzik a "borturizmus", a termelési ismertető után volt a borkóstoló, harapnivalónak sajt, kolbász és szalonna volt tálcákon felszeletelve, útravalónak pedig megvásárolható a palackozott bozsolé.

Este 7-re visszatértünk a St.Foy-i kultúrházba, ahol a szervezőkkel, hazai énekkarral és a szállásadó családokkal volt a búcsúvacsora, ének, tánc. Tíz után elérkezett a búcsú pillanata, többen a fiatalok közül könnyes szemmel búcsúztak, nehezen szakadtak el szállásadóiktól, de be kellett ülni a buszba és irány Kolon.

Hálás köszönet mindenkinek, aki segítette a lyoni utunkat: Michel Chapas polgármester, Gérard Charrié, Henri Brenders karnagy, Sándor József bácsi, Fülöp atya, Bencsík József a Magyar Ház vezetője, Prohászka János, a Lyonban és környékén élő magyarok, a francia családok, Nyitra megye és Kolon önkormányzata.

Az Alpok csodaszép látvány, Lyon gyönyörű város, sok zölddel, virággal, a forgalomlassító és körforgalmi szigetek valóságos virágkompozíciók, de legalább ilyen élmény volt számomra látni és élvezni az énekkarunk sikerét, mikor a hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta műsorukat.
Hogy sikert aratott a Zobor Hangja Vegyeskar Lyonban vitathatatlan, mivel meghívást kapott a jövő évi Beaojolais borfesztiválra.

Balkó Gábor
Képek: Polyák Imre

Szent László emlékmise
1095 – 2005

Nyitra, 2005. július 29

"Egy északi hadjáratból hazafelé jövet súlyosan megbetegedett. Halálát érezvén, Nyitrán magához hívatta az ország nagyjait, és lelkükre kötötte, hogy az egyházat tiszteljék, a szegényeknek, árváknak gondját viseljék, és halálukig hűek maradjanak hazájukhoz és hitükhöz.
Szentségekkel megerősítve az Úr 1095. év július 29-i napján adta nemes lelkét a Teremtőnek."
(Szent László király: Szőke Gyula kanonok, 1993 Győr)

Szent László halálának 910. évfordulóján Balkó Gábor, a Kolon Polgári Társulás és Maga Ferenc, a Zoboralji Hagyományőrzők Egyesülete vezetőinek kezdeményezésére emlékező ünnepi misére került sor Nyitrán a Szent László (piarista) templomban. A megemlékezés védnökei a következő szervezetek voltak:

  • Zoboralji Falvak Regionális Társulása
  • Közép-európai Tanulmányok Kara – Nyitra
  • Magyar Királyi Szent László Lovagrend – Budapest
  • Magyarok Világszövetsége
  • Európa Club – Bécs
  • Kolon község önkormányzata
  • Zoboralji Hagyományőrzők Egyesülete
  • Fecske – Nagycsaládosok Társulata
  • Kolon Polgári Társulás.

A megemlékezésen mintegy félezer emlékező hívő volt jelen.

A szentmisét Jáky Teodóz bencés atya celebrálta. Beszédében, melyet a tőle megszokott hitbéli lelkesedéssel tartott, kiemelte, hogy Szent László értékrendje ma ugyanolyan aktuális, mint annakidején.

A Magyar Királyi Szent László Lovagrend tagjai teljes ünnepi díszben vonultak fel. Dr. Nagy László rendi kormányzó beszéde és a végén tett fogadalom mélyen meghatotta a hallgatóságot. Templomban szokatlan, spontán taps tört ki. A mise végén az idősebbek szemében csillogó könnyek is a meghatottságról tanúskodtak.

A Magyarok Világszövetségét Nádasdi István elnökségi tag és Okos Márton küldött képviselte. Utóbbi átadta Patrubány Miklós elnök üdvözletét, majd elmondta, hogy Szent László, a lovagkirály emléke összeköt bennünket a Székelyföldtől, a Tordai-hasadékon, Nagyváradon, a Magyar Alföldön át egészen ide Nyitráig és innen el egészen az Achen-i Szent László kápolnáig. Egyben Szent László azt üzeni több mint kilenc század távlatából, hogy a Kárpát-medencében és Európában is csak a keresztény gyökereken alapuló értékrend szerint van boldog élet és szeretet.
A rendezvényen közreműködött a koloni Zobor Hangja Vegyeskar, mely az alkalomhoz illő dalokat adott elő. Az énekbe a hívek egy emberként kapcsolódtak be Teodóz atya vezetésével. A templomi megemlékezés a Magyar- és Székely Himnusszal ért véget.

A Kolon Polgári Társulás fogadásán a meghívott résztvevők érdekes eszmecserét folytattak Szent László emléke ápolásának kiterjesztéséről. A Liegeben élő Nádasdi István MVSZ elnökségi tag felvetette egy hasonló megemlékezés lehetőségét a Szent Német-Romai Birodalom egykori fővárosában, az Achen-ben lévő Szent László kápolnában. A szervezéshez felajánlotta segítségét is.

Balkó Gábor főszervező tolmácsolta az épp restaurálás alatt lévő Szent László templom piarista atyáinak támogatást kérő üzenetét, melynek méltó keresztényi üzenete lehetne Közép-Európában.

Budapest, 2005. július 30.
MVSz Sajtószolgálat
www.nemzetihirhalo.hu 

.

Jáky Teodóz atya mellett Józsa Attila bősi plébános segédkezett.

A Zobor Hangja Vegyeskart Józsa Mónika, a Nyitrai Közép-európai Tanulmányok Karának tanára vezényelte.

A Zoboralji Községek Regionális Társulása és Kolon község önkormányzata adott fogadást.
Sajnos a szlovákiai magyar médiák nem szenteltek kellő figyelmet a 910-es évfordulónak, még a hirdetéseinkből is kimaradt ez a szám.

Szent László, a lovagkirály, a magyar történelem és a középkori kereszténység egyik legnagyobb alakja, ezért a médiák részéről megérdemelt volna olyan figyelmet, mint a Generációk találkozása!

Balkó Gábor

Ghymes Gímesért

November 9-én a nyitrai magyar pedagógusképzés 45. évfordulójára szervezett ünnepség záróvendége a Ghymes zenekar volt, lévén az alapító tagok e felsőfokú intézményben szerezték meg diplomájukat. Nevük is az itt eltöltött éveket idézi, hisz Ghymes vára alatt, egy diáktáborban alakultak. A Gímesi Alapiskolához való kötődésüket az itt kapott gyakorlati oktatás alapozta meg. Ennek köszönhető, hogy immár második alkalommal rendeznek iskolánk számára jótékonysági koncertet. Nagyon szép gesztusnak tartjuk, hogy gondolnak ránk, hogy törődnek ezzel a maroknyi magyar gyerekkel, aki még megmaradt az egykoron színmagyar és hagyományokban oly gazdag vidéken, mint a Zoboralja. Nagyra becsüljük az anyagi támogatást is, de úgy gondoljuk az ilyen rendezvények erkölcsi haszna legalább olyan nagy, mint az anyagi. Felhívja a közvélemény figyelmét iskolánkra, problémáinkra . Arra, hogy ha sürgősen nem teszünk valamit, bezárhatjuk az iskola kapuit, és ezzel elveszíthetjük kultúránk egyik gyöngyszemét.  Ami meglepő, hogy hazai fórumoktól segítséget nem igen várhatunk, valahogy elfeledkeztek rólunk politikusaink, közéleti személyiségeink. A koncert meghirdetése után Magyarországról jelentkeztek érdeklődők, akiket nem hagy hidegen sorsunk, akik figyelemmel kísérik térségünk történéseit.

Köszönet a Ghymesnek az anyagi és erkölcsi támogatásért egyaránt, további munkájukhoz sok sikert kívánunk.
A Gímesi Alapiskola magyar tagozata

Új felállásban is nagy a Ghymes, fantázia, és ami szívmelengető, hogy ezzel a koncerttel  a Gímesi Alapiskola magyar részlegét támogatták, már másodízben , felhíva ezzel a figyelmet e minirégió túlélési gondjaira, az iskoláink vészhelyzetére és ami létfontosságú számunkra, a magyar iskolai beíratásokra.
Kösz
Balkó Gábor

A Gímesi Alapiskola magyar részlegének számlaszáma: OTP Bank: 767674/5200


Nagy László nyilatkozik Szénássi Györgynek, az STV szerkesztőjének


MAGYAR KIRÁLYI
SZENT LÁSZLÓ LOVAGREND

H I V A T A L O S  K Ö Z L E M É N Y E

a 2006.június 28-án 15 órakor a nyitrai
Szent László / Piarista / Templomban lezajlott
kiemelkedő jelentőségű eseményről.

Ünnepélyes Emlékmisén emlékeztek meg Szent László lovagkirály halálának 911.évfordulójáról a zoboraljai magyar és a nyitrai szlovák keresztény hívek és szervezeteik a zsúfolásig megtelt Szent László /Piarista/ Templomban.

Az ünnepi Emlékmisét a magyar – szlovák egyházi kapcsolatok legújabb kori történetében először Őeminenciája Orosch János szlovákiai róm.kat. püspök Atya mutatta be Jáky Teodóz győri bencés szerzetes Atya közreműködésével.

A nyitrai piarista templom gyönyörű szentélyét már 14 órakor zsúfolásig megtöltötték a színpompás helyi népviseletbe öltözött magyar és szlovák keresztény hívek, akik hangos énekszóval dicsérték Szent László királyt.

Pontosan 15 órakor az egyházi méltóságok ünnepélyes bevonulása után a Magyar Királyi Szent László Lovagrend és a Szent György Lovagrend rendi küldöttségének a kíséretében érkezett meg a szentélybe Szent László király Magyarországról hozott díszes csontereklyéje, melyet az ozorai plébános Atya nagy méltósággal emelt az áhítatos tömeg előtt a magasba.

A zoboraljai magyarság fáradhatatlan vezetőjének és szervezőjének Maga Ferencnek a meghívására az ünnepi szentmisén részvett a Magyarok Világszövetségének népes küldöttsége is Okos Márton elnöki főmunka-társ vezetésével.

Az ünnepi eseményen mindvégig jelen volt a szlovák közszolgálati televízió is . E televíziós állomás az Emlékmisét követően interjút készí-tett dr. Nagy Lászlóval a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Rendi kormányzójával, aki annak idején elismerésre méltó szerepet játszott a Dabas- Sári Szlovák Katolikus Általános Iskola elleni brutális fizikai és jogi támadások megfékezésében is.
dr.Nagy László az interjú során rámutatott arra, hogy mind Magyarorszá-gon, mind pedig Szlovákiában a társadalomtól tudatosan elkülönülő virtu-ális politikai közhatalom kiépítése zajlik, melynek semmi köze a társada-lom érdekeit kifejező, szolgáló és támogató reálfolyamatokhoz. Ezért a reál folyamatok intelligens kezelésének ügye az érintett országok értelmi-ségi elitjeinek vált a napi feladatává és kötelességévé, úgy a bel-mind pedig a külpolitikában ,sőt a gazdasági kapcsolatok területén is. Ez az ellentétes célú és irányú kettős hatalom egyik társadalomban sem maradhat fenn sokáig. Sőt előbb-utóbb robbanáshoz vezetnek.

A Magyar Királyi Szent László Lovagrend nem titkolt demonstratív nyitrai felvonulásával és a keresztényi szeretet felülmúlhatatlan hatalmával kívánt rangjához illő és méltó választ adni a szlovák virtuális közhatalom olyan otromba kihívásaira is, amelyeknek nap mint nap a tanúi vagyunk. Haladéktalanul meg fogjuk teremteni a magyar- lengyel-szlovák és horvát értelmiségi elit együttműködésének a feltételeit és annak hatékony módozatait is. Társadalmainknak hatásos önvédelmi harcra kell berendezkedniük.

Az Emlékmisén -Szent László oltáránál – a Lovagi küldöttségek nevében dr. Nagy László Rendi kormányzó mondott – nagy tetszést kiváltó – Püspök köszöntő beszédet.

Ennek szövegét az alábbiakban szószerint közöljük:

Eminenciás Püspök Úr !
Főtisztelendő Teodóz Atya!
Kedves magyar és szlovák keresztény Testvéreink !

1./
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend és a Szent György Lovagrend küldöttségei nevében őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm Püspök Urat, Teodóz Atyát és a Szent László Emlékmise minden kedves résztvevőjét.
2./
Hálásan
fogadtuk Eminenciád szeretetteljes szavait és főleg azt, hogy az Apostoli Szentszék törekvéseivel összhangban Eminenciád személyes főpásztori jelenlétével is részt vállal a bennünket körül ölelő világ és az egyre terhesebbé váló magyar – szlovák államközi kapcsolatok mindnyájunkat sújtó erkölcsi , jogi és társadalmi problémáinak és káros következményeinek az elhárításában is. Kérjük Eminenciádat fogadja őszinte nagyrabecsülésünket.
3./
Kis
lépés egy embernek ! Hatalmas lépés az emberiségnek – így kiáltott fel az egykori űrhajós, amikor elsőként lépett a Holdra. Ez a különös érzés töltötte el a mi lovagi szívünket is, amikor 2005. július 29-én Szent László lovagkirályunk halálának 910. évfordulóján lovagi jelenlétünkkel a magunk kis emberi lépéseit Csíksomlyó után Nyitra felé is megtettük.
Megtettük, hogy Szent László lovagkirály földi búcsújának a színhelyén kellő időben és kellő méltósággal figyelmeztessünk minden jó szándékú embert arra, hogy a hőn óhajtott béke, szeretet, egység és a józan együttműködés feltételeinek a megteremtése és ha kell annak közös védelmezése is, a mi egyetemes Kárpát-medencei keresztényi életünk folytatásának immár ellentmondást nem tűrő előfeltételévé vált, mégpedig egy igen különös előfeltétételévé, mert ilyenné lett az un. modern világ.

3./
Eminenciás
Püspök Úr!

A 2005-ik és a 2006-ik esztendőben mindannyian tanúi lehettünk annak, hogy a természet fellázadt erői és az emberiség által előidézett szörnyű katasztrófák soha nem látott mértékben és módon pusztítják immár a Földet, semmisítik meg népek és nemzetek egyre szűkülő természetes életterét, miközben minden emberi normát és keresztényi erkölcsöt tagadó csoportok soha nem tapasztalt vehemenciával gyalázzák és provokatív cselekedeteikkel ostorozzák a mi legendás türelmünket és eszelősként támadják a mi évezredes közös keresztény hitünket, emberségünket és tisztességünket. Vajon hány magyar , szlovák, erdélyi és délvidéki egyházi személyiség jutott csupán az elmúlt 16 év alatt a lengyel Popieluszkó Atya kegyetlen sorsára – tehetjük fel a kérdést, ám erről – úgytűnik- még ma sem illik beszélni.
4./
A Mindenható szent akarata kötelezi az új világhelyzetben a helyüket kereső magyar és szlovák keresztény értelmiségieket, valamint az egyházi és világi intelligenciát együttesen arra, hogy a vallási és evilági kötelezettségeinket csak a tradicionális keresztényi értékrend sérelme nélkül teljesítsük, még akkor is, ha a világ ezt másként akarja.

Világos beszédre és útmutatásra van tehát szükség!

Az alább idézendő ,mély értelmű és ide illő útmutatás – nem egy koszorús és ünnepelt költőtől , hanem a mi Lovagrendünk egyik prominens tagjától származik és az az elmúlt években bejárta már a fél világot. Idézem:

" Mit jelent magyarnak, szlováknak vagy más nemzetségbélinek lenni? Hinni és bízni a jövendőben és mindezt őszintén, keresztény emberként cselekedni.
Bölcselet és tudás, kegyelet a múlt és az ősök iránt. A megtartás szelleme, egymás kölcsönös tisztelete, nemesít embert és nemzeteket. "

5./
Eminenciás Püspök Úr!
E fenséges szellemi útmutatás jegyében és a Szent György Lovagrend küldöttségének rangos lovagi szervezésében hoztuk magunkkal eszményképünknek, Árpád-házi Szent László Apostoli lovagkirályunknak a csontereklyéjét és annak kíséretében azt a tradicionális lovagi szellemet, amely a magyar édesanyák szorgos kezei által készített hagyományos kis búzakoszorúkban öltött testet.

Szeretnénk, ha minden magyar és szlovák keresztény testvérünk lelkében is gyökeret eresztene e búzakoszorúk fenséges üzenete .

Tisztelettel kérjük Eminenciádat és Főtisztelendő Teodóz Atyát , hogy e friss és üde magyar búzaszálakból font búzakoszorúinkat fogadják olyan szeretetteljes lélekkel, békés szívvel és megértéssel, mint ahogy azt mi " minden magyarok szeretetétől átitatva " adjuk át Önöknek.

