Az identitásunk megőrzése és erősítése

Az identitásunk megőrzése és erősítése

Magyar név az első személyi igazolványba

A szlovákiai magyarság körében végzett közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a megkérdezettek közel 90 %-a minden kérülmények között vállalja magyarságát, illetve büszke arra, hogy magyar!!

Sajnos ezek az adatok nem tükrözik az identitásvállalásunkat, nem érvényesek a nevünk használatánál, mivel csak kevesen használjuk hivatalosan a keresztnév – utónév magyar változatát, illetve az “-ová” nélküli vezetéknevet.

Az identitásunk vállalásának egyik legfontosabb, és egyben legláthatóbb tényezője a keresztnevünk magyar változatának, illetve a vezetéknevünk “-ová” toldalék nélküli hivatalos használata.
Ha ezt el tudjuk fogadtatni az alapiskolások szüleivel, s a végzős diákok első személyi igazolványában, s a bizonyítványukon már a magyar név szerepel, ez a lépés meghatározó lesz – lehet a jövőben a gyerek identitásvállalásánál, mivel ennél a döntésnél a szülőknek közösen a 14 – 15 éves gyerekkel kell megegyezni a névhasználatról.

Az új névvel élve a felnőttkorig elfogadtatják magukat a környezetükben, de már a magyar névvel, számukra természetessé válik – válhat, hogy a keresztnevük magyar, illetve -ová toldalék nélküli a vezetéknevük. Ezeknél a fiataloknál a gyerekvállalás után, főleg a vegyesházasságokban, remélhetőleg legalább kétnyelvű lesz a család, ha már nem sikerül a magyar iskola elfogadása. Már a párválasztásnál is bizonyos mértékben szerepe lesz illetve lehet a nemzetiségnek.

Továbbá remélhető, hogy legalább az egyik szülő szintén megteszi ezt a lépést, mivel a szülőnek kell kérvényezni a névváltoztatást.

De ezt a programot nemcsak a végzős – első személyi igazolványos diákok részére lehet meghirdetni, hanem remélhetőleg ez (irányítva) hatással lesz a fiatalabb és idősebb korosztályra is.
Ha évente a diákok és szülők csak 10 %-a megtenné ezt a lépést, akkor hányunknak lenne hivatalosan magyar neve?

A többségi nemzetet hozzá kell szoktatni a magyar névhasználathoz, minél többen leszünk, akik vállaljuk a magyar nevet, annál könnyebb lesz magunkat, mint magyarokat elfogadtatni a szlovák környezetben – s ezzel egyben erősítjük az identitásunkat.

Ez az identitásvállalás sokkal maradandóbb lesz – lehet, mivel az egyén saját elhatározásából ered, és remélhető, hogy ez természetes lesz a további nemzedékek számára.

Az identitás megőrzésére és erősítésére széleskörű kampány kell.

Kezdve az alapiskolások ezirányú nevelése, felvilágosító munka a vegyesházasságok problematikájáról, a családonbelüli gyereknevelésnél és az iskola típusának (magyar-szlovák) választásánál a házasság előtti megegyezés fontosságáról stb.

Hasznos lenne a végzos alapiskolások részére olyan verseny kiírása, melyben kidolgoznák, hogyan látják a magyar iskolák jövőjét, szerintük mit kell tenni az iskoláink megmentéséért, szülőként milyen iskolába adnák gyereküket! Az ilyen dolgozat elkészítésébe bevonhatók lennének a pedagógusok és szülők. Ezeket a dolgozatokat archiválnák, s a kellő időben, mikor a volt diákok csemetéjükkel nem a megfelelő ajtón kopogtatnak a beíratáskor, elővennék és elolvastatnák a szülővel, hogy diákként miként vélekedett a magyar iskolák fontosságáról!

Nagyon kényes téma, ezért óvatosan kell kezelni – a szakembereink feladata lenne, milyen eszközökkel lehetséges ráirányítani a figyelmet, és elérni, hogy minél többen vállalják a magyar nevet, ami szintén fékező hatással lenne az asszimilációra!

Kolon, 2001. november 1.

Balkó Gábor