Áder János Alsóbodokon

Áder János Alsóbodokon

Áder János Alsóbodokon

AD: Felvidék.ma: Lelki nemzetegyesítés a kereszt jegyében

Bár gondoltam, hogy a Zoboralja Kórképét összegező írásom és a két tudósításhoz írt megjegyzésem után már kevesebbet foglalkozom Paulisz Boldizsár Esterházy turistaközpontjával, de olvasva Batta György ömlengését a világraszólóan szép zarándokközpontról, muszáj megszólalnom, ismét megmutatni az érem másik oldalát.
Valóban szépek a turistacsalogató Esterházy létesítmények, én csodálatos amerikai turista paradicsomnak neveztem, és a felszentelésük óta magyar mennyországnak, a Paulisz család részére.
A mennyország a Zobor-vidéki karácsonyi koncertek sorozat során hangzott el Vicsápapátin, mikor két műsorszám között az egyik néni odament Józsa Mónika karnagyhoz megköszönni a magyar csodát, aki a nagy meglepetéstől és meghatódástól csak ezt mentette el a néni szavaiból:
“LEJÖTT A MENNYORSZÁG”.
Mit is jelent ez szórványul?!
Hogy Józsa Mónika csapata nélkül magyar pokolban élnek, és erre az útra terelte Zoboralját a Duray-Halzl-Ladányi-Paulisz társaság, melynek egyik kulcsfigurája Paulisz Boldizsár, akit Áder János tavaly a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével, most pedig személyes látogatásával tüntetett ki.
Boldizsár nagyon ügyes, de nem a közösségért kamatoztatja ügyességét, hanem csakis saját családja érdekében, ezzel pedig átminősül az ügyes ügyeskedőre.

A szerző felteszi a költői kérdést:
Vajon mi jár a fejében zoboraljai testvéreivel, lassanként a csángók sorsára jutó magyarokkal ismerkedve; mit érez, mit tapasztal a legészakibb Kárpát-medencei magyar népcsoport egyik falujában, ahol vértanúnk gyakran megfordult, akinek a szülőföldjén jár?

Zoboralját illetően biztosan nem sok járt a fejében, hiszen semmit sem tud rólunk, nem ismeri a valóságot, csakis a tanácsadóitól tudja, hogy Paulisz Boldizsár mindannyiunk számára példaképül szolgálhat, és Kövér László kitüntetéséből tudhatja, hogy egy olyan kiváló ember, aki sokat tett a nemzetéért.
De ha ismerné is valós helyzetünket, akkor sem változna semmi, mert a Fidesz kormány és a hivatalnokai részére csakis kellékek vagyunk saját politikai céljaik elérésében, ez a látogatás is ebbe a kategóriába tartozik. Bemutatták, hogy szívükön viselik a külhoni magyarok sorsát, de ha ez valóban így lenne, akkor Zoboralja nincs a szakadékban, mert azokat az elképzeléseket támogatták volna, melyek a közösség megmaradását szolgálják, magyar óvodákat, óvodásokat, alapiskolákat, alapiskolásokat, szüleiket és pedagógusokat, nem pedig a DHLP társaságot és egy családi vállalkozást, akik felturbózták az iskoláink és Zoboralja pusztulását.
A figyelmeztető írásaimban a csángókra is szoktam hivatkozni, kérdeztem, hogy a szakadék aljára kell-e süllyednünk, hogy felébredjünk?
De nagyon lényeges különbség van a két közösség között, a csángóknál volt egy Hegyeli Attila és még néhányan, akik beindították a csángó magyar oktatást, nem is nulláról kezdtek, hanem mínuszból, mert először meg kellett tanítani a gyerekeket magyarul beszélni, mostanra már jóval 2000 fölött van a csángó magyar oktatásban résztvevő diákok száma.
Nekünk vannak magyar iskoláink, de hagyjuk pusztulni, nemsokára a voltak kategóriába soroljuk, köszönve a Boldizsár-féle példaképeknek. Mikor a csángók hozzáállását említettem, többször hallottam, teljesen padlóra kell kerülnünk, s majd a kemény mag beindítja a feltámadásunkat. De ez csak köménymagos mese, mert semmilyen kemény mag nincs, mert ha lenne, akkor nem engedik pusztulni Zoboralját és a magyar iskolákat!
Arról nincsenek ismereteim, hogy milyen gyakran járt a vértanunk Alsóbodokon, de egy alkalomról biztosan tudok, a magyar iskola érdekében járt ott, valószínűleg az újraindítása körül merültek fel problémák, a pontos évet nem tudom, és a könyvre sem emlékszem, amelyikben olvastam. Ezért a látogatásáért Esterházy János mindenképp tiszteletet érdemelt, de mégsem ennek állítottak emléket, nem az iskola épületén helyeztek el emléktáblát, hanem Paulisz megszerzett telkén, mert odajárt vadászni és a szeméttelep fölötti dombtetőről szemlélhette a környéket. Ha a vidék szépségei érdekelték, akkor pár kilométerrel arrébb, Nyitrageszte, Pográny és Kolon ölelésében magasodik a Piliske, Zoboralja szíve, onnan a hegymegieken kívül belátható egész Zoboralja, tehát ha gyönyörködni akart a tájban, ezt választotta volna, nem azt a helyet, melyen épült a Zarándokközpont.
S hogy mit gondolt az emlékhelyépítő Paulisz Boldizsár?
A nyilatkozatából ítélve elérte célját, sőt sikerült olyan magasrangú közéleti személyt megszerezni a Zarádokközpont reklámjához, mint Áder János, Boldizsár nyilatkozatából idézek: Zoboraljának, ennek a kis térségünknek mindenféleképp nagyon fontos volt, hogy az elnök úr ide eljöjjön és megjelenjen…
Boldizsár a közösség érdekében soha semmit nem tett, tehát ez a látogatás sem a kis térségért – Zoboraljáért volt, hisz csak utólag volt ismertetve, csakis az Esterházy turistacsalogatók reklámja érdekében sikerült megszervezni Áder János látogatását.

Batta György: Az ünnepség befejeztével az elnöki pár, a szervezők, és a zarándokközpont népszerűsítését segítő vendégek együtt ebédeltek…

Ebben van a lényeg, a valós érdek, a zarándokközpont népszerűsítése, de egyben a szervezők és a népszerűsítést segítő vendégek népszerűsítése, a tudósítások is ezt a célt szolgálják nem pedig Zoboralja magyarságának megmentését, sem a nemzetegyesítést!

Befejezésül egy Esterházy idézet, én ezt kölcsönöztem mottómul a mártír szülöttünktől:
Az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál, és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.

Balkó Gábor
Kolon, 2018. március 9.

A Hírek-sk és Felvidék.ma tudósításai Áder János látogatásáról ITT

Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma