A Nagyboldogasszony-búcsú "magyar" programja a nyitrai Kálvárián:

2007. aug. 18. – szombat

16.30 – rózsafűzér magyar nyelven lelkiatyák vezetésével
17.00 – ünnepi szentmise, bemutatja Juhos Ferenc SVD, a magyarországi verbiták tartományfőnöke

A szentmise után keresztút a lelkiatyákkal.

2007. aug. 19. – vasárnap

7.30 – rózsafűzér magyar nyelven lelkiatyák vezetésével
8.00 – ünnepi szentmise, bemutatja mons. Tóth Domonkos püspök atya

A szentmise után keresztút a lelkiatyákkal. Minden szentmise előtt és alatt lesz lehetőség szentgyónáshoz járulni magyar nyelven.







Örülj, vigadj, tisztaságban kivirágzott anyaság…
A Nagyboldogasszony-búcsú a nyitrai Kálvárián

Évszázadok alatt ezrek, tízezrek, talán százezrek zarándokoltak el a nyitrai Kálváriára. Mintha látnám azokat a kígyózó sorokat, amelyek gyermekkoromban a Szent Szűz szobra előtt tolongtak, hogy erőt, bátorítást, vigaszt kérjenek maguk és szeretteik számára. Igen, mert e vidéken élő mindenkori embernek sok megpróbáltatásban volt része, s e sok baj, csapás megtanította a mennyei Édesanya szeretetére. Hány baj és fájdalom okozta seb gyógyulhatott itt meg, a szent oltár előtt, a fájdalmas Szűzanya kegyképét látva! Szemem előtt látom azokat a seregeket is, amelyek felgyalogoltak a Kálvária magas dombjára, keresztekkel, lobogókkal és énekszóval, elvégezve közben a szent keresztutat.
Szemem előtt látom mindezt, és talán csak most fogom fel teljes értelemben az elmúlt századok e ránk hagyott értékes hagyatékát. És ez arra késztet, hogy feltegyem a kérdést: hű-e még a ma itt élő, zoboraljai magyar atyáink e felbecsülhetetlen értékű hagyatékához? Hűek vagyunk-e még mi, magyarok, szent hitünkhöz, Nagyasszonyunkhoz, magyarságunkhoz, atyáink örökségéhez?
Még mielőtt válaszolnánk e mindannyiunkhoz szóló kérdésekre, vázoljuk fel röviden e zarándokhely múltját.

*

Nyitra ősrégi város. Már 880-ban püspöki székhely. Nem sokkal ezután megépül a Zobor-hegyi bencés apátság és a remeteségek. Az 1332-1337-ből származó pápai jegyzékben Nyitrán a Boldogasszony, Szent Mihály, Szent Jakab, Szent István tiszteletére szentelt plébániatemplomok szerepelnek. 1505-1512 között a nyitrai püspök, Bajoni István, Mátyás király titkára, tanúsítja, hogy a nyitrai Zöld-hegyen – vagyis a mai Kálvárián – Nagyboldogasszony temploma áll. Sajnos ez a kegytemplom a 17–18. század alatt sokat károsodik. 1606-ban a Bocskai-hadak, 1620-ban Bethlen hadai rongálják, majd a császári seregek. 1630-ban Telegdy János nyitrai püspök hozatja rendbe, s bővítteti is.
1663-ban egy török betörés után a templom romossá válik. 1683-ban a Thököly Imre-féle fölkelésben a kegytemplom megint csak szenved. Az 1705-1711-es Rákóczi-féle fölkelésben szintúgy. 1723-1738-ban teljes egészében újjáépítik. Kereszthajóval bővítik, valamint sekrestyét, egy északi kápolnát s nyugat felől tornyot építenek hozzá.
Ekkor már a kegytemplomban volt a Fájdalmas Anya (Pieta) szobra. Balogh Flórián Ágost könyvében (Beatissima Virgo Maria Mater Dei. Eger, 1872. II. kötet, 479. lap) hivatkozik Telegdy János nyitrai püspök (1619-1644) canonica visitatiójára: A Boldogasszony nyitrai templomában a mellékoltáron a Fájdalmas Anya szobra van. Mellette ott egy kis kép (kegykép), amelyen Szűz Mária a kisded Jézust mutatja. Ez a régi kegykép nincs meg. Elveszett a nyugtalan, háborús években. Természetes, hogy a zarándokok figyelme ezek után a Fájdalmas Anya szobra felé fordult.
A török háborúk befejeztével már nincs papja a kegytemplomnak. Ezért Gusztinyi János püspök (1764-1777) a templom mellett kolostort építtetett és meghívta a spanyol nazarénus szerzeteseket. Jött is négy páter és egy laikus fráter, de 1771-ben kénytelenek voltak az országot elhagyni.
Távozásuk után nyugdíjas papokra bízták a templomot 1925-ig. Ekkor a kegytemplomot az Isteni Ige Társasága (verbiták) nyeri el. Nagyszerű, tetszetős missziósházat építenek. 1950-ben az egyházüldözés kitörésekor távozni kényszerülnek ők is. A templom mellett ma plébánia van.
A Fájdalmas Anya kegyszobra a Nagyboldogasszony-kegytemplom főoltára fölött van. A kegyszobor fölött pedig egy Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló olajfestmény látható. A tulajdonképpeni búcsútisztelet eszköze a Fájdalmas Szűz szobra, amely 1784-ben már a főoltáron állt. Több feljegyzett csodás gyógyulás is történt itt.

