Egy Széchényi idézet nyomában

Egy Széchényi idézet nyomában

Eddig úgy tudtam, hogy az idézet Széchényitől van,
ma ráakadtam egy oldalra, melyen ezt a tudatot cáfolják, a kutatás
szerint Surányi Miklós 1936-ban írt "Egyedül vagyunk" regényében található
az idézet.
Marinov Iván: Egy "Széchényi-idézet" nyomában ITT
2013. febr. 1..

-az
idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata,
melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott;
– de egyik helyen sem azokkal a mondatokkal folytatódott a szöveg, mint a mi idézetünk;

így a nyomozás első fázisában nem volt kizárható, hogy Széchenyi
felhasználta és továbbfűzte Maistre gondolatait, bár kutatók már ekkor
felhívták arra a figyelmet, hogy a szöveg nem felel meg Széchenyi
gondolkodásának, olyan szavakat használ, amiknek akkoriban nem volt
értelme, ráadásul Széchenyi nem olvasott Maistre-t, így annak
gondolatait sem tudta továbbfűzni.
– aztán végül meglett az idézet, eredeti forrás helyett egy szépirodalmi műben, az 1936-ban papírra vetett Egyedül vagyunkban.

Zárójeles
megjegyzés: Gergely András szerint nem ritka, hogy Széchenyinek mások
által elmondottakat tulajdonítanak, példaként hozott erre olyan valós
Kossuth-mondásokat, mint az “ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”,
illetve a “tengerhez [nem tengerre!]magyar” stb. (Részletesebben a
Békés István-féle Napjaink szállóigéi című könyv 314. és 315. oldalán.)

És akkor egy mondat, amivel e bejegyzés zárult volna, ha kiderül, valós Széchenyi-idézetről van szó:

„Széchenyi
is osztozik a politika és a publicisztika sok nagy alakjának abban a
közös sorsában, hogy amily mértékben vélik nevük jelszóvá, oly mértékben
homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképpeni tartalmának ismerete
(…) Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi
s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy
az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy
részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni.
Így aztán ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét
harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s
olyanok ellen, melyeket ő támogatott.” (Berzeviczy Albert, 1907 – A gróf
Széchenyi István Vezércsillagok című könyv előszava)

Ehelyett azonban inkább két valódi Széchenyi-idézet következzék a végére, az 1832-es Stadiumból, illetve a Diszharmóniából:

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

„Népek
kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még
akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan
látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon
lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp
bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a
világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”


Ha
nem fogadjuk meg Berzeviczy fenti intelmeit, és mindenáron igazolni
akarunk valamit a legnagyobb magyar szavaival, válasszuk az igazit.

2014. jan. 12.