Esterházy János szimbolikus temetése

Esterházy János szimbolikus temetése

Hatalmas a felhajtás a szombati alsóbodoki Esterházy János kegyeleti megemlékezés körül, ezzel kapcsolatban legutóbb 3 hónapja írtam a zoboralja.sk portálon „Esterházy János hamvai” címmel, és nem volt szándékomban újrázni, a netes hirdetésekre is hozzászólás helyett csak átlinkeltem a zoboralja.sk cikket, de bizonyos körülmények mégis arra ösztönöztek, hogy ismét megosszam véleményemet a VALÓSÁGRÓL.
Habár egyszemélyes tudósítóként semmi esélyem a Paulisz rancsot glorifikáló propaganda masinéria ellen, de több mint a semmi, a következő generációknak megkönnyítem a dolgát, lesz mit leellenőrizniük és lesz miből meríteniük, bár már ez nem segít az unokáinkon, mert már akkor rég magyar siralomházban élnek Zoboralján, az elmúlt 20 évben épp ezt akartam megakadályozni, szombaton pedig ennek a megakadályozását legitimálják a temetés szervezői és a résztvevők.
Esterházy János nevének öncélú kisajátításával kapcsolatban sokszor megírtam a véleményem, először az MKP sajátította ki az Esterházy János Polgári Társulás alapításával és az ezt követő emléktábla avatással Nyitraújlakon, erről ezt írtam egy vitában a Bumm fórumán, majd összegeztem a Zoboralja portálon:
Az MKP feláldozta Zoboralját, vagyis Esterházy szülőföldjét, ezért durva pofátlanság, hogy a mártír nevével alapítottak polgári társulást és ők avattak emléktáblát a szülőfaluja templomában!
Egy hasonlatot az értelmetleneknek,
ha Husák élt volna, akkor ő is ott lehetett volna az emléktábla avatók között, ő az, aki halálra ítéltette Esterházyt, az MKP pedig a szülőföldjét!
Amúgy pedig szégyen Zoboralja magyarságára, hogy a rendszerváltás óta nem voltak képesek méltó emlékhelyet létesíteni Esterházy Jánosnak, ez is tanúsítja, milyen rátermett vezetői vannak Zoboraljának!
Esterházy János gróf mindenképp tiszteletet érdemel, elsősorban azért, mert 1938-ban nem hagyta magára a mintegy 60000 szlovákiai magyart, akik nem kerültek vissza az Anyaországhoz.
A slotaféle kirohanások ellen védelmünkbe kell venni, sajnos sok olyan egyén van, aki Esterházy köpenyébe bújva saját pecsenyéjét sütögeti, díjaznak, emléktáblákat avatnak, kereszteket állítanak Esterházy tiszteletére, de a valóságban saját dicsőségükre!
Az „Esterházy tisztelők“ előbb vizsgálják meg lelkiismeretüket, mit tettek és mit nem tettek Esterházy János szülőföldjének (Zoboralja) megmentéséért ill. elveszejtéséért, mert Esterházy János védelmezése vagy ünnepelése az olyan egyénektől, akik közvetve vagy közvetlenül segítették Zoboralja pusztulását, nem más, mint a mártír nevének meggyalázása!!!
Kinek nem inge, ne vegye magára, de biztos vagyok abban, hogy sok „esterházyzóval“ a Mártír gróf szóba nem állna!

Idén júniusban még szimbolikus urnáról írt Csáky Pál a morvaországi megemlékezés kapcsán: De a szimbolikus urnája – végakaratának megfelelően – térjen vissza a szülőföldjére., mostanra a szimbolikus eltűnt, a Körkép.sk MTI-s cikkében ez olvasható: A kápolnát, amelynek sziklabarlangjában a mártírgróf Olaszországból hazahozott hamvai végső nyugalomra lelnek.
Ez újdonság számomra, ez idáig nem hallottam, se nem olvastam arról, hogy a cseh állam kiadta volna Esterházy János gróf hamvait lányának, Aliz grófnőnek!
A végakaratáról pedig az a véleményem, hogy a szülőföldjével nem Alsóbodokra gondolt, esetleg hogy szülei közelébe kerüljön Nyitraújlakon, és főleg nem egy magánvállalkozó vállalkozásának eszköze lenni!

Én ezt kölcsönöztem Esterházy János gróftól:
Az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál, és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.

Balkó Gábor