A Mindenható Isten jóságos áldását és Árpád- házi Szent László Apostoli lovagkirályunk soha meg nem szűnő égi támogatását kérjük Eminenciádra, Főtisztelendő Teodóz Atyára és minden áldozatra kész magyar és szlovák keresztény testvérünk munkájára és családjára.

A Szent László Lovagok ősi csata kiáltása adjon erőt és egészséget mindnyájunknak:

Szent László segíts!

Szent László tisztelőinek IV.találkozója

"Egy északi hadjáratból hazafelé jövet súlyosan megbetegedett. Halálát érezvén, Nyitrán magához hívatta az ország nagyjait, és lelkükre kötötte, hogy az egyházat tiszteljék, a szegényeknek, árváknak gondját viseljék, és halálukig hűek maradjanak hazájukhoz és hitükhöz. Szentségekkel megerősítve az Úr 1095. évének július 29-i napján adta nemes lelkét a Teremtőjének", írja a nagy királynak szentelt könyvében Szőke Gyula kanonok.

MEGHÍVÓ

BESZÁMOLÓ

EMLÉKMISE

Bencés kolostor romjai
Szent László forrás – 22:25-től


A nyitrai Szent László (piarista) templom


A templom előtti Ciril és Metód tér


Szent György Lovagrend


Galgóczi Rudolf esperes Zselízről a Szent László ereklyével


Szent István, Szent László és Szent Erzsébet ereklyéi


Jáki Teodóz atya


Tóth leányok – Kolonyi Gyöngykoszoró


Szent László Lovagrend


Szent György Lovagrend

Képek: BG

A Nagyboldogasszony-búcsú "magyar" programja a nyitrai Kálvárián:

2007. aug. 18. – szombat

16.30 – rózsafűzér magyar nyelven lelkiatyák vezetésével
17.00 – ünnepi szentmise, bemutatja Juhos Ferenc SVD, a magyarországi verbiták tartományfőnöke

A szentmise után keresztút a lelkiatyákkal.

2007. aug. 19. – vasárnap

7.30 – rózsafűzér magyar nyelven lelkiatyák vezetésével
8.00 – ünnepi szentmise, bemutatja mons. Tóth Domonkos püspök atya

A szentmise után keresztút a lelkiatyákkal. Minden szentmise előtt és alatt lesz lehetőség szentgyónáshoz járulni magyar nyelven.







Örülj, vigadj, tisztaságban kivirágzott anyaság…
A Nagyboldogasszony-búcsú a nyitrai Kálvárián

Évszázadok alatt ezrek, tízezrek, talán százezrek zarándokoltak el a nyitrai Kálváriára. Mintha látnám azokat a kígyózó sorokat, amelyek gyermekkoromban a Szent Szűz szobra előtt tolongtak, hogy erőt, bátorítást, vigaszt kérjenek maguk és szeretteik számára. Igen, mert e vidéken élő mindenkori embernek sok megpróbáltatásban volt része, s e sok baj, csapás megtanította a mennyei Édesanya szeretetére. Hány baj és fájdalom okozta seb gyógyulhatott itt meg, a szent oltár előtt, a fájdalmas Szűzanya kegyképét látva! Szemem előtt látom azokat a seregeket is, amelyek felgyalogoltak a Kálvária magas dombjára, keresztekkel, lobogókkal és énekszóval, elvégezve közben a szent keresztutat.
Szemem előtt látom mindezt, és talán csak most fogom fel teljes értelemben az elmúlt századok e ránk hagyott értékes hagyatékát. És ez arra késztet, hogy feltegyem a kérdést: hű-e még a ma itt élő, zoboraljai magyar atyáink e felbecsülhetetlen értékű hagyatékához? Hűek vagyunk-e még mi, magyarok, szent hitünkhöz, Nagyasszonyunkhoz, magyarságunkhoz, atyáink örökségéhez?
Még mielőtt válaszolnánk e mindannyiunkhoz szóló kérdésekre, vázoljuk fel röviden e zarándokhely múltját.

