Az identitás szó felfújt, üres kifejezés!

Az identitás szó felfújt, üres kifejezés!

Az identitás szó felfújt, üres kifejezés!

A facebooknak köszönhetően jutott tudomásomra az identitás szónak efféle értelmezése, és nem egy átlagembertől, hanem értelmiségitől, Zuzana Kusá szociológustól, aki egy rövid MPhilms videóra reagált, melyen a roma-cigány kisebbség személyiségei mutatkoznak be röviden.
Ezt írja:
Mindkettőjüket nagyon tisztelem, de nem látom az értelmét az ilyen beszélgetéseknek. Kár, hogy a szüleid nem tanítottak meg cigányul, de talán az óta már tudsz. Az identitás szót nem használnám. Felfújt, üres kifejezés. És valamilyen furcsa ígérettel fáj is.
Egy nappal később vettem észre ezt a bejegyzést és reagáltam:
Az identitás a kisebbséginek biztosan nem üres, felfújt kifejezés, aki tiszteli a szüleit, elődeit, annak az identitása szent, továbbadja a gyerekeinek. Ebben akadályozott évtizedeken át a többségi nemzet fizikai erővel, a törvény erejével, és hamis átneveléssel.
Magyarra én fordítottam, sajnos már többen nem szóltak hozzá, pedig úgy terveztem, hogy a további hozzászólásokra válaszolva fejtem ki bővebben és konkrétumokkal alátámasztva az államilag irányított és ránk kényszerített identitás feladást.
De lényeges különbség van 89 előtt és után, míg a szociban voltak óvoda és iskola bezárások és más a magyar létünket megnehezítő, államilag szervezett beolvasztási kísérletek, de az utóbbi negyedszázad asszimilációs veszteségeiért nagyrészt saját magunkat hibáztatom, elsősorban a közéleti vezetőket, akik eddig sikeresen áthárítják saját felelősségüket a nem a magyar iskolát választó szülőkre.
Én a szlovák iskolát választó szülőket az asszimiláció felelősök ranglistáján az utolsó helyre sorolom, sokan megelőzik őket, a „hivatalos” nemzetmentőktől kezdve, akik jól megélnek a magyarság és iskoláink mentéséből ITT és OTT, bezárva a médiával. Az újságírók, akiknek lehetőségük van nevelni a közösséget, kötelességük lenne felügyelni a közösségben zajló eseményeket és rámutatni a nem közösségünket szolgáló dolgokra, melyek nem a megmaradásunkat segítik, hanem az asszimilációnkat gyorsítják annak ellenére, hogy 100 milliók, sőt milliárdok érkeztek és érkeznek a megmaradásunk erősítésére.
Zoboralja asszimilációs minta, épp ez a régió tanúsítja, mi történik, ha nincs egy pártatlan, mindentől és mindenkitől független oknyomozó újságíró, 20 év alatt sikerült a politikának, politikusoknak, ügyeskedő ál-nemzetmentőknek a szakadék aljára navigálni. Az iskoláink végveszélyben, de díjazzák a szakadékba juttatóikat, teli van a média a fényezésükkel, a valóságot pedig elhallgatják!
Az egyén-szülő egyedül gyenge és sebezhető a szlovák rengetegben, vagy szlovák háborgó tengeren, a közösségnek kell megvédeni, de ha a közösség nem védi az alkotóelemeit, akkor ez a közösség halálra van ítélve.
De a közösség csak akkor tudja hatékonyan védelmezni az egyént-szülőket, ha példamutató és hozzáértő vezetői vannak, akik önzetlenül teszik a dolgukat a magyarság és iskolák megmaradásáért, csak sajnos az ilyen vezetőkből kevés van, Zoboralján mindenképp!
És sok szlovák hasonlóan gondolkodik, mint Zuzana Kusá, a legveszélyesebb ránk nézve, ha a szlovák iskolákban van ilyen 1-2 pedagógus, s mivel Zoboralja sok magyar alapiskolás diákja szlovák szakiskolákban kényszerül folytatni tanulmányait, így nem csoda az asszimilációnk rohamos felgyorsulása, mert az ilyen iskolák „identitás átnevelő intézményekké” válnak a hasonló nézeteket valló pedagógusok által.
A Zoboralja portálon bő választék van az identitásról/, a magyar iskoláink és magyarságunk megmaradásáról, de a facebookon sajnos senki nem osztja meg a gondolatait, mert a „kiskirályok” az ezredfordulón olyan légkört teremtettek a régióban, hogy senki sem mert megszólalni, jobb a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, mint hogy gyalázkodásaiknak legyenek kitéve, ezért csak sodródunk és morzsolódunk mind vészesebben!
Balkó Gábor, Kolon