Egy “RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI” jogvédő Szlovákiából

Egy “RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI” jogvédő Szlovákiából

Mi folyik itt, az utóbbi néhány hétben már ki tudja hányadik terjedelmes cikkben koronázzák Duray Miklóst?!
Én csak két szóval pontosítom a címet, Egy “RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI” jogvédő Szlovákiából, ez a valóság.
Mert 1990 óta még a parlamentben sem szólalt meg talán egyszer sem, ahol nem csak lehetősége volt a jogainkat védeni, hanem kötelessége, de Ő a Kossuth térre és az Echo TV-be járt. És a “jogvédőnek” sikerült meggyalázni bennünket, mikor az Echo TV-s kijelentése miatt nyilvánosan kellett szlovákul bocsánatot kérni Slota SNS-étől a fasisztázásáért.
Duray Miklós azoktól kért bocsánatot, akik ott rúgtak belénk, ahol csak értek, erre szoktam mondani, ha olyan lehetőségeim vannak, mint a képviselőinknek, ahányszor Slota a szájára vesz bennünket, annyiszor adom bíróságra, hogy különálló Slota vs szlovákiai magyarok bíróságot kellett volna felállítani. Így megalázni még Slotának sem sikerült bennünket, mint Duray tette!
A bíróság bocsánatkérésre ítélte, amit Duray Miklós teljesített magyar nyelven, amit kvitteltem, de nem a bocsánatkérést, hanem a magyar nyelvet. De ha nem az Echo TV-ben “védi a jogainkat”, hanem a szlovák parlamentben, akkor talán még bíróság sem lett volna a faisztázásából.
Slotaék újabb bíróságon szlovák nyelvű bocsánatkérést követeltek, a bíróság pedig szlovák nyelvű bocsánatkérésre kötelezte Duray Miklóst, ellenben 1 millió korona büntetést kell kifizetni, és Duray teljesítette. Nem lett volna szabad megtenni, mert ha Slotaék le tudták fordíttatni az Echo TV híranyagát, akkor ugyanúgy lefordíttathatták a magyar bocsánatkérést is. Ekkor írtam a facebookon, hogy beszállok a büntetés kifizetésébe, bár Zoboralja szakadékba juttatásáért nem érdemli meg, de ebben az esetben nem Zoboraljáról van szó, hanem Szlovákia magyarságáról. Nem lett volna szabad megengedni ezt a megalázást, a migránsok ellen petícióztak, de az ilyen gyalázatot nem akadályozták meg!!!
Az 1994-es komáromi nagygyűlés pedig nem dicsőség, hanem szégyen, mert ez már olyan volt, mint halottnak a csók. A nem létező Szlovákia alkotmányának elfogadásakor, 2012. szept. 1-jén nem a szlovák parlamentben kellett ellene szavazni, hanem kikiáltani az autonómiát, sőt az elszakadást, mert a kisebbségi jogaink sérültek. Mert ha a szlovákok keveselték a jogaikat a közös államban, mi megelégedtünk volna az autonómiával, de erről szó nem lehetett, a mi jogvédőinknek pedig talán az eszükbe sem jutott az elszakadással kényszeríteni Mečiarékat a kisebbségi jogaink garanciájára az alkotmányban. Ilyen alkalom csak egyszer adódik az életben, és a mi “jogvédőinknek” az eszükbe sem jutott, pedig Mečiarék már hónapokon keresztül csehszlovákia különválásán ügyködtek.
És 5 évvel később emléktáblát kapott a “halottnak a csók”, évente emlékeznek a semmire. Erről tavaly januárban itt írtam:
Milyen alkalomra szokás emléktáblát avatni?!

S mint a Felvidék.ma cikke tanúsítja, így működik egyesek glorifikálása, a díjazások, és a média közösen megteszik a hatást, az “oszd meg és uralkodj” nagymesteréből nemzetmentő nemzetegyesítőt kreálnak!
Balkó Gábor
Kolon, 2016. nov. 13.

Felvidék.ma: Egy jogvédő Szlovákiából