BOLDOG 24 ÓRÁM!!!

BOLDOG 24 ÓRÁM!!!

BOLDOG 24 ÓRÁM!!!

Kedves Barátaim, Tisztelt Ismerőseim,
megosztom Veletek a Feltámadási menet szervezésekor szerzett tapasztalataimat.
Az év elejétől igyekeztem megtalálni azt a személyt, aki átvállalja a Feltámadási menet szervezését, én csak segítő lettem volna, mint már lemondtam a Karácsonyi koncertek szervezéséről, mert 15 év szélmalomharcai kiégettek belőlem minden erőt. De a Teremtő nem így gondolta, a megszólítottak közül senki nem vállalta, s mivel a Feltámadási menet projektet nagyon hasznosnak tartom a közösségünk részére, mindenképp meg kell szervezni, így rajtam maradt a főszervezői munka.
A majd 20 éves közéleti aktivitásaim kapcsán csakis falakba ütköztem, a javaslataim, elképzeléseim falra hányt borsó, ha mégis sikerült valamit megvalósítani, az intrikusok sikeresen ellehetetlenítették, mint az identitás erősítés céljából született Zoboralja Himnuszunkat, vagy mint az utolsó megmaradási javaslatom, a Zoboraljai Magyarok Autonóm Közössége tervezetem, melyről még vita sem folyik.
A sikertelen 2013-as koloni Kerekasztal után írtam:
„Nem tudtam aludni, a tegnapi kerekasztallal bevégeztetett, Zoboralja már nem támad fel!“ Zoboralji Magyarok Kerekasztala
Tegnap teljesen más érzésem volt.
Az elmúlt hetekben voltam fenn és lenn, egy vállalkozó barátommal hosszasan beszéltem a helyzetünkről és elmagyaráztam a ZMAKot, a kiutat a szakadékból, a megmaradásunkat, és megértette a ZMAK lényegét, ez feldobott, de egy másik beszélgetés visszazökkentett a valóságba, Zoboralja menthetetlen.
Tegnap délelőtt a Feltámadási menet szervezése kapcsán személyesen beszéltem a 3 felsőtagozatos iskola igazgatójával – a beszélgetés sorrendjében Gregor Ildikó-Nagycétény Sonkoly Zoltán-Pográny, Maga Judit-Gímes, este ezt írtam és küldtem maliben nekik, részlet a levélből:

„Tisztelt Igazgatónő!
Tisztelt Igazgató úr!

Megosztom Önökkel a mai napon szerzett tapasztalataimat: majd 20 év után az első nap, melyet a magyar iskolák problémáinak fényében pozitívan értékelek, amit Önöknek köszönök és a Jó Istennek, hogy nem engedte átpasszolni a Feltámadási menet szervezését és megérhettem ezt az érzést, hogy meggyújtották a fényt az alagút végén. Nagyon hosszú és sötét az alagút és nagyon halvány a fény, de remélem erősödni fog.
Nem szokásom hétköznap misére járni, de ma elmentem hálából a mai napért.
Tegnap is voltam, mert Márk atyával kellett beszélnem, minden hónap 20-án Szent István ünnepi mise, a mise végén megcsókoltuk az ereklyét, hazafelé menet Márk atya felajánlotta a plébániát a fogadásra /30 személy elfér/, ezzel kezdődött a „boldog 24 órám”.
Talán olvasták Pék Lászlónak írt üzenetemet, melyben a könnyeimről is írok, ma délután többször gondoltam az Önökkel lefolytatott tárgyalásokra és a siralmas helyzetünkre és bevallom könnyeztem, a mise után Márk atyával könnyes szemmel beszéltem, de mint Pék Lászlónak is írom, egyáltalán nem szégyellem, most is homályosan látok 🙂 , de ezek teljesen más könnyek, míg eddig a tehetetlenség és reménytelenség okán sírtam, ma a remény könnyei törnek elő, amit hálásan köszönök Önöknek.”

És képzeljétek el, semmi eget rázó nem történt, csak nem ütköztem falakba, nem az volt a válaszuk a kéréseimre, hogy ez miért nem jó, és ezt és így nem lehet megvalósítani, hanem messzemenően együttműködnek a Feltámadási menet sikeres megvalósításában és nekem ez is elég volt a „boldogsághoz”!!!
A ZMAK projektről is beszéltünk, ennek megvalósításában egyelőre nincs előrelépés, de ennek ellenére a tegnap délelőtti találkozókat pozitívan értékelem.
De sokéves tapasztalatból tudom, hogy ez az állapot nem fix, már holnap változhat a helyzet és ismét felerősítheti azt az érzést, hogy Zoboralja menthetetlen.
Ne úgy legyen, mert Zoboralja megmenthető, csak akarni kell és tenni érte!!!

Balkó Gábor
2016. ápr. 22.

Az eredeti bejegyzésem a facebookon