*

1988-ban, Mária szentévében, a Nagyboldogasszony búcsúján a templom és környéke tele volt zarándokokkal. Mintegy ötvenezer ember szorongott itt, és már szombaton egész nap és egész éjjel hódolt az égi Anya előtt.
Azóta eltelt 19 év, és ez idő alatt megint csak drámai változások történtek. Gondolok itt arra, hogy a rendszerváltás után óriási felbuzdulás történt a zarándoklatok terén. De tart-e még ma is ez a buzgóság szívünkben? Átadjuk-e drága kincsként atyáink örökségét gyermekeinknek, unokáinknak? Erre mindenki maga adhat választ…
Azt azonban láthatjuk, hogy az általunk ma ilyenné tett világ mit hoz magával! Hiszen az elmúlt években úgy látszik, ahogy egy Mária-ének is mondja: hogy csak fogyunk, veszünk, hűtlenek lettünk! Az oltártól ugyanis jól látható, hogy mindig kevesebben jövünk, zarándokolunk el a Szűzanyát tisztelni, hálát adni neki és kérni őt.
Ezért a Remény oldalain keresztül is szeretnénk kérni és buzdítani: Máriát dicsérni, hívek jöjjetek, mert ő fogja kérni Fiát értetek! És ez a meghívás nemcsak a zoboraljaiaknak szól, hanem minden magyar testvérünknek, hiszen csak az Istenbe vetett hit és a Nagyasszonyunk pártfogása tarthatott meg annyi baj és csapás közepette is kereszténynek és magyarnak. És éppen ezt a kettőt szeretnénk erősíteni és átmenteni a következő generációknak is: hitünket és magyarságunkat, mert csak annak a nemzetnek van jövője, amely megbecsüli atyái örökségét!
Ezért a nyitrai Kálvária plébánia elöljáróival, a verbita atyák segítségével és támogatásával szeretnénk új hagyományt teremteni. Ennek az lenne a célja, hogy elsősorban, de nem kizárólag, az e vidéken lévő összes magyar község képviseltesse magát ezen a búcsújáráson. Lelkiatyjuk vezetésével jöjjenek a gyerekek, a fiatalok, a középgeneráció és az idősek, talán népviseletben is. Aktívan vegyenek részt a szentmise olvasmányaiban, a zsoltárokban, hívek könyörgéseiben, az adományok bemutatásában, a ministrálásban, a rózsafüzér imádkozásában, az énekben. Jöjjünk, és hittel éljük át, mily nagy dolgokat cselekedett mennyei Édesanyánkkal a Hatalmas!

Zeman István
REMÉNY, XVIII. évfolyam, 31. szám, 2007. augusztus 5.

Forrás és fotó: http://www.bucsujaras.hu/nyitra/index.html