*

Nyitra ősrégi város. Már 880-ban püspöki székhely. Nem sokkal ezután megépül a Zobor-hegyi bencés apátság és a remeteségek. Az 1332-1337-ből származó pápai jegyzékben Nyitrán a Boldogasszony, Szent Mihály, Szent Jakab, Szent István tiszteletére szentelt plébániatemplomok szerepelnek. 1505-1512 között a nyitrai püspök, Bajoni István, Mátyás király titkára, tanúsítja, hogy a nyitrai Zöld-hegyen – vagyis a mai Kálvárián – Nagyboldogasszony temploma áll. Sajnos ez a kegytemplom a 17–18. század alatt sokat károsodik. 1606-ban a Bocskai-hadak, 1620-ban Bethlen hadai rongálják, majd a császári seregek. 1630-ban Telegdy János nyitrai püspök hozatja rendbe, s bővítteti is.
1663-ban egy török betörés után a templom romossá válik. 1683-ban a Thököly Imre-féle fölkelésben a kegytemplom megint csak szenved. Az 1705-1711-es Rákóczi-féle fölkelésben szintúgy. 1723-1738-ban teljes egészében újjáépítik. Kereszthajóval bővítik, valamint sekrestyét, egy északi kápolnát s nyugat felől tornyot építenek hozzá.
Ekkor már a kegytemplomban volt a Fájdalmas Anya (Pieta) szobra. Balogh Flórián Ágost könyvében (Beatissima Virgo Maria Mater Dei. Eger, 1872. II. kötet, 479. lap) hivatkozik Telegdy János nyitrai püspök (1619-1644) canonica visitatiójára: A Boldogasszony nyitrai templomában a mellékoltáron a Fájdalmas Anya szobra van. Mellette ott egy kis kép (kegykép), amelyen Szűz Mária a kisded Jézust mutatja. Ez a régi kegykép nincs meg. Elveszett a nyugtalan, háborús években. Természetes, hogy a zarándokok figyelme ezek után a Fájdalmas Anya szobra felé fordult.
A török háborúk befejeztével már nincs papja a kegytemplomnak. Ezért Gusztinyi János püspök (1764-1777) a templom mellett kolostort építtetett és meghívta a spanyol nazarénus szerzeteseket. Jött is négy páter és egy laikus fráter, de 1771-ben kénytelenek voltak az országot elhagyni.
Távozásuk után nyugdíjas papokra bízták a templomot 1925-ig. Ekkor a kegytemplomot az Isteni Ige Társasága (verbiták) nyeri el. Nagyszerű, tetszetős missziósházat építenek. 1950-ben az egyházüldözés kitörésekor távozni kényszerülnek ők is. A templom mellett ma plébánia van.
A Fájdalmas Anya kegyszobra a Nagyboldogasszony-kegytemplom főoltára fölött van. A kegyszobor fölött pedig egy Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló olajfestmény látható. A tulajdonképpeni búcsútisztelet eszköze a Fájdalmas Szűz szobra, amely 1784-ben már a főoltáron állt. Több feljegyzett csodás gyógyulás is történt itt.

*

1988-ban, Mária szentévében, a Nagyboldogasszony búcsúján a templom és környéke tele volt zarándokokkal. Mintegy ötvenezer ember szorongott itt, és már szombaton egész nap és egész éjjel hódolt az égi Anya előtt.
Azóta eltelt 19 év, és ez idő alatt megint csak drámai változások történtek. Gondolok itt arra, hogy a rendszerváltás után óriási felbuzdulás történt a zarándoklatok terén. De tart-e még ma is ez a buzgóság szívünkben? Átadjuk-e drága kincsként atyáink örökségét gyermekeinknek, unokáinknak? Erre mindenki maga adhat választ…
Azt azonban láthatjuk, hogy az általunk ma ilyenné tett világ mit hoz magával! Hiszen az elmúlt években úgy látszik, ahogy egy Mária-ének is mondja: hogy csak fogyunk, veszünk, hűtlenek lettünk! Az oltártól ugyanis jól látható, hogy mindig kevesebben jövünk, zarándokolunk el a Szűzanyát tisztelni, hálát adni neki és kérni őt.
Ezért a Remény oldalain keresztül is szeretnénk kérni és buzdítani: Máriát dicsérni, hívek jöjjetek, mert ő fogja kérni Fiát értetek! És ez a meghívás nemcsak a zoboraljaiaknak szól, hanem minden magyar testvérünknek, hiszen csak az Istenbe vetett hit és a Nagyasszonyunk pártfogása tarthatott meg annyi baj és csapás közepette is kereszténynek és magyarnak. És éppen ezt a kettőt szeretnénk erősíteni és átmenteni a következő generációknak is: hitünket és magyarságunkat, mert csak annak a nemzetnek van jövője, amely megbecsüli atyái örökségét!
Ezért a nyitrai Kálvária plébánia elöljáróival, a verbita atyák segítségével és támogatásával szeretnénk új hagyományt teremteni. Ennek az lenne a célja, hogy elsősorban, de nem kizárólag, az e vidéken lévő összes magyar község képviseltesse magát ezen a búcsújáráson. Lelkiatyjuk vezetésével jöjjenek a gyerekek, a fiatalok, a középgeneráció és az idősek, talán népviseletben is. Aktívan vegyenek részt a szentmise olvasmányaiban, a zsoltárokban, hívek könyörgéseiben, az adományok bemutatásában, a ministrálásban, a rózsafüzér imádkozásában, az énekben. Jöjjünk, és hittel éljük át, mily nagy dolgokat cselekedett mennyei Édesanyánkkal a Hatalmas!

Zeman István
REMÉNY, XVIII. évfolyam, 31. szám, 2007. augusztus 5.

Forrás és fotó: http://www.bucsujaras.hu/nyitra/index.html

A Feltámadási Menet negyedik alakalommal járja be a Kárpát-medence magyarlakta területeit, Húsvétkor indult Tihanyból és Pünkösdkor Csíksomlyóban végez. Idén az útvonal elsőízben Zoboralján keresztül vezet, Kolon stációval. De ha már itt lesz a Feltámadási Menet jelvénye – az Árpádkori motívumú szárnyas kereszt – úgy gondoltuk, hogy több zoboralji községben is megjelenhetne, megszólítottunk több települést és így alakult a Szímőről érkező jelvény útja:

2008. ápr. 8., kedd, 15.30 – Nyitragerencsér
2008. ápr. 8., kedd, 16.00 – Alsócsitár
2008. ápr. 8., kedd, 16.30 – Kolon – 17.00 szentmise
2008. ápr. 8., kedd, 18.00 – Nyitrageszte
2008. ápr. 8., kedd, 18.45 – Pográny

2008. ápr. 9., szerda, 11.00 – Kálaz

Tehát idén ezek a községek erősítették fel színes szalagjukat a feltámadási jelvényre.
A kálazi képek nem sikerültek, így a templom belsőről készült képek kerültek a képgalériába.
Köszönet mindazoknak, akik segítettek a "Feltámadási menet" megvalósításában, legfőképp:
Vrábel Anna polgármester – Nyitragerencsér
Matyus Etelka – Alsócsitár
Kondé Pál esperes és Balkó Róbert polgármester – Kolon
Gál Erzsébet polgármester – Nyitrageszte
Licskó Bálint esperes és Čulák Éva – Pográny
Paulovics Márta – Kálaz

BG

Délután két órától gyülekeztek Zoboralja magyar hívei a nyitrai Szent László templomban, ahol már várta őket Teodóz atya, kezdetét vette a Szent László lovagkirályt imával és népi énekekkel dicsőítő áhitat.
Valamivel 15 óra után volt az ünnepélyes bevonulás, elől a Magyar Királyi Szent László lovagrend, majd György Ferenc volt nagycétényi plébános paptársaival és a ministránsok a szentek erklyéivel, őket követte a Szent György lovagrend, Kolon és Nagycétény polgármesterei.
Ezután következett a Szent László lovagrend lovaggáütési ceremóniája, majd az ünnepi szentmise Szent László emlékére s egyben a zoboralji magyarokért. A mise végeztével a Szent László lovagrend elismerő okleveleket adott át György Ferenc plébánosnak, Maga Ferencnek, Kolon és Nagycétény magyar közösségeinek.
A szentmise menete, az éneklés, imák, válaszok Teodóz atya vezénylésével történtek, aki. a Kolonyi Gyöngykoszoró folklórcsoport.fiataljait hívta segítségül.
A szentmise után elmentünk a darázsi Szent Mihály templomhoz, ahol Teodóz atya tartott történelmi előadást.

BG